Éppen vacsorát főztem a kislányomnak, s amíg vártam, hogy készüljön az étel, elolvastam a Nemzetközi Roma Napról szóló, föltűnően szelíd írást – és véletlenül belepillantottam a kommentekbe, amelyek egyetlen kivétellel a szokásosan brutális cigányellenes, fajgyűlölő előítéleteket reprodukálták.
Semmi különös – mondhatja az olvasó. Apróság – mondhatja az olvasó.
Érdekes, hogy még a baloldali portálon se nagyon tiltakozik senki; a hét végén különben sincs energiájuk az embereknek fölháborodni. Fáradtak vagyunk; nemsokára újabb fárasztó, értelmetlen munkahét következik; egye meg a fene.
Fotó: www.boon.hu
Az egyik hozzászóló azt mondja, hogy ne követeljenek a romák jogokat, ha nem teljesítik a kötelességüket. Ezt már sok milliószor hallottuk.
Elvárnák a hozzászólók, hogy a társadalmi szerződés érvényesüljön úgy, hogy a cigányokat mi, a fehér többség, kitaszítjuk a társadalomból, de megköveteljük, hogy az általunk megszegett egyezséget a cigányok tartsák be. Nem az volna-e a helyes, ha valaki avval kezdené: én betartom a rám eső kötelezettséget – egyenlő jogokat biztosítok a romáknak (és más kirekesztett kisebbségeknek), megszüntetem a szegregációt (a faji elkülönítést), visszaállítom a megszüntetett szociális segélyezést, csökkentem a regionális egyenlőtlenségeket, föllépek a rasszista előítéletek ellen – , és rábízom a kitaszítottakra, hogy ha csökkennek a hátrányaik, maguk döntsék el, hogyan viszonyulnak a társadalomhoz, amely mélyen megsebezte őket?
Némelyek csodálkoznak rajta, hogy a társadalmon kívülre száműzött cigányok úgy viselkednek, mint „társadalmon kívüli elemek”. Én azon csodálkozom, hogy a romák még nem gyújtották föl ezt az egész szörnyű Magyarországot meg az egész szörnyű Európát. Nem azon, hogy nem tartják be az ellenük – és minden szegény és hatalom nélküli ember ellen – meghozott, gyűlöletes rendszabályokat. A cigányokat sújtó anómiák – népbetegségek, rossz táplálkozás, borzalmas lakáskörülmények, fűtés és csatornázás nélkül, bűnözés, prostitúció, tanulatlanság, elakadt társadalmi mobilitás, szegregáció az ellátórendszerekben, kilátástalanság, csökkenő életesélyek, a többség ellenszenve – nem részvétet vált ki (ahogyan természetes lenne, ha volna még az európai társadalmakban némi elemi erkölcsi érzék), hanem gyűlöletet. EZ a cigánykérdés, NEM MÁS.
A cigányok sok évtizedes – más tekintetben sok évszázados – szenvedéséről tisztességes ember nem gondolhatja ezt. Tudom jól, hogy a kommentelők nem személyesen felelősek érte, hogy megfontolás és töprengés nélkül megadják magukat az uralkodó előítéletnek. A közvélemény nagy erő: végül is társadalmi intézmény, amelyet ezen a téren igazi hatalmak támogatnak – például a médiák jelentős része és az állam bizonyos tényezői –, de gondolkodó emberben föl kellene merülnie a kérdésnek, hogy vajon igaz-e, igazságos-e, méltányos-e az uralkodó vélekedés.
Amit ezekben a kommentekben látunk, az a farkasfalka etikája. Megbocsáthatatlan. Visszataszító.
Arról nem is szólva, mennyire kártékony mások számára: a szociális rendszert a cigányellenes rasszistákra kacsintva tudták ilyen simán szétverni. Többek között ezért süllyed és pusztul a magyar falu, többek között ezért nem kapja meg a szegény fehér többség se azt, ami jár neki. Többek között ezért fogadja el a többségi társadalom a tömeges munkanélküliséget. Az „oszd meg és uralkodj” csele régi probléma, de efelől még eleven és aktuális.
