Mindenki tudja, mi történik a budapesti Városligetben. A műveletlen, újgazdag, parvenü jobboldal törleszkedni óhajt a Habsburg-királyság szakrális emlékéhez a Várban, amiből neki már csak a Horthy-korszakra is alig emlékeztető, harmadlagos utánzat jut, ezért aztán zűrzavaros, eklektikus, fölvágós művészeti plázát létesítenek a Liget területén, s akár az Orczy-kertben és a Római-parton, vágják a fákat, irtják Budapestet, ahol érik.

Tegnap a tiltakozókat – a Ligetvédők és mások megpróbálták akadályozni a rombolást – és támogatóikat, „a beruházó”, vagyis a kormányzat megbízottai által fölbérelt neonáci rohamosztagosok zaklatták, gyalázták és bántalmazták. A magyar állami rendőrség, ahelyett, hogy megakadályozta volna a „biztonsági cégnek” álcázott bérnyilasok által elkövetett nyilvánvaló jogsértést, „föloszlatta a demonstrációt”, azaz meggyalázta a környezet- és kultúravédő tüntetők alkotmányos jogait. Képesek voltak Szabó Rebeka XIV. kerületi alpolgármestert (PM) is „elvezetni”, azaz erőszakkal eltávolítani „az építési területről”. (LMP-s helyhatósági képviselők is ott voltak. A két zöld párton kívül más politikai szervezetet nem láttunk a támogatók között.) Az „eseményről” készült videókat és fényképeket az olvasó megtekintheti minden magára valamit is adó internetes újságban, portálon, blogon.

A kifinomult kulturális viták itt és most véget értek. Itt már a brutális, ostoba, közönséges és önző parancsuralom áll szemben a fákat, bokrokat, madarakat, kisgyerekeket, sétálókat és barangolókat (és az autonóm művészetet!) védelmező, szelíden öntudatos és türelmesen határozott honpolgárokkal, akik valamennyiünket képviselnek. És akik kiérdemelték valamennyiünk háláját és nagyrabecsülését.

Aki ezentúl a „Liget-projekt” védelmezőjévé vagy mentegetőjévé szegődik, az a szélsőjobboldali hatalomnak és újnyilas zsoldosainak is a szövetségese. Nem fogunk többé méltányolni egyrészt-másrészt érveket. Urbanisták, ökológusok, mázolók, művészettörténészek, közhivatalnokok, építészek, kertészek, pallérok és ácsok: lépjetek ki ebből még ma! Törvénytisztelő rendőrök: ne engedelmeskedjetek! Budapestiek: tüntessetek! Pártok, szakszervezetek, mozgalmak, jogvédő csoportok: tiltakozzatok! Értelmiségiek: ordítsatok!

Megint kiderült: nincs a közösség életének olyan területe, amelyben ki lehetne egyezni az Orbán-kormányzattal. Ezt az államot a nép ellenségei vezetik.

Tudom, hogy az erőviszonyok nekik kedveznek.

Nem érdekes.

Elég volt!

A társadalmi szerződés azt sugallja, hogy ha az állam a törvényeit nem tartja be, akkor az alattvalóknak se kell betartaniuk őket. Még nem tartunk itt talán – de pár napon vagy pár órán belül már itt tarthatunk – , ám erkölcsi kötelességünk a várost szerető honpolgárok mellé állnunk. Ők a patrióták, akik akkor is szolgálják a közösséget, ha a közösséget megjelenítő államot elrabló önkényuraság ebben akadályozza őket.

Államunk és városunk vezetői csirkefogók. Nem szabad velük szóba állni azon túl, hogy az alkotmányban, a törvényekben, a nemzetközi szerződésekbe és egyezségokmányokban előírt kötelességeik betartására szólítjuk föl őket. Ámde tisztelet és lojalitás nélkül.

Köszönet a Ligetvédőknek és támogatóiknak. De nem késő, hogy mások is csatlakozzanak az ellenálláshoz.

És az Isten verje meg ezeket a gazembereket.

————-

­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­(Most látom, hogy az egyik tiltakozót elmegyógyintézetbe szállították. Mint Brezsnyev és Andropov idején a Szovjetunióban. Ezt hívták „politikai pszichiátriának” annak idején, ez ellen tiltakoztunk ifjúkorunkban. Sok mindent képzeltem volna, de ezt mégse. Ahogy Szilágyi Ákos helyesen mondja: hápogunk. Abba kell hagynunk a hüledezést. Kemény idők jönnek.)