Elég kellemetlen, ha az embernek Magyarország miniszterelnökeként egy órával azután kell rádióinterjút adnia, hogy eldőlt, a britek kilépnek az EU-ból. Persze, ha létezne értelmes magyar külpolitika, akkor Orbán Viktor nem csupán annyit mondott volna a Kossuth rádióban, hogy itt egy jogi procedúráról van szó, és a britek a népvándorlásra mondtak nemet. Szijjártó pedig pár órával később tudott volna mondani valami konkrétumot az angilai magyaroknak, annak a több tízezer munkavállalónak, aki most Angliában retteg, mi lesz a sorsa.

fotó. bbc.co.uk

Merthogy Orbán valóságot állít. Abevándorlás ellenzése tényleg az egyik legfőbb indoka volt a kilépés mellett szavazóknak. És nagyjából pont a szerint a logika szerint, amit Orbán a plakátján állít: elveszik a munkánkat. Csak van egy kis bökkenő. Ezek a britek nem a szír bevándorlók ellen kampányoltak, hanem pont a magyarok, lengyelek, a kelet-európai bevándorlók ellen.

Ennek pedig az a következménye, hogy azok a kérdések, amiket Orbán Viktor szimpla jogi eljárásként bagatellizál, arról fognak szólni, mennyi magyar munkavállalót, és hogyan tegyenek ki, és milyen esélye lesz kijutni egy magyarnak ezek után Nagy-Britanniába, vagy ami marad a szigetországból.

Pont ezért talán itt lenne az ideje elvégezni azt a munkát, amit az elmúlt években Orbánék nem végeztek el, megvédeni a magyar munkavállalók jogait Nagy-Britaniában és szerte az EU-ban, kiállni honfitársainkért, és nem mellesleg azokért a milliárdokért, amit a magyar állam a haza adott pénzükön kaszírozz.

De persze érthető, hogy Orbánék miért a bevándorlásra asszociálnak a Brexitről. Valószínűleg ahogy európai vezetői, úgy a magyar kormánypárt sem készült fel erre az eshetőségre, és Orbánéknak szükségük van a Fidesz 2018-as választási győzelmét biztosítani hivatott kvótanépszavazás előtt 3 hónappal napirenden tartani a bevándorlás kérdését.

Ugyanis a Brexit nehéz helyzetbe hozhatja a Fidesz kvótanépszavazását. Egyrészt az események hataására valószoínűleg meg fog nőni az EU iránti szimpátia, hiszen az EU-hoz való viszony most valós tétet kap, és még a politikával kevésbé foglakozó állampolgárokat is átgondolásra készteti. Mindenki agyán át fog futni, mi történne ha mi lépnénk ki.

Másrészt az európai, és így a magyar politikai napirendben is hátrébb fog sorolódni a menekült helyzet. A következő hónapok a találgatásokkal, elemzésekkel és konkrét bejelentésekkel fognak telni a britek EU-ból való távozásának mikéntjéről, és ennek esetleges elkerüléséről, illetve a brit államszövetség felbomlásáról. Így pedig sokkal nehezebb lesz mozgósítani a kvótanépszavazásra.

Harmadrészt az EU vezetői között fel fog merülni az igény a renitensek megrendszabályozására. Ezeknek a renitenseknek az egyik vezetője sokak szemében Orbán. Orbán EU-ellenes kvótanépszavazása pedig pont az, amire most a legkevésbé van szüksége az Uniós establishmentnek. Arról nem is beszélve, hogy Cameron lemondásával egy erős szövetségest veszít el a magyar miniszterelnök.

Negyedrészt pedig a következő időszakban a magyar sajtóban, és a magyar állampolgárok között is az lesz a téma, mi lesz a családtagokkal, barátokkal Londonban és szerte a brit félszigeten. Elvesztik-e a munkájukat, kint tudnak-e maradni. Orbánék pedig egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy megvédjék a nagy britanniai magyarok munkáját.

Volna dolguk Orbánéknak a következő napokban, és mindannyiunknak jó lenne, ha ez nem a valódi kritika nélküli EU-ellenség fokozásában, és bevándorlóelleneségben merülne ki, hanem a magyar állampolgárok érdekeiért állnának ki a brit félszigeten. Ugyanis most ez a valódi tét, hogy haza kényszerül-e az a sok tízezer ember, aki kint él és dolgozik.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!