Hétfőn, az ATV-n jelentette be Szél Bernadett, hogy az LMP elnöksége őt javasolja a párt miniszterelnök-jelöltjének. Nem sokaknak tűnt fel, pedig amit a műsorvezető, Demcsák Zsuzsa csinált, igazol minden olyan feminista tételt, ami arról szól, hogy nem csak az általános, mindenki számára létező gátak állnak fent a nőnemű politikusokkal szemben, hanem egy csak nekik szóló elutasítás is: politikusi szerepük megkérdőjelezése, csak azért, mert nők.

A műsor kapcsán ebből a szempontból az verte a legtöbb hullámot, hogy Demcsák Zsuzsa kis szabadkozás után, hogy ezt a kérdést nem kéne feltenni (vajon ha nem kéne, akkor miért teszi?), feltette a kérdést: hát mit szól hozzá a férje, hogy miniszterelnök-jelölt lesz Szélből.

A kérdés minden szempontból hülyeség. Milyen választ vár rá a kérdező? Hogy nem örült neki a férjem, de majd megbírkózunk vele? Vagy egyenesen azt, hogy esetleg Szél kitereget valami jó kis családi szennyest? Egyáltalán, egy 6 éve frontpolitikusként dolgozó nőnél ez a kérdés miért merül fel? Vagy miért ennél a posztnál, ha már? Miért várja el bárki is, hogy a magánéletéről beszéljen egy ilyen döntés kapcsán?

És ugye a klasszikus probléma, amit Demcsák is megjegyez: hányszor hallottuk ezt férfitől megkérdezni? Pedig ha egyenrangúként fogjuk fel a férfiakat és a nőket, akkor bizony ugyanannyira jogos egy férfinál is megkérdezni, mit szól hozzá a felesége, hogy mondjuk kevésbé lesz jelen a közös életükben, ez mégsem hangzik el.

Persze ez a kérdés is lehetne jogos, ha például az újságírónak információja van arról, hogy a férfi, vagy női politikus családjában egy ilyen szerepvállalás gondot okoz, vagy nem tud emiatt majd a választóknak megfelelően teljesíteni. De Szél Bernadettnél ez fel se merült most.

És Demcsák Zsuzsa nem hagyta annyiban. Egyszer utalt rá, egyszer pedig konkrétan feltette a kérdést Szélnek: Ugye tudja, hogy nőként nem nyerhet? Ezt a helyzetet is ismeri a feminista szakirodalom. A tipikusan férfiak által dominált szakmákban előre leírják a nőket, mondván, erre nincs képességük, nem való ez nekik. Ezzel szuggerálják a sikertelenséget nem csupán a nőbe, hanem a környezetébe is, előre rontva az adott személy megítélését a pozícióban.

Szélnél ez a helyzet még durvább, hiszen Demcsák a studióban több tízezer, ha nem százezer magyar választóba szuggerálta bele, Szél nem nyerhet, hiszen nő. Pedig valójában egy erről készült kutatás szerint a társadalom egy elég jelentős része kifejezetten női miniszerelnökjelöltet szeretne (30%), a baloldali, liberális pártok szavazói között pedig ez az arány 60%.  Márpedig egy választáson nem 100%-kal kell nyerni, 2018-ban valószínűleg a választópolgárok (vagyis a teljes népesség) 25%-ának megnyerésével is bőven lehetne.

Vagyis való igaz, hogy adott politikai helyzetben jelenthet némi hátrányt (ahogy más politikai helyzetben előnyt is), hogy egy miniszterelnök-jelölt nő. A dolog attól igazán elborzasztó, hogy miközben Demcsák bizonygatja, hogy Szélből úgyse lehet miniszterelnök mert nő, az interjú folyamán többször is hozzáteszi, hogy ő a lenne a legboldogabb, ha az országnak női miniszterelnöke lenne, ő a nők pártján áll! Nem, Zsuzsa minden korábbi érdemed mellett, ha ilyen kérdéseket teszel fel, nem állsz a nők pártján.

Összességében nem azért írtam erről, mert ezt gondolom a legdurvább médiatorzításnak, amivel találkoztunk, vagy azt gondolnám, hogy Szél Bernadett lenne a legjobb miniszterelnök-jelölt (szerintem van jobb jelölt). Azt gondolom, hogy ezekre a dolgokra pont azért kell felhívni a figyelmet, hogy ne történjenek meg újra. Ehhez csupán egy kis mentalitás-változásra volna szükség. Talán ez a cikk segít az olvasókkal és az ATV vagy más műsorok szerkesztőivel is megértetni, hogy ha valóban azt gondoljuk, hogy jó lenne, ha Magyarország élén állhatna női politikus, vagy azt gondoljuk, lényegtelen egy politikus neme, mert a rátermettség számít, akkor jobban tennénk, ha nem ilyen kérdéseket tennénk fel. Nem csak a politikus nőknek, mindannyiunknak!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!