Magyarország büszke és erős európai ország? Sajnos nem, sokkal inkább borúlátó, őrlődő és helyét kereső ország. Legalábbis ez derült ki egy frissen publikált kutatásból, amit egy amerikai intézet és az Ipsos csinált idén márciusban. Kelet vagy Nyugat? Stabilitás vagy változás? Ilyen és ehhez hasonló alapkérdésekben is végletesen megosztott a magyar társadalom.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

A magyarok fele szerint rossz irányba mennek jelenleg a dolgok az országban, miközben 38 százalékuk azt mondja, hogy jó irányba. Ez két szempontból is meglepő adat: egyrészt ez a 38 százalék körülbelül 10 százalékkal magasabb részarány, mint a kormánypártok támogatottsága ebben az időszakban, másrészt nem igazán következik belőle a lenti ábra: ezen ugyanis az látszik, hogy az ország háromnegyede szerint a mostani fiataloknak nem lesz jó jövőjük Magyarországon. Ez elég brutális adat, ami fokozódó kivándorlást és rossz, demoralizált közhangulatot vetít előre.

Hogy mitől látják ilyen sötétnek a jövőt a magyarok? Ennek a megválaszolását teljesen a válaszadókra hagyták, a szokásoktól eltérően nem egy listából kellett rábökni dolgokra, hanem maguk mondhatták meg, mit tartanak a legnagyobb problémának. Hazai viszonylatban magasan a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség lett az első, ezt követte a korrupció, a munkanélküliség, az egészségügy, majd már az élbolytól leszakadva, csak ötödikként jött a migráció. 

Jó kérdés, hogy az eltelt fél év intenzív propagandája mennyit változtathatott ezeken a lenti ábrán is látható elgondolásokon. Az mindenesetre feltűnő, hogy az emberek maguktól olyan dolgokat neveztek meg problémáknak, amelyekkel látványosan nem tud semmit kezdeni a kormány, nem pedig azokat, amelyeket gondként próbálnak a fejekbe sulykolni a kormány kommunikációsai.

Ugyanennek az ellenkezője tűnik igaznak, amikor Európa problémáiról fejthették ki a véleményüket. Itt toronymagasan a terrorizmust említették a legtöbben, utána a migrációt mondták és csak ezután jött a belügyeknél első szegénység. Érdekes módon, amikor a jövő legnagyobb veszélyeit kellett felsorolni, akkor mégis kevesebben mondták a terrorizmust (28 százalék) és a migrációt (19 százalék), mint azt, hogy összeomolhat az egészségügyi és a szociális rendszer (34 százalék).

Európai szinten tehát működik a Fidesz tematizálása: problémáknak és félelmeknek is azokat visszhangozták gyakrabban az emberek, amiket a kormány hangsúlyoz. A két ábrát egymás mellé rakva az is könnyen magyarázható taktikai lépés, hogy Orbán miért az európai porondon exponálja magát inkább: itt azok a témák érdeklik az embereket, amikben a miniszterelnök úgy vitézkedhet, hogy a politikai ellenfelei nem tudnak vele mit kezdeni, mert ehhez saját választóikkal kellene szembemenniük. Miközben ha a belpolitikai vitákra helyeződne a hangsúly, akkor könnyen megszorongathatnák, mert olyan gondokat soroltak fel a felmérésben is a legtöbben, amikben évek óta nincs érdemi kormányzás, előrelépés.

Viszont abban nagy a megosztottság, hogy mire lenne szüksége az országnak ahhoz, hogy ezek a gondok megoldódjanak. A társadalom egyik fele szerint változásra, a másik szerint állandóságra és stabilitásra. És hogy még nagyobb legyen a megosztottság, életkor szerint is nagy a különbség a válaszadók között.

A fiatalabbak alkotmányos, rendszerszintű változást szeretnének, a 60 felettiek szerint viszont elég lenne, ha egy ellenzéki párt kerülne hatalomra a jelenlegi kormánypártok helyett. Utóbbi opciónál még az is népszerűbb a fiatalok között, hogy a fideszes pártelit cserélődjön le.

A kutatás azt is firtatta, hogy miként látják a magyarok az ország nemzetközi kapcsolatait, merre orientálódnának, ha rajtuk múlna. Ebben a tekintetben kijelenthető, hogy a nyugatos kötődés a népszerűbb, mind az EU, mind a NATO fontos viszonyodási pont, de mindkét szervezettel szemben kritikus volt a válaszadók fele, és megreformálnák őket, mert változóban van a világ. 

Oroszország és Kína viszont nem túl népszerűek: a kutatásba bevontaknak csak negyede gondolja úgy, hogy az lenne nekünk a legjobb, ha ezekkel az országokkal szövetkeznénk.

A helyzetet bonyolítja, hogy a válaszadók 54 százaléka szerint azért Oroszországot is be kellene vonni az EU-nak a kontinens biztonságának garantálásába. Miközben úgy tűnik, a magyarok meglehetősen szkeptikusak Putyinékkal szemben, mert a legtöbben azt gondolják, az oroszok csak saját geopolitikai érdeküket akarják érvényesíteni, minden más csak cukormáz.

Mindeközben ugyanannyian gondolják azt, hogy az USA-nak van, illetve hogy nincs keresnivalója Európában. Ezt feloldandó a legtöbben annak örülnének, ha Magyarország inkább semleges lenne, és nem választana egyértelműen oldalt: se az USA, se az oroszok mellett nem tennék le a voksukat.

A Kelet és Nyugat közötti őrlődést egy másik ábra is tökéletesen mutatja. Az egészségügyi-, a nyugdíj- és a szociális rendszerünket, valamint az életszínvonalat és a munkával kapcsolatos dolgokat többen látták az orosz helyzethez hasonlónak; kulturális és intellektuális, illetve moralitás és értékek tekintetében viszont Nyugat-Európához érezzük magunkat közel.

A legnagyobb csoportot viszont azok képezték, akik azt mondták, valahol a kettő között vagyunk. És ez így is van, pont ezért csinálnak sekélyes politikát ebből a kérdésből is. Így válik ez a a sajátos közép-kelet-európai helyzet alacsony színvonalú csatározás játékszerévé, leviszik az egészet arra a debil szintre, hogy akkor tessék választani Putyin és a Nyugat között. Miközben ebből a kutatásból is látszik, hogy sokkal bonyolultabb ez a kérdés, és ezt az emberek is tudják.