Nincs szükség csendőrségre, ha az alávetett (szubaltern) osztályok és népcsoportok egymás farkasaivá válnak.
Ezért a t. hozzászólók nemcsak erkölcstelenek, hanem balekok is. Lelkesen működnek közre saját életük tönkretételében. Nekik is jobb lenne – erkölcsileg és gazdaságilag és politikailag (azaz a helyzetükön javító kollektív akció lehetőségét illetően) – , ha megszabadulnának a rasszizmustól, a homofóbiától, az idegengyűlölettől. És az alávetett osztályokat illető megvetéstől. Szabadabbak lennének és boldogabbak.
Persze az észjárásunk átalakítása nem elegendő. Az egyenlőtlenségek rendszere bonyolult. Egyenlőtlenség van világméretekben is Észak és Dél, Nyugat és Kelet között, amely nem kevésbé fölháborító és elfogadhatatlan. Azok diktálnak, akiknek több a fegyverük, több a pénzük és több az információjuk. Ez igazságtalan, az igazságtalanságot pedig semmi okunk tűrni.
A kelet-európai liberálisok a „fejletlenségünket” és a „keleti mentalitásunkat” okolják, keveslik a „versenyszellemet” és az „egyéni kezdeményezést”: ez az áldozat okolásának ismeretes stratégiája, amelyhez még az abszurd nemzeti (regionális) öngyűlölet is hozzájárul. Éppen ezért a liberális újságírás antirasszizmusa hiteltelen, jobb esetben következetlen, rosszabb esetben képmutató. Az Európa-kultusz és a Nyugat-kultusz egyszerűen az erősebb kultusza, ami csak változata a belsővé tett (interiorizált) fajgyűlöletnek, amellyel némely roma vezetők között is találkozhatunk. (Lásd ugyanezt az amerikai fekete probléma vonatkozásában.)
Vannak roma vezetők (és „cigánybarát” ún. jogvédők), akik „köcsögnek” hívják a bajba került cigányokat, akik lustának, munkakerülőnek, ingyenélőnek, potyalesőnek nevezik társaikat, nagy tetszést kiváltva a fajüldözők körében. A magyar liberálisok ugyanezt teszik Kelet-Európával, amelynek a strukturális hátrányait a keleti „néplélek” hiányosságaival, „elmaradottságával” szokták magyarázni. Sajnos a nyugati sajtó „orbánozása” mögött is sokszor kulturális megvetés búvik meg: ez, kérem szépen, ilyen ország, mindig is ilyen volt, reménytelen eset – értsd: megérdemeljük. Ehhez jön hozzá a pesti liberális kórus: „államfüggő”, „kádárista”, mondják honfitársainkról, magyarán: „szolgalélek” („történelmi” és „kulturális” okokból), amely iszonyatokat csak az ún. kelet-európai „identitás” levetkőzésével lehetne megváltoztatni. Ugyanezt mondják a rasszisták: változzanak meg a cigányok, ha azt akarják, hogy „befogadjuk” őket – miért is kellene befogadni az állampolgári egyenlőség alkotmányos jogával rendelkező honfitársakat és felebarátokat? – , mások meg azt állítják, hogy a cigánykérdés megoldhatatlan, mert a cigányok „olyanok”. A liberálisok egy része szerint a kelet-európaiak mind „olyanok”, amit csak a nyugati Big Brother beavatkozása, s ennek nyomán a nyugati Big Brother alázatos utánzása oldhat meg. (Figyelmen kívül hagyva azt is, hogy a nyugati társadalmak zöme hevesen utálja a nyugati társadalmi rendszert – no meg azt, hogy a rasszizmus egyetemes.)
Aztán levettem a lábost a tűzhelyről, és rágyújtottam.
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
