A CEU ügye nyerhető, a CEU megvédhető

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

A magyar társadalom politikával foglalkozó része egy-egy politikai botrány kirobbanásakor a letargia vagy a „hurrá-hangulat” állapotába kerül. Most, hogy a kormány bezáratná a CEU-t, ugyanez történik, van, aki szerint már be is zárhatjuk az egyetemet, van, aki szerint pedig most jön el a nagybetűs forradalom.

forumceu.jpg

Pedig a helyzet nem ilyen egyszerű. Ahogy minden, a közéletet, a közösséget érintő kérdés egy-egy politikai csata, a CEU ügye is az. Méghozzá egy olyan csata, ahol most elég jó feltételekkel indulnak neki a vár védői. Ezek a csaták pedig győzelemig mennek ma Magyarországon – a kormány akkor fog meghátrálni, ha ezt diktálják az érdekei. Az érdekei pedig leginkább a szavazószám vesztéstől függenek.

A kormány most a CEU kapcsán pont abban a kommunikációs hátrányban van, amely az előnye szokott lenni. Most neki kell újraértelmeznie és átfordítania a kommunikációt. Ugyanis a CEU-t nem sokan ismerik ma Magyarországon, és ez most előny.

Jelenleg a CEU kapcsán két értelmezés verseng: az egyik szerint egy egyetemről van szó, a másik szerint pedig egy sorosista fészekről. Csakhogy egyetemként értelmezni sokkal könnyebb és sokkal inkább a valósággal kapcsolódik össze, mint a Soros-narratíva. A kormánynak ahhoz, hogy egy jó egyetem helyett a saját képében láttassa a CEU-t, vagyis egy az országra leselkedő veszélyként, nagyon sokat kell majd magyaráznia, új értelmezést kell adnia a mostani diskurzusban a CEU-nak.

Márpedig azt nemzetközi példákból és hazai történetek vizsgálatából is tudjuk, hogy az emberek nem szeretik, ha a hatalom hozzányúl az oktatáshoz, ha korlátozza azt. Chavez Venezuelájától az ELTE TÁTK megvédéséig tartott minitüntetésekig, azt látjuk, az oktatási mozgalmak nagy sikereket tudnak elérni, hiszen ezek az intézmények valós társadalmi támogatottsággal rendelkeznek, és a polgároknak nem kell külön elmagyarázni, miért fontos az oktatás. Míg egy demokrácia, valamely alkotmányos jog, vagy akár a szólásszabadság melletti tüntetésnél sokkal nehezebb lefordítani az adott ügy fontosságát.

Persze kérdés, a CEU tud-e magának társadalmi támogatottságot szerezni, és meg tudja-e őrizni az oktatási intézmény képét ahelyett, hogy a kormányzati Soros-ellenes forgatókönyv egy fejezetévé válna.

Mindkettőben erősen segíthet a magyar egyetemi világ, a Tudományos Akadémia, vagy a rektori konferencia kiállása (utóbbit már össze is hívták az ügyben), de a hazai tudományos világ minden képviselőjének megszólalása is az oktatási narratívát és a hazai legitimációt erősítené.

Az ilyen ügyekben jól ismert szakaszokat láthattunk már. Először kirobban a botrány, a következő napokban fellángol a felháborodás. Majd a kormány elkezd dolgozni. Az eddig elhangzott érvek közül kiválasztja azokat, amelyekkel egyes szövetségesek, társadalmi csoportok szembeállíthatóak a megtámadott intézménnyel. A CEU-nál ilyen lehet a kevés magyar diák (sokkal több jelenleg a felsőoktatásban tanuló magyar diák, mintha nem lenne CEU), a sok pályázati pénz (ezeket nem biztos, sőt elég valószínűtlen, hogy más egyetemek is ide tudnák hozni, ellenben a CEU idehozza, tehát a magyar tudástőkébe, GDP-be épül be).

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ezután a megtámadott intézmény egyre kevésbé tud reagálni, mert nincs előre kidolgozott cselekvési terve, míg a kormánynak van. Közben az ügy számos mellékszállal egyre bonyolultabbá válik. Megjelenik valami faktor, ami miatt ciki lesz támogatni a megtámadott intézményt. Ezt felnagyítja a kormánypárti média, végül magára marad az intézmény, erőforrások, tervek, stratégia híján elfárad és vereséget szenved.

Persze nem feltétlenül így működik a dolog, kérdés, maga a CEU hogyan reagál.

A belföldön megvívott politikai küzdelem mellett pedig van egy másik színtér, ahol a CEU sokkal erősebb.

Már a kormány a CEU létezését veszélyeztető  törvényjavaslatának benyújtásának másnapján hat ország nagykövete ült be demonstratíve az egyetem sajtótájékoztatójára, de téma volt az ügy az Európai Bizottságban, az USA kormánya kétpárti nyilatkozatot adott ki az egyetem védelmében, és beszámolt az ügyről az összes nagyobb nyugati sajtóorgánum is.

A CEU nemzetközi érdekérvényesítése sokkal erősebb, mint eddig bármilyen, a kormány által megtámadott csoporté és intézményé, és ez már önmagában is esélyt adhat a győzelemre, az egyetem megmaradására.

De a nemzetközi nyomásnak van veszélye is. A CEU sokkal könnyebben belefuthat az idegen egyetem, a magyar társadalomtól elzárkózó egyetem képébe, ha nincs erős magyarországi legitimáció az egyetem maradása mellett. Ez a „kozmopolita, nemzetidegen” kép pedig nagyban erősítheti azt a Soros-szálat, amelynek a megerősödése a belpolitikai térben nem tenne jót az egyetem ügyének.

Pontosan ezért nem a tárgyalás vagy demonstráció taktikája közül az egyiket lenne érdemes a CEU-nak választania, hanem a tárgyalás és demonstrálás taktikáját egyszerre. Az egyetemnek van kapcsolati hálója és erőforrása, amivel tud legalább egy kisebb, de jól szervezve akár egy nagyobb tömeget is maga mellett kiállítani, amivel erősítheti a belföldi legitimitását. Miközben a külföldi nyomással egy olyan helyzetet állíthat elő, melyben a kormánynak az érné meg, vagy szükségszerűvé válna, hogy kihátráljon az ügyből.

Persze egy elrontott tiltakozás pontosan olyan eredménnyel járhat, mint a tisztán külföldi nyomásgyakorlás: a tárgyalási pozíciók beszűkülésével.

De az elmúlt években azt láthattuk, ott lehetett a kormány szándékát megakadályozni, ahol volt valamilyen fellépés, tiltakozás a szándék ellen. Az iskolaelvételi kísérletek, egyetembezárások, rossz törvények elleni fellépés azokban az esetekben volt sikeres, ahol legalább megpróbálták az embereket az utcára vinni és ezzel legitimitást szerezni, fokozni a tiltakozásokról megjelenő híreket, minél több állampolgárhoz eljuttatni a saját álláspontjukat.

A CEU-nak is ez a feladata, és a kérdés nem csupán az, meghátrál-e a kormány, hanem, hogy sikerül-e a sorosozós narratívát megállítania a CEU-nak. Ugyanis ha ezt az egyetem megmaradásával összefüggő célt is el tudná érni az egyetem, akkor azzal nagy szívességet tehetne az összeesküvéselméletekkel elaltatott magyar társadalomnak.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Olvass tovább!