Botka László visszalépése után egyre inkább tisztul az ellenzéki térfél. Ha a pártok eddigi pozícióit, döntéseit, megszólalásait nézzük, valószínűleg az együttműködésben nem kapnak a választók erős üzenetet a kormányváltásra, de a kétharmad megakadályozása, sőt még a Fidesz 50 százalékos parlamenti mandátumszám alá, koalíciós vagy kisebbségi kormányzásra való kényszerítésére is van esély. Bár a fennálló lehetőségek száma végtelen, most az tűnik valószínűnek, hogy 5 (a Jobbikkal együtt 6) nagyobb ellenzéki pártlista indul majd a választásokon, amiből 3 koordinálni fogja a jelöltjeit az egyéni körzetek megnyerése érdekében. Az ellenzék így 2018-ban nem csak a Fidesz ellen fog menni, hanem lejátssza saját meccsét is. Hogy a választóknak ezt hogy magyarázzák el, az kérdés.

Koordinált indulók

Bár az MSZP még választási párttal kísérletezik a tárgyalások során, erre megroggyant pozíciójuk miatt kevés az esély. Rajtuk kívül minden párt bejelentette már, hogy egyedül, közös listával vág neki a választásoknak. Sőt, már az újraalakuló Együtt-PM is errefelé tendál. Ma Gyurcsány Ferenc egy interjúban szintén azt tartotta legvalószínűbb lehetőségnek, hogy a DK, az MSZP és az Együtt-PM külön listán, koordinált jelöltekkel vág neki a választásoknak, tehát közös lista nem lesz, de nem állítanak egymással szemben egyéni jelölteket.

De nézzük sorra a pártokat.

MSZP

Botka lemondása után megreccsent a párt. Sorra szivárognak hírek a pártot elhagyókról, bár konkrét kiugrást még nem láttunk. Pont ezért, és a Botka sokkon való túllendülés miatt a pártnak elemi érdeke, hogy minél előbb valami szövetséget mutasson fel. Erre viszont jelenleg csak a DK-val, esetleg az Együtt-PM-mel való koordinált indulás látszik most megoldásnak. Az MSZP-nek jelenleg nincs ereje ahhoz, hogy leuralja az ellenzéki térfelet. A pletykák szerint ők most egy választási párt koncepcióval ötletelnek, de nem valószínű, hogy erre lesz fogadókészség a többi párt részéről.

Együtt-Párbeszéd

Lehet röhögni, hogy 2014-ben elváltak, most meg újra összeálltak, de ez a politikai realitás. Bár ideológiailag van különbség a két párt között, de hatalomtechnikai pozíciójukból fakadóan egyértelmű az együttműködés. Ők azok, akik szeretnének saját jogon bekerülni a Parlamentbe, de együtt is akarnak működni Orbán leváltásban. Az Együtt elfogadott stratégiája a 2010 utáni pártokkal való közös indulás lehetősége, és a régi pártokkal való koordináció. A Párbeszéd belső szavazásán is elsöprő többséggel valamiféle új pólusról alkotott elképzelés nyert. Ha összeadjuk a két párt szavazóbázisát, az már a 3 százalék felé is közelíthet a teljes népességben, megelőzve a Momentumot. Ha pedig a népszerű politikusaikat a listával tudják azonosítani, egy Juhász-Karácsony-Szabó (esetleg Jávor) közös lista sok szavazó számára lehet vonzó. Egy jó kampánnyal még annyira is, hogy az 5 % meglegyen. Sőt, van egy még durvább kifutási lehetőség is: ha el tudják magyarázni, hogy egy MSZP-DK- Együtt-Párbeszéd koordinált indulással ők azok, akik megtesznek mindent a kormányváltásért (az LMP-vel és a Momentummal szemben), de ők nem Gyurcsány és nem az MSZP, akkor akár nagyobb támogatottságra is számíthat a listájuk. Utóbbihoz kérdés, hogy van-e elég energia a két pártban. Ha viszont ezek nem sikerülnek, akkor könnyen ki is eshetnek a parlamentből.

DK

Gyurcsányék nyerték egyértelműen az elmúlt hónapok összefogás meccsét Botka lelépése után. Most két lehetőség áll előttük. Vagy már most megpróbálnak végezni az MSZP-vel, húzni a megegyezést, és átcsábítani minél több használható és fontos politikust, vagy erőből, az MSZP szükséghelyzetét gyorsan kihasználva megállapodnak velük egy koordinált indulásban, és a választáson megverni őket. Az elsőnél a kockázat, hogy ők tűnnek majd fel az összefogás akadályozóiként, a másodiknál az, hogy egy, a Fidesz által médiaszereplésekkel, ajándék ügyekkel felerősített MSZP mégis megverheti őket.

