„…beleviszik a közbeszédet a jelentéktelen marginális kérdésekbe, mint… a melegjogok… Azért veszik fel a harcot a marginális identitású emberek védelmében, hogy ne kelljen a valódi problémákkal vesződni…” – idézi Slavoj Žižeket Schiffer András, a Lehet Más a Politika jelenleg is meghatározó egykori politikusa közösségi oldalán június 29-én, egy nappal a Budapest Pride megnyitója előtt. Majd július 1-jén még hozzáteszi: „A politikai korrektség jól képzett bajnokai ünneplik a sokszínűséget, a változatosságot, és az elfogadás nagyszerű eszméjét. Ám valójában csak az uralom új formáját teremtik meg…”. Az LMP mint párt nemhogy videóüzenetet, de sajtóközleményt sem adott (még) ki, és bár egyes politikusai feltűntek a megnyitón, mivel arról nem számoltak be internetes csatornákon, nem lehet tudni, hogy ezt magánemberként, vagy pártjuk képviseletében tették. Az egyetlen, széles nyilvánosság számára elérhető közlései a pártnak a melegfesztiválról Schiffer András megosztásai.

A Kettős Mércén cikket megjelentető újbalos-rendszerkritikus szerzőpáros azonban nem az ideológiai beállítódásukhoz közel állók visszautasításában találta meg aktivizmusának tárgyát, nem őket próbálja meggyőzni arról, hogy kilenc évvel az LMP megalakulása és négy évvel a részben a melegjogi ellentétek miatt is bekövetkezett pártszakadás után talán ideje lenne, ha a visszamaradók végre dűlőre jutnának a buzikkal – hanem az eddigi legfigyelemreméltóbb, legnagyobb hatású felvonulási meghívásban, amit csak politikai párt közzétett Magyarországon, a Momentum Mozgalom videójában. Ez a célt tévesztett, igaztalan szemrehányás részben az újmarxista, osztályharcos szerzőpáros és a Momentum között – kétségtelenül és szerintem szerencsére – meglévő ideológiai ellentétből fakad; részben olyan általános rendszerkritikából fakad, mint a meleg jogkövetelés elüzletiesedése és kiürülése, amihez – ha így is lenne – éppen a Momentumnak lenne a legkevesebb köze; részben pedig nagyon egyszerű tévedésekből, amiket jobb is, ha mindjárt tisztázunk.

Fekete-Győr András azt mondja a videóban: „Elmondom, hogy miért döntöttünk így. Azért, mert nekünk ez nem kérdés, nekünk ez alap.” És ezt követően is végig arról beszél, hogy „szerintünk”, „mi abban nőttünk fel”. Vagyis szó sincs arról, hogy mindenki így nőtt volna fel, és ezért ez mindenkinek, így a szüleinknek is alap lenne. Egy politikai párt elnöke artikulálni szeretné, hogy egy generáció, az ő politikai közösségük ezt hogyan látja, hogyan éli meg, hogyan fog részt venni a felvonuláson és hogyan kér erre másokat.

Azért kezdtem az LMP-vel, hogy bemutassam: más pártoknál, rendelkezzenek bár parlamenti erőforrásokkal és jóval több idővel a belső viták lefolytatására, bizony koránt sem alap és magától értetődő, hogy a melegek emancipációjának kérdésében következetesen és egységesen tudjanak fellépni. De említhetném a Demokratikus Koalíciót is, hiszen néhány éve Gyurcsány Ferenc ígéretet tett a melegházassági törvényjavaslat előterjesztésére, aztán ezt is, mint oly sok bejelentését és lépegetését, szépen elfelejtette. A melegek jogegyenlőségét szorgalmazó nyilatkozatokat a többi liberális és baloldali ellenzéki párt is tett már, de egyik sem fogható a Momentum határozottságához.

Azzal, hogy Fekete-Győr arról is beszél, más pártok ezt másképpen látják, kifejezetten megelőlegezi, hogy szükség lesz még vitákra a politikai nyilvánosságban; amint azt is megemlíti, hogy a jogegyenlősítő folyamat Magyarországon koránt sem ért még véget.

