Puzsér Róbert kirakott egy ironikus videót (ami egyébként tényleg vicces, csak közben káros is), amelyben arra kéri az embereket, hogy csatlakozzanak az „I don’t” kampányhoz. Ennek lényege, hogy mindenki, akit illet, mondja ki, hogy ő férfiként nem követett el szexuális zaklatást, hogy ezzel legyen kiközösítve mindenki, aki ezt nem mondja ki. Puzsér állításának lényege, hogy ne a bűnt, hanem az ártatlanságot kelljen bizonyítani az ilyen, elsősorban nők elleni zaklatások ügyében. És mindenkit, aki ezt nem tudja bizonyítani, egzisztenciálisan lehetetlenítsenek el. Ugyanis Puzsér szerint ténylegesen ez zajlik: online lincselés a szexuális zaklatások ügyében.

Puzsér ezzel előszedi azt a toposzt, ami az elmúlt hetekben az egyik közkedvelt állítása volt a nyilvánosság egy részének, hogy ártatlan embereket hurcolnak meg a szexuális zaklatások kapcsán, és mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.

De vajon tényleg ilyen súlyos a helyzet, hogy azon kell poénkodni, hogy akit megvádolnak szexuális zaklatással, azt rögtön elítélik? Vajon tényleg arról szól az ártatlanság vélelme, hogy ameddig nem ítélnek valakit el bíróságon, addig a társadalom nem léphet?

Ha megnézzük az elmúlt hetek ügyeit, egy egyértelműt találunk, Marton Lászlóét, amelyben több mint 10 nő és egy kanadai színház vezetése állítja, Marton visszaélt a hatalmával, intim helyzetekben. Aztán ott van Kerényi Gábor Miklós ügye. Ez már neccesebb, hogy minek számít, de az Operettszínház most már volt művészeti vezetője elismerte, hogy embereket fenekelt el büntetésként. Ellenben ott van Varnus Xavér és Szikora János esete, akiket megvádoltak zaklatással, de egyelőre semmilyen nyilvánvaló egzisztenciális sérelmet nem szenvedtek el. Pontosan azért, mert nem lett bizonyítva a rájuk vonatkozó állítás.

És pont ez a normális. Ebből a 4 esetből és azok kezeléséből látható, hogy a média mérlegel, nem döntőbíráskodik, hanem megvizsgálja a körülményeket, bemutatja őket, és ahogy Marton kapcsán az ügy elején, Kerényi, Szikora és Varnus Xavér kapcsán is helyet biztosít minden oldal állításainak.

De van egy pont, ahol a társadalomnak lépnie kell, és ahol a társadalom természetesen meg is fog ítélni egy-egy ügyet attól függetlenül, hogy az igazságszolgáltatás mit lép.

Ahogy lényegében senki sem mondja azt, még Puzsér Róbert se a cikkeiben, hogy mondjuk Mészáros Lőrinc meggazdagodását ne nevezzük korrupciónak, mert erről még nem döntött a bíróság. Mészáros meggazdagodása szabad szemmel látható, a társadalom bíróság nélkül is tud dönteni ezekben az ügyekben.

Szögezzük le, nemcsak az a valóságtól elrugaszkodott kép, amit Puzsér megtestesít ebben a videóban, amelyben nem a bűnösséget, hanem az ártatlanságot kell védeni, hanem az is, ahol az emberek véleményalkotási jogát elveszik, a társadalom ítélőképességét megszüntetik az ártatlanság vélelmére hivatkozva. Mindkét felvetés abszurd és elfogadhatatlan.

Persze lehet olyan ügy a szexuális zaklatások kapcsán vagy más területen (sajnos van is ilyen bőven), ahol ez a társadalmi ítélőképesség elszabadul, és én örülök is annak, ha Puzsér Róbert mondjuk felhívja erre a figyelmet. (Fontos volt az is, amikor például a vele szemben elszabaduló online lincselésnél szólt.) De akkor tegye ezt. Nevezze meg az esetet, érveljen, vitatkozzon.

Hogyan válaszoljunk, érveljünk például azzal az állításával szemben, hogy mi neomarxisták vagyunk, akik eladtuk a genderideológiának a dolgozók jogait? Linkeljük a cikkeinket, hogy nem? Hogyan lehet ezzel szemben érvelni? Mondjunk annyit, hogy: nem?

Nem pont ez az online lincselés szabálya, hogy érvek hiányában, megfellebbezhetetlen igazságok kimondásával lehetetlenítjük el, hogy a másik egyáltalán reagálni tudjon?

Konkrétumok, érvek nélkül az, amit Puzsér csinál, csak egy online lincselés, csak most éppen ő nem a célpont, hanem a kezdeményező. Pedig semmilyen online lincselésre nincs szükség, még olyanra sem, amihez Puzsér Róbertnek semmi köze sincsen.