Akik egyedül indulnak

Momentum

A párt még augusztusban döntött úgy, hogy egyedül vág neki a 2018-as választásnak. Bár több pénzes támogatójuk is azt mondta interjúkban, háttérbeszélgetésen, hogy valamiféle koordinált megállapodásra készen kell állnia a Momentumnak, de ennek eddig jele nem látszik. A koordinált megállapodás, és egy Együtt-Párbeszéd lista erősödése pedig gondot is okozhat a Momentumnak, hiszen a nagyvárosi bizonytalan szavazókon közösen osztoznak, és míg az Együtt-Párbeszéd fel tud mutatni legalább valami cselekvést (például koordinált indulást) a kormányváltásra, addig a Momentum nem. De ugyanígy probléma a párt számára az LMP megerősödése is, hiszen az LMP nagyobb ismertséggel és hitelesebben képviseli a különálló párt szerepét. A Momentumnak pedig még a 106 jelölt állítása is gondot okozhat, hiszen az ajánlásgyűjtés rendszere nagyon nehéz folyamat. Ha a párt nem lesz képes a 106 jelölt állítására, akkor könnyen elvérezhet már az ajánlásgyűjtés idején a versenyben. Főleg, hogy az elmúlt hónapokban nem nagyon tudott semmit mutatni a párt. Kitörési esély persze mindig van, ilyen az október 23-ra meghirdetett tüntetésük is, ha azon újra több ezren lesznek, még elindulhat újra felfelé a Momentum.

LMP

A párt most felfutóban van. Szél Bernadett jó, karizmatikus jelölt, és az LMP vele erőt tud mutatni. De ez a felfutás nagyban köszönhető a többi ellenzéki párt viaskodásának is. Ha megállapodnak a koordinált indulás pártjai és lenyugszik az ellenzéki közbeszéd, az LMP dinamikája megtörhet, és megkaphatja azt, amit 2014-ben is, hogy nem is akarják Orbánt leváltani. Márpedig kutatások szerint az LMP szavazóinak nagy része is kormányváltást akar, így ez hathat a párt támogatottságára. Bár vannak olyan pletykák, amik szerint az LMP majd később beáll egy koordinált indulásba, de ez a párt belső dinamikáját ismerve kétséges. Ott még mindig nagyon erős hatalma van Schiffer Andrásnak, és a párt mostani vezetői, illetve a tagság is a nem, nem soha, egyedül indulunk verzióra van szocializálva.

Ellenben ha nem jön létre gyorsan a koordinált indulás, és az MSZP továbbra is mélyrepülésben marad, akkor akár az a helyzet is kialakulhat, hogy hirtelen az LMP találja magát a harmadik helyen a pártok sorában. Ez az eshetőség pedig teljesen felboríthatja a választók eddigi képét, saját szavazói preferenciáikról, és akár az is lehet a vége, hogy az LMP fut ki legerősebb erőként a 2018-as ellenzéki csatából.

Jobbik

Nyilván a Jobbik kakukktojás ebben a felsorolásban, de nem lehet a 2018-as ellenzéki esélyekről úgy beszélni, hogy róluk ne ejtsünk szót. Az MSZP széthullása után a párt most kap egy nagy lehetőséget. Nem titok, hogy a szocialisták vidéki tagsága és szavazói körében a Jobbik volt eddig is a második számú opció sok helyen, és az sem, hogy számos választó van, aki arra vár, hogy ki lesz Orbán kihívója, és ez alapján szavaz majd. Ha Botka visszalépése után az MSZP nagyot zuhanna a közvélemény-kutatásokban, a Jobbik pedig erősödne, akkor könnyen kialakulhatna az a kép, hogy a Jobbik tölti be ezt a kihívó szerepet. Ezzel felborulhatna a teljes centrális erőtér, és Simicska támogatásával, illetve durva aktivizálódásával akár nyílttá is válhatna a verseny. Azért csak akár, mert nyilvánvalóan a Fidesz ezt nem fogja hagyni. A Fidesz érdeke most az, hogy az MSZP-t megerősítse, és ne hagyja összeomlani a centrális erőteret. Ennek egyik első példája, hogy évek után újra vitára vállalkozik a Fidesz, sőt, két vitát is hajlandó rendezni, de csak az MSZP politikusaival: előbb Gulyás Gergely fog Tóth Bertalannal, az MSZP frakcióvezetőjével a migrációról, majd Németh Szilárd Molnár Zsolttal a nemzetbiztonságról vitázni. Ezt a hirtelen fordulatot pedig nehéz máshogy értelmezni, mint hogy a centrális erőtér logikája szerint a Fidesz felülethez juttassa a most épp beomlott MSZP-t, nehogy a szavazók elkezdjenek a Jobbik felé mozogni.

Összességében akár lehetne ez egy egyszerű történet is a választásokig, összeáll a koordinált lista, még akár behúzza az LMP-t is, és minden szép és jó lesz. De erre kevés az esély. A Fidesznek, ami machinációival eddig is irányította az ellenzéki oldalt, nem érdeke, hogy gyorsan lezáruljon az ellenzéki útkeresés korszaka, sem az, hogy átrendeződjön a politikai térkép, és például megerősödjön a Jobbik.

Az viszont biztos, hogy a közös lista elvetése után, ha a koordinált opció marad, kettős választást láthatunk 2018-ban. Nem csupán a Fidesznek lesz kihívója, hanem az is kérdés lesz, hogy megszorongatja-e valaki a Jobbikot a második helyért. De kérdés az is, ki fog a baloldali, liberális ellenzéki pártok háziversenyén nyerni. Megelőzi-e a DK az MSZP-t? Megszorítja-e őket az LMP vagy az Együtt-Párbeszéd, egyáltalán, bejutnak-e a Parlamentbe, és vajon mi lesz a Momentummal?

Kíváncsian várjuk, hogy keveri meg a kártyákat a Fidesz a következő hetekben.