Talán nem csoda, hogy félnapos, egész éjszakás gigademonstrációt hirdetett Sándor Mária, a feketeruhás nővér. Amekkora a baj jelenleg az egészségügyben, csoda, ha fél napba bele lehet zsúfolni a problémákat. Igaz, a cél nem is ez, ennél jóval előremutatóbb dolgokra lehet holnap számítani.
(Fotó: Tóth Gergő / Népszava)
De ne szaladjunk ennyire előre. Inkább nézzük meg, hol is tartunk jelenleg.
Másfél éve folyik a küzdelem: egyetlen ápolónő akciójával kezdődött, mára azonban nincs az országban ember, aki ne hallotta volna Sándor Mária nevét. A feketeruhás ápolónő volt az első, aki kimondta a mindenki számára nyilvánvalót: rohad a magyar egészségügy, katasztrófa felé tartunk (ha nem vagyunk máris benne).
„Beteg az ország, gyógyítsuk meg együtt!” felkiáltással július elsején 18 órakor kezdődik a 12 órás gigademonstráció a Kossuth téren. A fellépők közt orvosok ápolók, betegek szólalnak fel. És tanárok, szülők és diákok is. Zenészek zenélnek, írók olvasnak fel műveikből. Az esemény linkjét ide kattintva találhatod meg.
Népmesébe illő küzdelem az övé – egy ország várja remegve, hogy képes lesz-e egyetlen nő térdre kényszeríteni a rossz döntéseket sorra halmozó kormányt, és alkalmas lesz-e arra, hogy olyan változásokat kényszerítsen ki, amelyek javítanak a rettenetes helyzeten, tízezreket állít maga mögé, szövetségeket köt, építkezik, felszólal, demonstrál… Vagyis ezer vonalon küzd Sándor Mária – a kormány úgy tesz, mintha nem lenne itt semmi látnivaló.
Nem mintha nem ismernénk ezt a taktikát: a jelenlegi kurzus legfőbb fegyvere az őt támadó csoportok (legyenek akár pedagógusok, egészségügyisek vagy közszolgák) ellen az, hogy tudomást sem vesz róluk. Illetve annyiban persze úgy tesznek, mintha reagálnának a felgyűlő elégedetlenre, hogy időről időre bejelentenek valami hangzatos változtatást, amely ugyan leginkább csak ront a helyzeten. A hangzatos szavak mögött azonban többnyire álságos féligazságok, csúsztatások lapulnak.
Ilyet is láttunk nem egyet mostanában az egészségügyben. A fővárosban óriási kórház-átalakításokat jelentettek be, majd nem sokkal később fantasztikus béremelést ígértek az egészségügyi dolgozóknak.
Jól hangzik, ugye?
Csakhogy a tervezett budapesti kórház-átalakítások során 450 kórházi ággyal lesz kevesebb a fővárosban (már ha megvalósul bármi ebből az egészből), és még nem igazán láthattunk hatástanulmányokat, amelyek azt bizonyítanák, hogy valóban hasznosan sikerül majd így elosztani a kórházakat (bár annyi már kiderült; hogy a három szuperkórházból egy biztosan olyan helyen lesz, ahol nehéz lesz megközelíteni). Ami pedig a béremelést illeti… Igen, teljes mértékben megérdemelt az a béremelés, amit az egészségügyi dolgozók kapnak. Csakhogy az a bruttó 10-30 ezer forint nem áll összhangban azzal, mennyire keveset kerestek eddig az egészségügyi dolgozók. Ráadásul béremelést sem kap mindenki: kilencedik éve maradnak ki a körből a háttérszolgáltatásokat nyújtó csoportok, az orvosi műszerészek, a karbantartók, a sterilizátorok mellett, a konyhán, a mosodákban dolgozók. És jegyezzük meg gyorsan: nélkülük sem lenne képes működni egyetlen kórház sem. Mégis, rájuk megint nem gondolt senki. Ahogy például a védőnőkre sem…
Ez lenne az az óriási siker? Amiről Cser Ágnes, a szakmát megcsúfoló szakszervezet, a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke mindössze annyit tudott erre mondani: „aki ezek után fanyalog, annak azt tudom mondani, hogy olyan országba kell születni, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi az ötszörös-tízszeres emelést.” És ő a szakszervezet elnöke – csoda, ha az egészségügyben olyan állapotok uralkodnak, amilyenek?
