Stohl András feltehetően még múlt hét közepén, miután Sársodi Lilla megnevezte Marton Lászlót, mint az őt szexuálisan zaklató színházi rendezőt, beszélgetett az esetről a Class Fm reggeli műsorában. Nem tudjuk pontosan, mikor készült az interjú, mert a Class Fm műsorai nincsenek fent online, de a youtube-ra felkerült egy részlet. Az információk alapján egyértelmű, ekkor még csupán Sárosdi állításairól volt szó, a később nyilvánosságra került ügyekről még nem tudtak a beszélgető partnerek.

A felvétel elején Pataki Zita műsorvezetőtársa kérdezi Stohl Andrást, hogy mit szól Sárosdi ügyéhez ő, mint aki ismeri a szereplőket. De Pataki előtte még elmondja a magánvéleményét. Szerinte a jelenség ellen kell küzdeni, ő ezért nem nevezte volna meg Martont, hanem face to face elintézte volna vele a konfliktust.

Stohl erre elmondja, hogy a szakmában senki nem érezte azt, amit Sárosdi állít, sőt Stohl azt is hozzáteszi, szerinte Marton egy úriember.

„Engem tudod hányan jelenthetnének fel szexuális zaklatásért?” – kérdezi Stohl, majd magyaráz is, „hát neked állandóan megfogom a válladat, a fenekedet”, fordul Patakihoz. „Én ezt nem tartom zaklatásnak” – mondja erre Pataki.

Stohl tovább magyaráz: „Ez egy 20 évvel ezelőtti történet, el tudom képzelni, hogy mint férfi megkívánta, nem mint a Vígszínház igazgatója, nem mint főrendező, hanem mint férfi próbált közeledni hozzá.”

„Egy úriember így udvarol, hogy beül a kocsiba, aztán azt mondja adjál rá egy puszit András?” – kérdezi Janklovics Péter, a harmadik műsorvezető.

Erre Stohl azt válaszolja, miközben nehezen veszi a levegőt: „Nem tudom, nem tudhatom, ez nagyon nehéz.” Majd hozzáteszi: „Tegnap beszéltem egy színésznővel, és ő mondta, nem úgy megy ez, ezért ahhoz kell egy nő is, és lehet mondani, hogy nem, nem kell beülni ebbe az autóba”- majd hozzáteszi, „nem történt erőszak, ne feledjük el”. Majd továbbra is színésznő ismerősét idézve hozzáteszi: „Akkor most kezdjük el idézni azokat, akikkel az ember bizonyos helyzetekben, vagy bizonyos dolgokért lefekszik?”

Később a színész egy másik ismerősét idézi: „Azt gondoljátok, hogy egy Tescoban vagy bárhol, ha egy csapat elmegy egy csapatépítő tréningre, akkor a főnök ott nem dugja halálra a beosztottjait?

Majd újra saját gondolatait osztja meg: „Nyilván nem szabad bagatellizálni ezt a problémát, de azt nem tudom, a Marton ebből most hogy áll fel, egyébként is elég hajlott korban van, és nem tudom, ennek ennyi idő után mi értelme volt azon kívül, hogy kell erről beszélnünk. De miért nem akkor?”

Majd áttérnek arra a témára, hogy a színművészeti egyetem diákjai Marton felfüggesztését kérték: „olyan, mintha most bedobtak volna egy koncot, és váh, váh és mindenki tépi szét” – mondja Stohl.

Majd arról beszélgetnek, hogy nem lehet a téma mellett elmenni, és pont ezért volt az előző napi műsor témája a hatalommal való visszaélés.

„Én a magánéletemben se szeretem azt, ha valaki előjön azzal, hogy húsz évvel ezelőtt megbántottam” – mondja Pataki Zita. Én szeretem akkor és ott elintézni a problémát.

„Ez nem olyan, mint egy esküvő, ahol elmondják, hogy szólaljon most vagy hallgasson örökké”, teszi hozzá Janklovics Péter. Mire Stohl kontráz: „De miért nem szólalt meg eddig?”

