„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.”
– Lánczi András, Orbán Viktor politikai tanácsadója.
Az MNB pártalapítványaiból eltüntetett 260 milliárd forint tökéletesen mutatja meg: itt nem csupán lopásról van szó, hanem hatalomról és politikáról, a közösség jelentésének újradefiniálásáról. És nem csupán arról van szó, hogy a fideszes vazallusokat tömik tele pénzzel, hanem arról is, hogy a közérdeket, a közbeleszólás jogát, és magát a közösség, a köz fogalmát is újradefiniálja a Fidesz.
Fotó: MTI
Közhelyszámba megy, de fontos leszögezni, a Fidesz által ellopott pénz az új fideszes oligarchákhoz megy, akik utána lapot alapítanak (lásd. Vajna, Habony, vagy a trafiktörvényt író Continental Zrt.-t vezető Sánta János, aki a Magyar Idők egyik tulajdonosa), vagy a vazallusokat gazdagítja, és pozíciót biztosít (például Polt Péter legfőbb ügyész felesége az MNB alapítványainak felügyelőbizottsági tagja, lánya pedig a Quaestor-vezér titkárának barátnője volt, akit ki se hallgattak a Quaestor-ügyben), így aztán ebből a korrupcióból hozzák létre a közigazgatás és a média elnyomó intézményeit.
De van egy másik fontos olvasata is annak az elnyomó rendszernek, aminek kitűnő példája az MNB alapítványainak ügye. Ez pedig a közjó újradefiniálása, az állam feladatának újra meghatározása, és a demokrácia újraírása.
Amikor Áder János második nekifutásra végül aláírta az MNB pártalapítványi költéseinek titkosításáról szóló törvényt, az már senkit sem érdekelt. Ugyanis addigra már megtudhattuk, hogyan tűnt el az alapítványok 260 milliárdja, hogy vándorolt a titkárnőhöz, az unokatestvérhez, Orbán oligarchájához. És nem történt semmi.
A foglyul ejtett állam semmilyen lépést nem volt hajlandó tenni az MNB-pénzek kivizsgálásáért. Valójában mindenfajta törvény nélkül sikerült eltussolni a korrupciós ügyet. Persze ez okoz majd némi szavazatvesztést, de nem rengeti meg a Fidesz előnyét. Nem rengeti meg magát a rendszert.
Hogy Kovács Zoltán Kálmán Olgához intézett híres kérdésére válaszoljunk: De sikerült!
Nem indult nyomozás, nem lett parlamenti vizsgálóbizottság. Már most tudjuk, megúszták. Hiába költötte Matolcsy György saját pénzeként a közpénzt, ennek nem lesz semmi következménye.
Ez pedig azt jelenti, hogy mi, állampolgárok elvesztettük az állam és a közpénzek feletti kontrollt. Lényegében megszűntünk a közösség olyan tagjai lenni, akiknek van beleszólásuk a döntésekbe. És ha ehhez hozzáveszük az állam más szervezeteinek működését (nézzük meg például a választás tisztasága felett elviekben ügyködő választási bizottságnak a vasárnapi zárvatartásról szóló MSZP-s kérdés, és a kopaszok ügyében hozott ítéletét, vagy azt, hogy a Kúria hogyan engedte át a teljesen egyértelmű módon nemzetközi szerződésbe ütköző kvótanépszavazást), jogi biztositék nem, csupán a felháborodás joga marad meg számunkra, hogy van még egyáltalán bármi beleszólásunk abba, mi történik a közösségünkkel, az államunkkal, az országunkkal. Az állam már nem szolgál minket.
A nagyobb probléma az, hogy bajban vagyunk akkor is, ha nem csupán a jogállam és a demokratikus intézmények keretének tekintjük a demokráciát, és megnézzük, mi a helyzet a nép felháborodásának jogával. Mert az mindenkit érdekel, hogy ellopják a közpénzt, de senkit se érdekel annyira, hogy kockáztasson, hogy hangot adjon a felháborodásának. Mert megszoktuk már, hogy van ilyen, hogy korrupció, ahogy azt is, hogy aki ugrál, annak eltörhetik a gerincét. Lenyomták a torkunkon, megfegyelmeztek minket. Így vették el tőlünk a jogot arra, hogy felháborodhassunk.
A Fidesz nem is védekezik már MNB-ügyben, egyszerűen úgy tesz, mintha teljesen normális lenne, hogy Matolcsy György az unokatestvérének kiutal százmilliókat, milliárdokat, hogy a saját könyvét vásárolja fel 20 ezer forintos áron, hogy éppen szőnyegeket van kedve venni 160 millióért, hogy nem az állami oktatást támogatja az állam pénzén, hanem saját oktatási rendszert épít, a saját közösségének, a saját közjójának. Ebbe mi már nem tartozunk bele, lassan természetesnek is vesszük, és csak reménykedünk benne, hogy leesik néha egy kis adócsökkentés vagy nyugdíjemelés.
A helyzet az, hogy ameddig nem szerezzük vissza a felháborodás jogát, nem oszlatjuk el a fejünk felett gyűlő ködöt, ami a nem normálist normálisnak akarja eladni, ami azzal érvel a lopás ellen, hogy de mások is lopnak, ami azzal magyarázza, hogy Magyarországon demokrácia van, hogy jobban állunk mint Észak-Korea, ami a kritikát idegen támadásak veszi, és koholt és hamis vádakkal úgy akar megfojtani mindenkit, hogy azt hazudja, ugyanolyan szarosak ezek mint én, azt hazudja, szarosnak lenni természetes, addig nem is fogunk részesülni a közjóból.
Addig az állam, a közpénz, a törvények a Fideszéi maradnak, és nem fogja őket senki rákényszeríteni arra, hogy ne az újraértelmezett közjó, a kevesek, a fideszesek közösségeként értelmezett Magyarország közjójáért, tehát Orbán Viktor hatalmának megmaradásáért cselekedjenek.
Amikor az MNB-ből ellopják a 260 milliárdot és nem történik semmi, akkor nem csak a pénzünket, hanem a közösségünket, a jogainkat, a felháborodásra való képességünket, azaz a jövőnket, Magyarország jövőjét lopják el.
Persze vannak azok a pontok, amikor a felgyűlő elégedetlenségz elviselhetetlenség összegyűlik, és elemi felháborodásban tör ki, mint a netadós tüntetéseknél, vagy a tanárok tiltakozásánál. A kérdés csupán az, követi-e egyszer a felháborodásunkat a jogaink visszaszerzése?hogy ezek a felháborodások, vajon egyszer majd a jogaink visszaszerzésével is járnak?
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