De ha már a béremelésnél tartunk: a bejelentés véletlenül épp nem sokkal azután történt, hogy Sándor Mária bejelentette, ismét utcára hívja azokat, akik elégedetlenek a jelenlegi egészségügyi helyzettel. Vagyis megint épp akkor sikerült megállapodnia a kormánynak a minden határon túlmenően szervilis egészségügyi szakszervezettel, amikor úgy tűnik, hogy kritikus tömeg gyűlik majd össze a Kossuth téren.
Csakhogy az a helyzet, hogy az egészségügy valóban rothad – ezt pedig nem lehet béremeléssel elfedni. Mert azt mindenki, aki járt mostanában kórházban (akár betegként, akár gyógyítóként) látja, hogy semmi sincs rendben.
Csak egyetlen példát elég kiemelni a rengeteg riasztó adatsorból: Magyarországon évente körülbelül 100 ezer ember betegedik meg valamilyen kórházi fertőzés következtében. Az előrejelzések szerint pedig 2020-ra több ember fog meghalni kórházi fertőzések következtében, mint rákos megbetegedésekben. Való igaz tehát az, amit Sándor Mária úton-útfélen hangoztat: beteg az egészségügy, meg kell gyógyítani.
Igen, de mégis hogyan?
A feketeruhás ápolónőt egy nappal a demonstráció előtt arról kérdeztük, szerinte hol kellene elkezdeni az egészségügy meggyógyítását. „Az alapoknál. Szándék kéne, annak a szándéka, hogy az ember legyen az érték az egészségügyben. Óriási probléma, hogy nincs önálló minisztériumunk. Gondolj csak bele: egy minisztériumba van bezsúfolva az oktatás és az egészségügy. De hát egy ember nem érthet mindenhez. És hiába vannak külön államtitkárok, azoknak nincs megfelelő hatáskörük az érdemi változtatásokhoz, minden egy központi agyba fut be. Nincs önálló érdekképviseletünk, itt kezdődik a hiba. Ha megnézed: az Emberi Erőforrások Minisztériumának nevében benne van ugyan az ember, de valójában pont az emberek érdekeit nem tartják fontosnak – ahogy az egészségügyben nem, úgy az oktatásban sem. Mi márpedig ezt akarjuk: hogy ha egy ember kiszolgáltatott helyzetbe kerül, az élete legyen érték, amire tudjunk vigyázni. Ne megszüntessenek kórházi osztályokat, hanem fejlesszék fel azokat szakmailag. Az erre való szándékot sem látjuk. Igen, vannak kórházaink, de romosak. Vannak nővéreink, de kevesen és agyon vannak hajtva. Vannak orvosaink, de őket is szétdolgoztatják. Vannak eszközeink, de 10-20 éve le kellett volna őket cserélni. Vannak gépeink, amik óránként mennek tönkre. A rendszer nem működik, hiába állítják, hogy igen. A rengeteg kórházi fertőzés, a rengeteg rákos megbetegedés mind önmagukért beszélő tények” – sorolja vég nélkül Sándor Mária.
Ebben a helyzetben pedig igazán nem csoda, ha az egészségügyben dolgozók ismét az utcára hívnak mindenkit, aki szerint sürgős beavatkozásra van szükség. De miért éppen most? „Július elseje az egészségügyben ünnepnap kellene, hogy legyen. Tavaly is volt rendezvény a Kossut téren a Semmelweis-nap alkalmából. Csakhogy onnan a fekete ruhás nővérek szó szerint ki voltak tiltva. Vidékről buszoztatták fel az embereket, de nem engedték meg nekik, hogy fekete pólót vegyenek fel. Hát itt tartottunk akkor. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy idén a tavalyi eseményekre reflektálva megmutatjuk, hogy az elmúlt egy évben nem történt az egészségügyben valójában semmilyen érdemleges változás.”