„Én azt szeretném, a hölgyek bátran álljanak elő és mondják el. Ha tegnap történt, akkor holnapután, de a saját életüket is megkeserítik vele így” – mondja Pataki Zita. „Cipelik a terhet” – teszi hozzá Stohl, majd újra Pataki veszi át a szót, aki arról beszél, mondják el a barátoknak, családnak, a terapeutának, ha pedig annyira durva az eset, forduljanak nyilvánossághoz, de akkor, és ne évekkel később.

Nyilván a műsor szereplői nem így fogalmaznának ma, hogy tudják, már 8 nő állt elő azzal, hogy Marton szexuálisan zaklatta őket, de ez az adás akkor is fontos, mert Stohl és Pataki lényegében az áldozathibáztatás összes lehetséges verzióját felvonultatja.

1. Nincs olyan, hogy egy elkövető magánember. Marton pontosan azért tudta ezeket az eseteket elkövetni, mert hatalma volt az áldozatok felett. Tisztségéből fakadó hatalma, életkori eltérésből fakadó hatalma, és fizikai hatalma az áldozatok felett.
2. Pont azért fontos megnevezni az elkövetőt, mert különben az ügy súlytalan és maszatos. Az elkövető megnevezésével lesz valódi tétje, és válik érthetővé az, hogy mi történt, és azért kell nyilvánossgot kapnia az ügynek, hogy minél többen ráébredjenek arra, mi történik a társadalomban, mennyire a mindennapjaink része az erőszak.
3. Nem, nem normális az, ha valaki állandóan megfogja valakinek a fenekét. Nyilván ha Patakit ez nem zavarja akkor oké, de másokat zavarhat. Egyáltalán nem természetes, hogy egy férfi vagy egy nő fogdossa az ismerősei fenekét.
4. Nem, nem igaz, hogy ehhez kell egy nő is. Ezek nem kölcsönös ajánlatok, hanem kitervelt, kitalált, előre eltervezett szituációk, ahova becsalják a nőket. Ez nem egy kölcsönös beleegyezéssel létrejött szexuális helyzet.
5. Elég nevetséges állítás az, hogy beülni egy autóba már hozzájárulás a szexuális aktushoz. A normalitás nem az, hogy aki beül az autóba, azzal lehet szexelni. Az esetek nagy részében amikor egy nő beül egy férfi autójába, még nem lesz belőle szex, főleg nem erőszak. Az erőszakhoz, a zaklatáshoz, nem az kell, hogy egy nő beüljön az autóba, hanem egy zaklató, egy erőszaktevő.
6. Ha tényleg vannak még sztorik arról, hogy milyen előnyökért lépett szexuális kapcsolatba valaki valaki mással, akkor igen, ezeket az alkalmakat idézzék. Ugyanis ezek az esetek is arról szólnak, hogy valaki azzal vásárol szexet magának, hogy valamilyen előnyt juttat cserébe. Nem hinném, hogy minden munkakörben így menne ez Magyarországon. Ahol viszont így megy, ott el kellene érni, hogy ez ne legyen a norma, hanem az ellenkezője, és ezért bizony fel is kell lépni.
7. Attól még, hogy vannak helyek, ahol a főnök megdugja a beosztottjait, ez még nem normális. A legtöbb helyen nem így működik, és ha sok helyen működik így, akkor sincs rendben. Pontosan ezért a máshol is van ilyen nem érv.
8. Nem, a szexuális zaklatás nem szimpla megbántás, nem szabad ezt összekeverni egy veszekedéssel mondjuk. Mert egy rossz hangulatú veszekedést vagy megbántást talán néhány nap kiheverni, a szóban forgó eseteket meg akár évtizedekig hordozhat az ember.

Összességében nagyon nehéz lehet Stohl Andrásnak ez az ügy, hiszen mindkét szereplőjét ismeri. Ettől még ezek a mondatok felháborítóak, áldozathibáztatóak, egy olyan ügyben állt az elkövető oldalára, ahol akkor még nem ismertük a részleteket, de most már 8 áldozatról beszélhetünk.

Ha Stohlék valóban változást akarnak a szexuális erőszak ügyében, ahogy mondják, akkor érdemes megismerkedni ezeknek a hatalmi viszonyoknak a struktúrájával, és a szakirodalommal, hogy értsék, mi miért történik.