Szél Bernadett és Hadházy Ákos, a Lehet Más a Politika társelnökei szombat délután, sajtótájékoztatóban jelentették be, immár tizenhatodszorra is a parlament elé terjesztik az államszocialista biztonsági szervek ügynökeiről és munkatársairól szóló ún. lusztrációs törvénytervüket.
A párt vezetői Nagy Imre Országházhoz közeli szobránál azt mondták, a Fidesz-KDNP kormányzat azzal, hogy eddig 15 alkalommal dobta vissza a teljes aktanyilvánosságot célzó, még Schiffer András által jegyzett tervet, saját morális egységét vesztette el végleg. Szél Bernadett hangsúlyozta, a politikai elit „27 éve akadályozza a rendszerváltást” azzal, hogy semmilyen formában nem engedélyezte a teljes ügynökakta-nyilvánosságot.
A zöldpárt most viszont az újbóli benyújtással egyben ünnepélyesen fejet is hajtott a kivégzett ötvenhatos miniszterelnök, Nagy Imre és mártírtársai előtt.
Mert nem vagyunk sem Orbán, sem Kádár népe.
– tette hozzá Szél a sajtótájékoztatón.
A magyar politika kínosan hosszúra nyúló ügye az ügynökügy, amelynek első rendezési kísérlete az Antall-kormány alatt a kormány által benyújtott Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat követelt csak teljes aktanyilvánosságot. A 2003-as új levéltári törvény körül dúltak még a kérdésről viták, valamint újra előkerült az ügy a Kenedi János történész által vezetett bizottság, és egy netre feldobott kamu ügynöklista táján 2008-ban.
Ügynökbotrányokból ezzel szemben a kétezres években nem volt hiány, ezek közül Medgyessy Péter volt miniszterelnök „D-209” ügye, Tar Sándor író „kibújtatása” és Szabó István rendező esete a leginkább emlékezetes. Kenedi és más történészek szerint a teljes aktanyilvánosság megfelelő szakértelem nélkül félrevezető lenne.
Legújabban ez év elején a Momentum vetette fel, foglalkozna az ügynökügyek nyilvánosságra hozatalával, igaz itt egy új szempont, az orosz befolyás merült fel érvként.
