Itt a tranzitzóna, nézzék meg jól, minden rendben, Magyarország betartja a törvényeket. Ezt akarta egy nagy csapat újságíró fejébe verni a Pintér Sándor belügyminiszter vezette delegáció a kibővített tompai tranzitot bemutató sajtóbejáráson. Arra vajon már nem gondoltak, hogy átnéz valaki Szerbiába, és kártyavárként dől össze ez a Patyomkin-falu?
Pintér Sándor a tranzitzónában
Akit nem érdekel, hogy miben hazudik a magyar állam, és milyen cinikus praktikákkal bújik ki vállalt felelősségei alól, amivel MIGRÁNSOK (úgynevezett emberek) életét keseríti meg teljesen feleslegesen, semmit nem kockáztatva, az kattintson át még most máshova.
Börtönskanzen a határon
A hivatalos beléptetésre szolgáló tranzit nem más, mint kirakat: egy barátságtalan tábor fémkonténerekkel, rácsokkal, kilométernyi szögesdróttal és rengeteg egyenruhással, de a biztonság ugye fontos, és ezektől eltekintve mégiscsak emberiek a körülmények. Nem úgy, mint a határ túloldalán, a szabadkai téglagyártól a mocskos, komfort nélküli sátortáborokig.
Ettől még rossz a tranzitban, úgy is nyomasztó, börtön-szerű, hogy én bármikor elmehetek. Bár Pintér és a hivatalos szöveg szerint bárki elmehet, ugyebár Szerbia irányába, ezért tévedés fogvatartásról beszélni. Az Európai Tanács és emberi jogi szervezetek szerint ez nem így van, de pont a héten derült ki, hogy a kormánypártiak még a tudományos elitnél is dörzsöltebbek, úgyhogy ugorjunk.
Egy újonnan átadott konténertáborról kár beszélni, majd néhány hét, hónap múlva lenne érdemes ránézni, de akkor már jó eséllyel nem engedik be a sajtót. Vagy érdekes lett volna a múltról beszélgetni a tranzitban lakókkal, csak őket átszállították a röszkei tranzitba a sajtóbejárás előtt, személyiségi jogokra hivatkozva. Nem a rosszindulatom mondatja velem, hogy ez bullshit, hanem az, hogy nem sikerült olyan emberrel beszélnem tegnap óta, aki számára ez hiteles lett volna.
A bejárás utáni másfél órás sajtótájékoztatón Pintér Sándor, Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal (BÁH) főigazgatója és Seres József, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal dél-alföldi regionális igazgatója válaszolt, elmondta, megmagyarázta. Mit? Mindent.
Kormányzati hazugság versus kemény valóság
De ne vesszünk el a részletekben, mert mindent elmond a kommunikáció és a valóság viszonyáról a következő, egy a határnál szolgáló rendőrrel folytatott párbeszéd:
– Hány menedékkérő jöhet naponta a tranzitba?
– Ott bent nem mondták?
Aztán inkább csendben maradt, nehogy „rosszat” mondjon. A határ túloldalán pedig gyorsan kiderült, hogy nem csak abban maszatoltak Pintérék, hogy az „ügymenet gyorsasága határozza meg” a naponta beengedettek számát, hanem abban is, hogy Magyarországról nem küldik vissza Szerbiába azokat az illegális határátlépőket, akiket elfognak.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A belügyminiszter határozottan állította, hogy bárkit elfognak, nem mutatnak neki ajtót Szerbiába, hanem a tranzitzónába kerül, és ha akarja, elindítják a menedékkérelmi eljárását. Ehhez képest Szerbiában az első szembejövő szír srác azt mesélte, hogy két napja kapták el Budapesten és visszarakták este Szerbiába. Mutatott egy papírt is, ami mindenféle paragrafusokat sorolt fel magyarul, áprilisi dátummal, és arról szólt, hogy irány a tranzitzóna. És mégis a kerítés túloldalára kísérték. Erről akkor ennyit.
Vagyis még annyit, hogy akiket visszadobnak, azokat nem is regisztrálják, megsértve ezzel a schengeni kódexet. Meg se nézik, kit kaptak el, csak viszik vissza a szerbekhez. Lehet az az ember menekült, körözött bűnöző vagy terrorista gyanús személy. Mindegy, sose derül ki.
Ugyanekkora hazugság, hogy az ügymenet gyorsasága szerint engedik az embereket a tranzitba. Egy angolul beszélő iraki készségesen elmondta, hogy is megy ez, amit magyar civilek és más menedékkérők is megerősítettek.
Tompai konténerek
Szerb oldalon listákra lehet feliratkozni, ami eljut a magyar oldalra, és mindenki kap egy sorszámot, ami alapján nagyjából kalkulálhatja, mikor jut be a tranzitba. Ezt magyar oldalról soha nem fogják elismerni, mert szembemegy az EU befogadási irányelveivel. Ugyanis a lista alapján tudhatják, kik folyamodnak menedékért és innentől ellátásra lennének jogosultak Magyarországon. Így marad az egész a szürkezónában.
Ha nem így van, akkor vajon miért nincs könyöklés a tranzitnál, hogy ki jusson be aznap, miközben ezrek várnak erre a szerb oldalon? Miért tudják mondani a menedékkérők, hogy mi a „számuk?”
És mire alapozva válaszolta nekünk azt Pintér Sándor, hogy az alapján engedik be a menedékkérőket, hogy mennyire sérülékeny csoporthoz tartoznak, ha azt is mondta, hogy Szerbiában nem gyűjtenek erről adatokat?
Szóval már bejutni a tranzitba is hetekbe telik és most arra ne térjünk ki, hogy ott mennyi esélye van valakinek bármilyen státuszt kapni. Nem sok, erről szól ez a cikk és a lenti, 2017-ről szóló statisztika is. Innentől aztán nagyon megható és emberi, hogy építettek játszóteret a tranzitba.
Forrás: Magyar Helsinki Bizottság
Lett egy 50 férőhelyes helyett 250 férőhelyes tranzitzónának nevezett hazugságunk a határon, ahová alig lehet bejutni a lassú ügymenet miatt, miközben a határzár másik oldalán, ki tudja milyen élethelyzetből jövő emberek várnak a senkiföldjén. Konténereket tudott a magyar állam szerezni, de plusz személyzetet, akik felgyorsítanák az ellenőrzést és az eljárást, már nem.
Innentől kezdve mindegy milyen az a tranzitzóna, vagy milyen gondolatmenetet vezet elő Pintér Sándor arról, hogy mi a fogvatartás, vagy miért kellett szigorítani a jogi határzárat. Lehetőségünk lenne emberségesen és egyben kontrolláltan kezelni a helyzetet, de csak a porhintés megy és a propaganda. Gondoljunk bármit a bevándorlásról, ez szégyenteljes gyakorlat.
És akkor arról még szó sem esett, hogy terhes nőt is verhettek a határon, valamint rengeteg más bántalmazásról szóló beszámoló is kering. Pintér Sándor szerint egy esetben volt következmény is és megszabadultak egy bántalmazótól, nincs itt további látnivaló.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
