Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bezárjuk magunkat az agyunkba!

Ez a cikk több mint 8 éves.

Bayer Zsolt a Mandinernek adott interjújában említést tett arról, hogy nem engedte el a fiát Franciaországba, mert félti, hogy leszúrja egy arab. Miközben ezt olvastam, beugrott egy történet, amit nemrég hallottam egy iskoláról, ahol nem engedték el a szülők egy németországi osztálykirándulásra a gyerekeket, mert veszélyes, meg beugrott az egyszeri kommentelő, aki örül annak, hogy nettó 90 ezret keres, mert itt legalább biztonság van.

were.jpg

fotó: index.hu

A fidesz-propagandának nem a kerítés a leghatékonyabb terméke. Hiába van odaírva a 300-as szám a plakátra, és hiába nem kell hozzá sokat számolni, hogy kiderüljön, nem csupán atutóbalesetben halnak meg többen Magyarországon egy évben, mint egész Európában terrortámadásban, hanem családon belüli erőszak következtében is többen veszítik életüket, magyar emberek kezei által. Ez utóbbiról mégsincsenek plakátok.

A média hatalma nagy, és ha a propaganda megragadja, még nagyobb lesz. A valóban félelmetes terrortámadások közepette kevés szó esik arról, hogy azt a félelmet, amelyet a hírekbe be-bekerülő terrortámadások okoznak, hogyan használja a kormány.

Hogyan lesz Magyarország a béke szigete a háborgó és veszélyes Nyugattal szemben, ahol szarabb körülmények közt is jobb élni, mert biztonságban vagyunk a terrortól.

Hogy a menekültek ellen uszító propaganda a terrortámadások valóban létező árnyát nagyítja fel, valójában nem „a magyar családok megvédésről szól”. Egyszerűen arról szól, hogy ha már a létbiztonságot nem tudja megteremteni a kormány, legalább adjon helyette másfajta biztonságot. A hanyatló Nyugat felépített képével szemben az erős kéz biztonságán, a háború elől menekülőket kizáró és ezért biztonságos Magyarországot kínálja.

Amikor azt látjuk nap mint nap a tévében, hogy milyen terrormerénylet, hány erőszakcselekmény, micsoda agresszivitás jellemzi a Nyugatot, és a rémhírek mellé nincsenek odarakva a békés, az átlag magyar által élvezettnél több szabadsággal és nagyobb kényelemben töltött hétköznapok, ahogy nincsen odarakva a magyar hétköznapokat jellemző erőszak sem, akkor rémüldözhetünk a Nyugaton, mint az egyszeri valoságshow-hősön.

Mert ez a miénk is egy valoságshow, ahol a középosztály számára, aminek utazásra már nem telik, a média felnagyítja a terrorizmus rémét, hogy addig se foglalkozzon azzal, hogy saját szemével esélye sincs megnézni, mi a valóság.

Bezárnak minket az agyunkba, és fátyolként húzzák fel a kerítést a fejünk köré. Elhitetik velünk, hogy itt legalább jó élni, mert nem robbantanak, miközben nem jó itt élni, még ha nem is csupán az Orbán-kormányok tehetnek erről. És ha valaki nem ért egyet, akkor elmondják, ő is csupán a hanyatló Nyugatot képviseli. Francia béreket akarsz? És akarod a párizsi terrort is?

Miközben a franciák, a britek, a belgák, a németek még a támadásoktól sújtva is alapvetően békésen élik a mindennapjaikat.

Igen, a terror szörnyű dolog, és fel is kell lépni vele szemben. De nem zárhatjuk be magunkat, se a gépkarabélyok, se a propagandaplakátok keltette félelmünkben. Nem adhatjuk fel a közösségi céljainkat, az előrelépés esélyét egy hamis biztonság illúziója miatt. Mert ha Magyarország valóban a terror célpontja lenne, nem biztos, hogy a kormány meg tudna minket védeni. De szerencsére nem az, és jó is lenne, ha így maradna, sőt levetkőznénk a fejünkben kalapáló politikai terrort is. Kiléphetnénk a bezártságból, mert ez a bezártság megfojtja a képzeletet, ami a jobban működő struktúrák és rendszerek példáján indíthatná el Magyarországot a mindenki életében érzékelhető müködőképeség irányába.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.