„Szerinted mit lehet erről gondolni? Szerintem csak azt, hogy menjenek a picsába” – írta cseten Gábor, egy budapesti PhD-hallgató ismerősöm, amikor arról kérdeztem, mit szól ahhoz, hogy MNB-közeli figurák havi 300 ezer forint ösztöndíjat kapnak egy pécsi doktori iskolában. Több más doktori iskolába járó, vagy azon már túllevő emberrel beszélgetve tényleg úgy néz ki, hogy nehéz erről mást gondolni.

Kép forrása: 24.hu

Adjunk magunknak egy kis fizetéskiegészítést!

Három hete derült ki, hogy Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs vezetője és felesége is évi 3 millió forintos ösztöndíjat kap a Nemzeti Bank egyik alapítványától. Ebben a magas ösztöndíjban a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Földtudományok Doktori Iskolája hallgatóiként részesülnek.

A történet pár nap múlva lett kerek: a 24.hu újságírója másfél tucat további MNB-s kötődésű doktori ösztöndíjast azonosított. Többek között a jegybank ügyvezető igazgatóját, Palotai Dánielt, aki havi bruttó 4,95 millió forintos fizetése mellé kap még így havi 300 ezer forintot. Valamint Csizmadia Norbertet, aki 2016 közepéig az MNB gazdaságstratégiáért felelős ügyvezetője volt, most pedig a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (Pageo) kuratóriumának az elnöke, és további két jegybanki alapítvány kuratóriumában is tag.

Az ösztöndíjat hogy, hogy nem pont a Pageo osztja, azaz Csizmadia lényegében magának adja a doktori ösztöndíjat. Ráadásul úgy vezeti a geopolitikai kutatásokat, hogy most járja épp a geopolitikai doktori iskolát.

Az ügyre a Pageo és Hidvéghi is reagált: minden a legnagyobb rendben van, minden szabályosan, nyilvánosan és a törvényeket betartva működik. Papíron ez így is van, bár joggal merülnek fel összeférhetetlenségi aggályok, mégiscsak jelenlegi és volt MNB-sek döntései alapján osztanak MNB-közeli embereknek MNB-s pénzt.

Azon talán már meg sem lepődik senki, hogy Matolcsy György párja, Vajda Zita is ebben a doktori iskolában mélyíti éppen geopolitikai ismereteit. Ő is egyike annak a közel 50 Pageo-ösztöndíjasnak, aki 2015-ben, akkor kezdett itt tanulni, amikor a jegybanki alapítvány beszállt a finanszírozásba. Az a három hallgató, aki nem pályázott sikeresen a Pageonál, havi kicsivel több, mint 100 ezer forint állami ösztöndíjat kap. 8-9 doktori iskolás ebből az évfolyamból pedig fizet a képzéséért.

Dolgozatjavítás százezerért, alvás helyett

„Nem önmagában a 300 ezres összeggel van a baj, ennyi lehetne reális doktori ösztöndíjként. A baj azzal van, hogy láthatóan a jegybankelnök köreibe tartozók kaphatják ezt az „ösztöndíjat”, és úgy néz ki, nem szakmai szempontok alapján. Azt is sajnálom, hogy az ottani doktori iskola nem tudta, vagy nem akarta megakadályozni, hogy ilyen kifizetőhellyé degradálódjon” – foglalta össze Márton, a Budapesti Corvinus Egyetem egyik doktori iskolájának hallgatója.

Tulajdonképpen mindenki ezt mondta, akivel beszéltem: látható szakmai teljesítmény, fajsúlyos publikációk, konferenciaelőadások és egyetemi munka híján kapja néhány kiválasztott ezt az ösztöndíjat.  

„Miért ez a néhány ember lett kiválasztott? Kapásból egy csomó embert tudnék mondani, aki sokkal jobban megérdemelné, ők mégis a belüket kidolgozzák, hogy legalább az albérletüket ki tudják fizetni”

– mondta Gábor, és a PTE már végzett doktorandusza, Dóra is ugyanezt fogalmazta meg:

„Ha nem kirívó példa lenne a PhD-ösztöndíjak között, azt gondolnám, hogy az a minimum, ha egy kutatónak nem kell mindenféle egyéb munkát elvállalnia csak azért, hogy a megélhetése biztosított legyen, hanem a foglalkozását, ami a PhD ideje alatt a kutatás, honorálnák annyira, hogy abból meg is tudjon élni, a legnormálisabb dolgok egyike lenne.”

Ugyanis a felsőoktatási törvény 2015-ös módosítása után a következő összegekre számíthat az, aki nem fekszik jól az MNB-nél:

a képzési és kutatási szakaszban 140000 forint, a kutatási és disszertációs szakaszban 180000 forint a havi ösztöndíj (mindkét szakasz négy félévig tart). Sikeres védés esetén pedig egyszeri 400000 forintot kap a doktorandusz. Akik korábban kezdtek, azok csak 100 ezer forint körüli ösztöndíjat kapnak havonta.