Azt nehéz lenne vitatni, hogy az LMBTQ jogegyenlősítő folyamat Európa kulturálisan és gazdaságilag meghatározó részében a június 30-i német melegházassági döntéssel nyugvóponthoz érkezett. Valaminek a vége volt, ahogy Angela Merkel ott állt a piros lapocskájával, szorongatta, miközben tudta: le fogják szavazni. Kisebbségben van a véleményével, amiről már csak annyit tud mondani, hogy számára a házasság férfi és nő kapcsolata. Nincsenek már racionális érvek, elhangzott minden ebben a fél évszázada, a fél világra kiterjedően lefolytatott közjogi vitában a melegházasságról, a végén maradt az irracionális személyes hit, hogy férfi és nő, mert férfi és nő. Mert én így gondolom, ebben hiszek. De egy egész frakcióra azért még sem kényszeríthetem rá a személyes hitemet a végtelenségig. A szerzőpáros állításával szemben nincsenek már a Nyugatnak különböző határai és értelmezései, nem csak a trudeau-i értelemben vett Nyugaton van melegházasság, hanem melegházasság van Trump Amerikájában és melegházasság van a Brexit Angliájában is. Nincs olyan Nyugat, ahol ne lenne. Elfogyott, vége van.

„…egy olyan világban, amelyben a különböző nemű párok között is egyre inkább csökken a házasságra, mint életre szóló elköteleződésre való hajlandóság, az azonos neműek házasságának elismeréséért folyó kampány valójában inkább magának a házasságnak, mint több ezer éves civilizációs intézménynek az eredeti értelmétől való megfosztására, azaz eltörlésére, a zsidó és keresztény értékrend egyik legerősebb tabujának megtörésére, illetve a normalitás határainak a teljes feloldására irányul” – mondja Kövér László interjújában (Hetek, 2017. jún. 30.), felhorgadva az előző napi német házassági döntésen. Elég kényelmetlenül is érzem magam, amiért egyetértőleg idézem, bár lehet, hogy nem nekem kellene szégyenkeznem azért, mert az országházi kisegítő személyzet is jobban érti a melegházasságot az „újhullámos” buziknál.

Valóban, a hagyományos, a nők alávetettségére, elnyomására épülő házasságot bizony kikezdi a házasság olyan formája, amiben két nő vagy két férfi között nem lehetséges többé a partnerek egymásnak való alárendeltségének értelmezése. Ebben az értelemben a melegházasság nem folytatása, kiteljesítése a vitapartnereim által hivatkozott Engels-mottó („A családban a férfi a burzsoá és a nő jelenti a proletariátust.”) házasságának, hanem a dekonstruálása, megszüntetése. Ez persze azt is jelenti, hogy igenis létezik koherens racionális konzervatív érvelés a melegházasság ellen – amennyiben védendő értéknek a nők elnyomását tekintjük; és viszont, amennyiben kívánjuk a hagyományos házasság elnyomó jellegének megszüntetését, a nők egyenjogúságát, akkor is nyerünk a melegházassággal, ha nem vagyunk melegek.

Bizonyos szempontból mindegy, hogy valaki a konzervatív nézetrendszerét fényesre suvickolva, személyes hitbeli meggyőződését öntözgetve vagy újbalos, osztályharcos szemellenzővel házassági egyenlőség-kritikus, valamennyiükön egyformán lép át a Történelem napról-napra, óráról-órára, miközben a folyamatos visszavonulás és az újabb veszteség számbavétele érthetően teszi egyre idegesebbé nem csak Kövér Lászlót, hanem a szerzőpárossal azonos állásponton lévőket is. De akkor sem Fekete-Győr Andrásra kellene haragudni, aki elment világot látni, majd ahelyett, hogy ott maradt volna karriert építeni, hazajött, hogy elmondja nekünk, mit látott, és egy politikai közösség építésével ki is mozdítsa a közéletünket abba az irányba, ahonnan jött. Ő csak a hírt hozta.

Kállai Ákos