A közoktatásért is felelős miniszter végre kapott valami oktatással kapcsolatos feladatot. Nemes és szép küldetést bíztak rá azok, akik amúgy az oktatásügyet nem szívesen veszik a szájukra. Pukkadjon csak a hanyatló Nyugat. Hazafias tornaórák bevezetése, ez most a legfontosabb projekt.

A kormány évek óta harcban áll, nem ér rá részletkérdésekkel foglalkozni. Zuhanórepülésben a PISA-eredmények? Csökken a felsőoktatásba bejutó és az érettségiző fiatalok száma? A jó tanulók menekülnek külföldre? (Na jó, ne legyünk igazságtalanok, a rossz tanulók is.) Használhatatlanok a tankönyvek? Korszerűtlen a tananyag? A pedagógiai munkát agyonnyomja az adminisztráció? A gyerekek fejére ráomlik az iskolaépület? Döbbenetes mértékben nő a közoktatásból kipotyogó fiatalkorúak száma? Egyre kevesebb a pedagógus?

A gyógypedagógus-hiány egyenesen drámai? Az iskola elmélyíti a társadalmi különbségeket? A sajátos nevelési igényű gyerekek alapvető emberi jogai sérülnek? A szakképzésben jogsértő érettségibe és zsákutcás iskolarendszerbe hajszolják a diákokat, miközben a jelenlegi 9. osztályosok tanterve sincs még kidolgozva? Ugyan, kit érdekel? Kit érdekel, amikor meg kell küzdenünk Brüsszellel, bármi is az, és meg kell küzdenünk Soros Györggyel, bárki is az.

Amikor meg kell védeni Európát, nincs idő oktatásfejlesztésre. De a hazafias tornaóra, az fontos. A gyerekek kis fogékony agyába bele kell égjen: itt veszély van. Itt háború lesz. Jobb, ha mindenki ideje korán megtanul célba lőni, és megtanulja, hogy kicsik hátra, nagyok előre, a gyenge leverve, a parancs teljesítve jó. Szádat befogod, sorba beállsz, vigyázz, kész, tűz. Ha nem tetszik, kerülhetsz te is célkeresztbe, mert ne félj, vannak sokan, akiknek ez tetszik.

Csuda férfias dolog ez. Mi vagyunk a felsőbbrendű, erős és büszke faszagyerekek. Rend és fegyelem, kiszámíthatóság, lúzert megaláz, erőt fitogtat. Hamar rá lehet érezni az ízére, ez már sokszor és sokaknak bejött. Csak aztán mindig szomorú a vége.

Az ellenség most még csak a plakátokon, most még csak a hírekben, most még csak az újságban, a weboldalainkon, de bármelyik pillanatban rád törhet. Fontos az állandó készültség. Éberség, illiberális elvtársak.

Érthető, hogy egy ilyen kiélezett, háborús helyzetben nem az a fontos, hogy egy igazgatót támogat-e a helyi közösség, a helyi tantestület. Sőt, abból inkább csak a baj van, még a végén önálló gondolatai támadnak elbizakodottságában. Komoly kockázat a gondolkodás ilyen vészterhes időkben. Jobb, ha a vezető hálás és lojális. A parancsot végrehajtja, a sztrájkoló tanárt kilistázza, és kész, nem okoskodik. Az pedig egyértelmű, hogy azok, akik nyíltan kimondták, hogy a rendszerrel baj van, nem maradhatnak pozícióban. Örüljenek, hogy őket nem vitte el éjfélkor bilincsben a TEK. Még.

Csakis egy korrupt, romlott, az elszámoltatástól rettegő hatalomnak áll érdekében az, hogy az oktatást lezüllessze, hogy a társadalmat tudatosan a tudatlanság mocsarába nyomja. Ebben a mocsárban szépen virágzik már az irreális félelem, a kirekesztő gyűlölet. És a vakhit a pártban, a vezérben, aki majd megment minket a gonosztól.

Ki nevet a végén? Nehéz megjósolni. Az anyagi kár, amit a közpénz ellopása okoz, tetemes, de legalább forintosítható. De a morális és szellemi, ha úgy tetszik, pedagógiai kár, mely első sorban mégis csak gyermekeink lelkét, tudatát és jövőjét rombolja, felmérhetetlen.

Sulyok Blanka