Így nem csoda, hogy a doktoranduszok dolgoznak a képzés mellett, ezt maximum félállásban tehetik, de mindenki azt mondta, hogy nem ritka, hogy valaki mindent egybevetve többet foglalkozik az egyetemi dolgokkal, mint egy teljes állású egyetemi tanár: egy kurzust mindenkinek illik tartania az egyetemen (ez sokszor nem is a kutatási területe, hanem valami bevezető tantárgy), adminisztrációs feladatokat is sokszor rájuk delegálnak, és a nagy létszámú kurzusok több száz dolgozatát is gyakran ők javítgatják éjszakába nyúlóan.

„Én is oktató vagyok félállásban az ELTE TáTK Statisztika Tanszékén, és voltak az utóbbi két évben olyan hónapok, amikor aludni alig volt időm” – mesélt Márton egy átlagos doktorandusz hétköznapjairól.

Képzeljük már el, hogy a Fidesz kommunikációs vezetője, vagy egy MNB-s fejes ilyesmikkel tölti az idejét. Nonszensz.

Egyéb juttatások nincsenek, még a konferenciára utazásokat és egyéb kutatási támogatásokat is pályázni kell, pedig ezek fontos részei a kutatói előmenetelnek. Ugyanis a PhD-sok alapvetően kutatók, egyetemi tanárok szeretnének lenni, ezért sem értik, hogy a jegybanknál dolgozók mit keresnek egy ilyen képzésen.

„Én csak piti pénzgyűjtésnek látom ezt az egészet. De ne legyen igazam, és legyen Vajda Zita rendes MTA-tag, elsőként fogok gratulálni neki, ha a nagy lóvé helyett kutatásra adja a fejét” – ironizált Gábor, aki azt is hozzátette, hogy erre kevés esélyt lát, mert két év alatt már „illett volna valamit villantani.”

Viszont a Magyar Tudományos Művek Tárában, ahol az elismert publikációkat vezetik, egyedül Csizmadia Norbert szerepel. Vajda Zitának, Palotai Dánielnek és Hidvéghi Balázsnak ide nem csak publikációja nincs feltöltve, hanem még a nevük sem szerepel az adatbázisban.

Akiknek tényleg kellene, azoknak csak aprópénz jut

Ezt az egész történetet megkoronázza, hogy a felsőoktatás alsóbb szintjein milyen nevetséges ösztöndíjakat osztanak, amire a HÖOK épp nemrég hívta fel újra a figyelmet:

„A tíz éve változatlan összegek elvesztették motivációs erejüket, illetve a rászoruló hallgatók megélhetéséhez nem tudnak érdemben hozzájárulni, pedig a felsőoktatás hozzáférhetősége szempontjából kiemelt jelentősége van megfelelő ösztöndíjpolitikának” – írják kutatási összefoglalójukban.

Magyarul: havi maximum pár tízezer forint kapnak azok, akik szociálisan rászorulnak, akik kiemelkedően teljesítenek, akik nem tudják megoldani a lakhatásukat. Pedig a HÖOK javaslata alapján 12 milliárd forint plusz ráfordítással lényegesen javítható lenne a helyzet.

De ez úgy látszik nem prioritás. Ahogy az sem, hogy reménybeli kutatók nyugodtan készülhessenek a karrierjükre. Az viszont igen, hogy néhány csókos zsebét kitömjék, aztán parádézhassanak egy hazug PhD titulussal.

Helyreigazítás: Augusztus 5-i írásában ékes példáját adta a kettős mérce alkalmazásának – és ezzel finoman fogalmaztam. Ha megkeresett volna, mielőtt személyemről név szerint negatívat és valótlant sugallt, elmondtam volna Önnek, hogy sem a PTE PhD képzésből, sem más forrásból semmilyen ösztöndíjban nem részesülök. Bizonyára véletlen maradt ki a cikkéből, hogy tandíjat viszont fizetek.

Ha megkeresett volna a cikke írása előtt, akkor nem sugallhatta volna azt sem, hogy egyetlen publikációval sem rendelkezem. A Magyar Tudományos Művek Tárába korábban feltöltött publikációim az alábbi linken érhetők el. (Egy technikai beállítási hiba miatt a kereső sajnos valóban nem adta ki a nevemet, de azért aki akarta, megtalálta.)  

Ha vette volna a fáradságot, hogy a nevemet bármely internetes keresőbe beírja, abból is rájött volna, hogy a nullánál több publikációval rendelkezem. Hogy megkíméljem e fáradságtól, mellékelten küldöm az MTMT-ben szereplő és további szakmai cikkeim jegyzékét is (31 db). De nyilván egy publikációs jegyzékkel rendelkező, ám ösztöndíjban nem részesülő Palotai Dániel nem lett volna érdekes a Kettős Mérce magas röptű írásába. Kérem, hogy jelen levelemet (és mellékletét) változatlan formában tegye elérhetővé az eredeti cikkéhez kapcsolva, az Olvasó számára könnyen hozzáférhető helyen.

Üdvözlettel, Palotai Dániel