Nemrég valaki azt a kérdést tette fel nekem, hogy miért nincs a baloldalnak igazi vidékfejlesztési stratégiája? Olyan igazi, komoly program. Ami megáll a lábán, amit olvasva csettint az ember, hogy igen, ez az a program, ami megmenti (felemeli!) a magyar vidéket.

Kép forrása: portfolio.hu

Persze minden párt, kutatóintézet és szakértő sorolja vidékfejlesztési források (EU) hatékonyabb felhasználását, a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások támogatását, vagy a helyi gazdaság fellendítését, mint paneleket, de valahogy nem elég meggyőzőek ezek az ötletek. Általában hiányzik valami – talán a meggyőződés, hogy ez vagy az a fejlesztő politika működhet –, és mi továbbra is tamáskodva hallgatjuk a javaslatokat, ötleteket.

A területi statisztikákból és a területi egyenlőtlenségeket bemutató tanulmányokból egyaránt látható, hogy jócskán van – lenne – hová fejlődni/fejleszteni a vidéket, hogy a Budapest – Székesfehérvár – Győr háromszögön túl is legyen élet. Régiós szinten Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország (Budapesttel) a maga kereseti és jövedelmi viszonyaival elmegy akár egy szegényebb osztrák tartománynak, addig a déli, az északi és a keleti végek (pár fejlettebb zárványtól eltekintve) végzetesen és véglegesen leszakadni látszanak.

Forrás: GeoIndex.hu

A leszakadás ténykérdés. Akár az adózott jövedelmeket nézzük, akár a lakóingatlanok piaci értékét, akár a munkanélküliségi mutatót, akár a születéskor várható élettartamot mind-mind arról árulkodik, hogy ma (minimum) két Magyarország létezik. És azon a másik Magyarországon nagyon nem jó élni.

Visszatérve a vidékfejlesztési stratégia állítólagos hiányának okára, nos, én nem tudom rá a választ. Azt sem merném biztosan állítani, hogy nincs ilyen, bár az tény, hogy eddig bárki bármikor (nem csak a Fidesz-kormányok) próbálkozott vidékfejlesztéssel, a leszakadó térségek (re)vitalizálásával, az nem sok eredményt tudott felmutatni. Százmilliárdok ömlenek EU-s és hazai forrásokból (persze többnyire EU-s forrásból) vidékfejlesztésre, és az eredmény erősen megkérdőjelezhető. Szétlopták? Szétlopják? Nos, ennyi pénznél még akkor is látnunk kellene valami hatást – vásárlóerő növekedésben, munkanélküliség csökkenésben, stb. –, ha szétlopták. Látunk? Mit ért el a leszakadó, hátrányos helyzetű kistérségek, vagy újabban járások fejlesztésében, felzárkóztatásában az elmúlt 27 év vidékfejlesztési politikája?

Mi az alapproblémája a vidékfejlesztésnek? És most kifejezetten a legrosszabb helyzetű térségek felzárkóztatásáról beszélek, nem Szeged vagy Pécs fejlődése (fejlesztése) a kérdés.

Az alapprobléma az én értelmezésemben az, hogy szükség van-e egyáltalán vidékfejlesztésre a legrosszabb helyzetű területeken, térségekben?

Ezeknek a területek a leépülése nem egyik napról a másikra történt. Először bezárt a bánya, aztán felbomlott a téesz. A tehetséges fiatalok, a mozdulni tudó középkorúak elmentek. Akik maradtak, azoknak a gyerekei már a szülők „képtelenségét” viszik tovább: a nyolc általánost sem fejezik be. Alkalmi munka van, napszám, újabban a közmunka. Sok a nyugdíjas, az üresen álló ház. Rossz az út, a busz naponta kétszer jön. Elöregedő, elnéptelenedő falvak, alacsony iskolai végzettség, leépült infrastruktúra, kiaknázásra érdemes erőforrások hiánya jellemzi az ilyen területeket. Ezeket kellene fejleszteni. De miért is? Egy gazdaságon belül egy-egy földrajzi térség növekedése, fellendülése, míg a másik terület hanyatlása természetes folyamat. Győr és környéke fejlődik, Salgótarján környéke leépül.

Forrás: GeoIndex.hu

Miért kellene megállítanunk, sőt visszájára fordítanunk a természetes regionális változásokat? Véleményem szerint legitim politika, ha hagyjuk a leépülést, ha nem akadályozzuk a sorvadást, ellenben mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ott élő emberek képzést, készségeket, új lakóhelyet (mobilitási képességet) kapjanak és munkát találjanak a fejlődő területeken. Ez a politika nem a térséget, hanem a térségben lakó embereket akarja „megmenteni”.

Ugyanígy legitim politika lehet a hátrányos helyzetű térség fejlesztése, az ott élő emberek a lakóhelyükön maradhassanak.

Ekkor nem az emberek mozdulnak a lehetőségek felé, hanem a lehetőségeket próbáljuk meg házhoz vinni. Utat, munkát, tanítót, orvost, internetet.

Nem lepődnék meg, ha az első út olcsóbb lenne. Valószínűleg kisebb költséggel jár megteremteni azokat a feltételeket, hogy az emberek átköltözzenek egy prosperáló régióba, ott tanuljanak, szakmát szerezzenek és munkát kapjanak, mintsem infrastruktúrát, képzést, gyárat (munkát adó vállalkozást) vinni a leszakadó területre. Persze a költség nem minden. A lakóhelyváltás komoly érzelmi megrázkódtatással jár. Senkit sem lehet rá kényszeríteni, hogy elhagyja a szülőföldjét. Ugyanakkor jó lenne tudni, hogy van-e érvünk a leszakadó térségek fejlesztése mellett, azon túl, hogy az ott élők egy része (bár helyzetük kilátástalan) nem akar elköltözni.

Lehetnek egyéb érveink is. Érvelhetünk a népesség megtartása kapcsán a vidék kultúrájának megőrzése mellett, lehetnek környezetvédelmi érveink, és gondolom még számos egyéb. De fontos, hogy legyen komoly érvünk (érveink), legyen konszenzussal bíró okunk arra nézve, hogy miért áldozunk pénzt, paripát és fegyvert (illetve pénzt, de azt sokat) arra, hogy az amúgy spontán módon leépülő térséget életben tartsuk, felélesszük, fejlesszük.

Meglátásom szerint ez a konszenzussal bíró ok hiányzik ma az egyes vidékfejlesztési tervek, koncepciók mögül. Ami megadná a biztos alapot, amely alap választ ad arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miért is ezt az utat szeretnénk járni? Én sem tudom ezt itt és most prezentálni. De meggyőződésem, hogy egy ilyen, az egész politikai közösség által elfogadott és támogatott érv (ok) lehet a sikeres vidékfejlesztési politika alapja. Addig minden csupán próbálkozás.