Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Balog Zoltánék felelősségvállalás helyett másokra mutogatnak a veronai buszbaleset ügyében

Ez a cikk több mint 6 éves.

Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének van érzéke a magyarázkodáshoz. Kijelentései közül nehéz megtalálni a legkevésbé emberminiszterhez méltót – de a veronai buszbaleset kapcsán azért erősen esélyes mondás született.

bz.jpg

Kép forrása: 24.hu

Ha még emlékszünk, a veronai buszbaleset után Palkovics László a lehető leghamarabb bejelentette, hogy a kormány internetes konzultáción fogja kikérni az állampolgárok véleményét az iskolai buszoztatással kapcsolatban. Tehát még egyszer: oktatási államtitkár, iskolai buszoztatás, konzultáció, emberek véleménye.

Még mielőtt ez megtörtént volna(?!?!), a Klebelsberg Központ (lánykori nevén Klik) leveleket küldött szerteszét az országban, hogy arra „kérje” az iskolákat, a kirándulásokat úgy szervezzék, hogy 23 és 4 óra között a sofőrök mindenképpen tartsanak pihenőt egy szálláshelyen. Röviden: központ, levél, iskolák, buszoztatás.

Aztán lecsengett a konzultáció, amit 30 ezren (ó, az istenadta nép!) kitöltöttek, és meglepő módon összességében azt válaszolták, hogy igen, biztonságosabban kell buszoztatni az iskolásokat a kiránduláson. Hurrá.

Majd jött megint Palkovics, és nagy garral bejelentette, hogy akkor itt és most az Emberi Erőforrások Minisztériuma neki is lát egy jogszabály-módosításnak, hogy a veronaihoz hasonló tragédiák ne történhessenek többé. Vagyis: oktatási államtitkár, konzultáció végeredménye, jogszabály-módosítás.

Tiszta sor, nemde?

Nem.

Mert most, hogy a veronai busztragédia óta eltelt csaknem négy hónap, az össznemzeti egyeztetés óta meg lassan kettő, nagy hirtelen kiderült, hogy minden megy a maga útján, csak a Klebelsberg Központ nem csinálja azt, ami leginkább a dolga lenne. Például kártérítést fizetni (a megfizethetetlenért) a családoknak, azt nem akaródzik.

Van ugyanis az a szomorú tény, hogy a Klebelsberg Központ korlátlan kártérítési felelősséggel rendelkezik, amennyiben a biztosító kerete nem lenne elegendő a kártérítések, sérelemdíjak maradéktalan kifizetésére. Jelen esetben a biztosító 1,6 milliárd forintig állja a számlát, az e fölötti összeget kéne a központnak fizetnie, felső korlát nélkül.

Erre aztán jön Balog Zoltán miniszter, és miután kiderül, hogy az áldozatok hozzátartozói nem kapták még meg a kártérítést, azt találja mondani, hogy „nincs semmifajta jogi vonatkozása annak, hogy mit tehetne ezért akár az intézményfenntartó, akár az iskola, miután nem iskolai rendezvényen történt ez a baleset”. Szóval akkor: miniszter, nem iskolai, nem fizetnek.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

És még csak nem is ez a legszebb az egészben, ugyanis a minisztérium által kidolgozott jogszabály-módosításban nemcsak a buszok kötelező pihenőidejét szabnák meg, hanem korlátoznák a köznevelési intézmények objektív kártérítési felelősségét is, méghozzá az olyan eseményekre, amelyeknek az elhárítására az intézményeknek módja és lehetősége van. Ráadásul beleírnák a módosításba azt is, hogy „a tanulmányi és a külföldi iskolai kirándulások esetén a köznevelési intézmény a tanulónak okozott kárért a kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel”.

Ami nagyjából annyit tesz, hogy eztán az intézmények nem lesznek perelhetőek a veronai tragédiához hasonló esetekben, a Klebelsberg Központ korlátlan kártérítési felelőssége pedig megszűnne.

