Nem azért megyek ki idén a Pride-ra, mert amúgy hiszek olyan dolgokban, mint az emberi és szociális jogok, nem a nyitott társadalom melletti kiállás miatt, nem egy szerintem jobb Magyarországért, nem szép és magasztos, elvont célokért, hanem egészen önző szempontok miatt.

Fotó: Pride felvonulás 2011-ben Toulouse-ban. / Guillaume Paumier

Ma Magyarországon, amikor egy szülő gyereket vállal, számtalan apró dolog jár a fejében. És az ország helyzetét jól mutatja, hogy minden hatodik magyar gyerek ma külföldön látja meg a napvilágot, mert ott tud ezekre a kérdésekre pozitív választ adni az ember:

Meg fogunk-e tudni élni? Tudunk-e majd mindent biztosítani a gyereknek? Milyen oktatási rendszerbe kerül be, tudok-e neki jó iskolát választani? Tudjuk-e majd finanszírozni a magántanárokat, ha kell? A külföldi utakat a nyelvtanuláshoz, ha kell? Meg fog-e tudni élni ebben az országban? Lesz-e normális egészségügyi ellátás? Nőként mennyi veszélynek lesz kitéve? Mi lesz itt tíz év múlva?

És ott van az a kérdés is – le lehet tagadni, de ott van-, mi lesz, ha kiderül, meleg?

Megélheti-e ebben az országban saját magát, ha így alakul, szerethet-e úgy, mint bárki más, titkolóznia kell-e majd? Ki fogják-e csúfolni, bántani fogják-e? Szülőként ezek borzasztó szcenáriók.

És ott van az önző rész is: lesz majd unokám, fogadhat-e örökbe gyereket?

Persze erre van az az egészen elképesztő válasz, hogy nem kell buzinak nevelni, és akkor ez nem lesz gond. De ez a kérdés inkább úgy hangzik, ha megteszek mindent azért, hogy olyannak fogadja el magát, amilyen, a társadalom még úgy is mennyire teheti neki kényelmetlenné az életét?

Persze lehet, hogy hetero a lányom, ezt ma még nem tudom, és ameddig nem tudom, addig féltem.

Nekem ez a tétje ennek az egyenjogúsági mozgalomnak. Egyszerűen pőrén, hogy sikerül-e megteremteni azokat a konszenzusokat a társadalomban, ami mellett ebben a kérdésben kevésbé kell majd féltenem őt, ha úgy alakul, hogy érintett lesz.

És nyilván ez a kérdés ott van minden szülőben, aki a gyereke jövőjére gondol ezekben a napokban. A kérdés, milyen választ adunk erre, amikor még csak a kérdés van meg, hogy az egész társadalom jó választ adjon hosszútávon, olyan választ, amely nem teszi tönkre gyerekeink, vagy még meg sem született gyerekeink jövőjét.