Sándor Mária szerint ahhoz, hogy tisztességes, becsületes ellátás legyen, nővérekre van szükség, És igen, ahhoz, hogy legyenek nővérek, béremelésre is szükség van. Arra, hogy vonzó pálya legyen ma az egészségügyi dolgozóé. De ez most nincs így. Ám valójában ők nem bérharcot folytatnak, annál jóval többért küzdenek.
„Jelenleg nem dolgozunk olyan körülmények között, ahol el tudnánk végezni becsülettel a munkánkat. Mi gyógyítani akarunk, a betegek pedig gyógyulni, de a kormány nem teremti meg ennek a feltételeit” – magyarázta Sándor Mária a Kettős Mércének. A kormány ugyanis továbbra sem folytat velük párbeszédet. Legfeljebb olyanokat enged a tárgyalóasztalhoz (lásd például Cser Ágnest), akik a kormányt szolgálják ki, nem a betegek, dolgozók érdekeit képviselik.
Sándor Mária azonban nem őket hívja a Kossuth térre július elsején. Hanem azokat a rokkantakat, betegeket, kiszolgáltatottakat, akik ennek a rendszenek a kiszolgáltatott áldozatai. É azokat az orvosokat, nővéreket, egészségügyi dolgozókat, akik látják, hogy mennyire rossz a helyzet az egészségügyben. És mindenki mást is, aki fontosnak érzi, hogy jelezze: azonnali változásokra, és nem látszatmegoldásokra, üres ígéretekre, hazugságokra van szükség. Nem csoda, hogy egyre többen merik felemelni a hangjukat, ahogy egyre romlik a helyzet. A demonstrációhoz csatlakozott már a Semmelweis Érdekvédelmi Szövetség és az Orvosegyetemek Szakszervezeti szövetsége is. És megannyi más támogató. Köztük a tiltakozó pedagógusok is, a szakszervezetek éppúgy, mint a Tanítanék Mozgalom. Ráadásul a 12 órás Kossuth téri demonstrációt vidéken több nagyvárosból támogatják azok, aki valamilyen okból nem tudnak eljönni Budapestre. Ők saját intézetük előtt fognak demonstrálni, este 8 és 10 óra között.
De talán joggal merül föl a kérdés, mi kellene ahhoz, hogy működjön?
„Ember kéne a rendszerbe. Ehhez pedig az kell, hogy az egészségügyi oktatást felfejlesszék. Ez az első fontos lépés. Azután olyan bérlehetőségek kellenek, amik vonzóvá teszik ezt a pályát. És minőségi kórházakra is szükség van. Igen, ezek mind pénzbe kerülnek, sokba. Ezért a hozzáértő szakemberek azt számolták, hogy a GDP 6 százalékát az egészségügyre kell fordítani. Akkor lehet rendbe tenni azt a káoszt, ami most uralkodik” – sorolja Sándor Mária. De azt is hozzáteszi: ennél sokkal, de sokkal többre van ma szükség. Épp ez az oka annak, hogy július elsején tartják a demonstrációt. Örömre, ünneplésre nincs ok. Viszont alkalom ez arra, hogy megmutassák, milyen egészségügyet szeretnének látni maguk körül azok, akik részt vesznek ebben a rendszerben.
„Minden fellépőt arra kértem, ne arról beszéljünk, hogy jelenleg milyen nyomor van, mi hiányzik. Inkább azt mondjuk el, mi milyen egészségügyet akarunk, mi az, ami az embereknek jár. Azt mondják el a betegek, kollégák, mi az az egészségügy, ami élhető lenne. Mi nem valami ellen fogunk holnap tüntetni, hanem azt mutatjuk meg, hogy mit akarunk. Egy pozitív. vágyott képet. Amit el kell érni.”
Sándor Mária tehát ismét a Kossuth téren fog állni. 12 órás demonstrációja szimbolikus teret választott magának. Ott fogják megmutatni nekünk, maguknak és mindenkinek, aki hallani akarja, hogy hogyan lehetne meggyógyítani az egészségügyet. A színpad mögött pedig ott áll a parlament. A nagy kérdés, odabent vajon meghallja-e bárki a demonstrálók szavát, meg tudja rengetni egy feketeruhás nővér az egészségügyet?