Igen, így kell kabátot varrni egy gombhoz. A veronai tragédia után az Emmi törvényt módosít, hogy lefektesse az iskolai kirándulások szabályait. De ez nem segít már azokon a családokon, akik elvesztették a szeretteiket, most meg a kártérítés után is futniuk kell.

A szigorú szabályozásnak egyébként legfeljebb abban lehet majd mérni a „hasznát”, hogy az amúgy is kevés pénzből kihozott iskolai kirándulások még szűkösebb keretből gazdálkodjanak. Ha külön felelősségbiztosítást kell kötniük majd az iskolai kirándulásra – márpedig a törvény módosítása ezt hozhatja magával –, az vagy azzal jár majd, hogy nem minden család tudja kifizetni a kirándulás költségeit, vagy azzal, hogy maguk a kirándulások lesznek egyre rövidebbek, kevésbé színesek, és nagy távolságok helyett a szomszédos utcába indulnak majd. Mert lássuk be: sok családnak kifejezetten megterheli a pénztárcáját az, hogy a gyerek kirándulni megy. A törvény módosítása pedig tovább növelheti az erre fordítandó összeget.

És miután ez az egész kiderült, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményben tudatja, hogy elítéli azokat az állításokat, melyek azt sugalmazzák, hogy a Klebelsberg Központ ki akarna bújni a kártérítési kötelezettség alól, külön hangsúlyozva, hogy jogi segítséget azért biztosítanak azoknak, akik ezt igénylik. De fizetni nem fizetnek, hisz nem iskolai rendezvényen történt a baleset.

Csak torpanjunk meg egy pillanatra, mindenféle sugalmazás nélkül: a Klebelsberg Központ még lánykori nevén is évi több száz milliárd forintos költségvetéssel működött (bár folyamatosan úszott az adósságban). 2018-ra pedig csak személyi juttatásokra 419 milliárdot különítettek el nekik a költségvetésből.

És akkor Balogból hirtelen előtör a sóher, és ahelyett, hogy fizetne, mint a katonatiszt, ha másért nem, akkor emberségből, kegyeletből, inkább terel, kivár, csúsztat, és másokra mutogat? Meg törvényt módosít? Mert nem iskolai rendezvényről volt szó?

De akkor eddig miért Palkovics, az oktatási államtitkár lengette az internetes konzultációt? Akkor miért a Klebelsberg levelezgetett az iskolákkal, hogy hogyan buszoztassanak? És miért az Emmi állt neki törvényt módosítani? Akkoriban még intézményi hatáskör volt, most meg már nem az?

Amúgy speciel pont az internetes konzultációról, ami ugye a buszoztatós kérdéseket felvetette, fogalmunk sincs, hogy mennyibe került. De viszonyításként elevenítsük fel a nyilván jóval nagyobb volumenű, Deutsch Tamás nevével megtámogatott internetes konzultációt az internetadóról – az 13 millió forintnyi közpénzünkbe fájt…. De hát ugye, mi mindenre van itt pénz, intézményi hatáskörben?

„Mélységesen elítélünk minden olyan kísérletet, amely emberi tragédiák kapcsán megalapozatlan, feltevésekre alapuló, illetve hamis információkkal próbálja meg hergelni az áldozatok hozzátartozóit, és nehezíteni a kárrendezési-kárenyhítési folyamatot” – így szól az Emmi közleménye.

Mi meg mélységesen elítéljük az olyan minisztériumokat, amelyek ahelyett, hogy tennék, amit tenniük kell, álságos internetes konzultáción tesznek fel álkérdéseket, és törvénymódosításokkal igyekeznek hárítani a felelősséget, majd ezt közleményben cáfolják, de a tényeken változtatni nem tudnak.

Balog Zoltántól és az ő minisztériumától eddig sem számítottunk semmilyen emberségre. Egy olyan minisztertől, aki képes viccelődni a mentősök bérén, és luxusszállodában parádéztat mélyszegénységben élő gyerekeket, ha úgy adódik? Ugyan…

 

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.