A rendszerváltás óta nem voltak annyian vidéken tüntetésen, mint szerdán Miskolcon. Az eső ellenére 5000-en mentek ki a város gimnáziumának, a Hermannak a hívására, hogy tiltakozzanak a kormány oktatáspolitikája ellen, és reformokat követeljenek. De 10 másik városban is tartottak tüntetéseket, Pécsen, Budaörsön, és a rosszul szervezett pesti demonstrációra is 1000 körüli számú szülő, diák, tanár és dühös állampolgár ment ki tiltakozni.
Mindezt úgy, hogy a kormány kamu-tárgyalási ígéretekkel, a tüntetések napjára összehívott tankerületi értekezletekkel, sorosozással, óvónők fenyegetésével próbálta elejét venni a tüntetéseknek, ráadásul a PSZ vezetőjét, Gallónét még kamu-kommunistázással is megpróbálták kikezdeni.
De a neheze csak most jön. A miskolci és a párhuzamos tüntetések még nem értek el semmit, és tudjuk, hogy a jelenlegi kormánnyal szemben lehet tüntetni, de valódi eredményt elérni nehéz.
A véletlenül pont a pesti 13-ai tüntetés időpontjára meghirdetett köznevelési kerekasztallal már azzal próbálkozott a kormány, hogy az általa létrehozott Nemzeti Pedagógus Kart tekintse tárgyalópartnerének (utóbb az államtitkárság visszakozott, és február 9-re tette az első kerekasztal időpontját), a tüntető pedagógusok helyett, és a két szakszervezet közül azzal a Gallóné vezette PSZ-szel akar tárgyalni, aki a nagy tiltakozások után végül saját tagtársai követeléseit is semmibe véve állapodott meg eddig mindig a kormánnyal. És pont ez a Gallóné, és szakszervezete, a PSZ szervezi a 13-ai nagy budapesti demonstrációt.
Tehát a helyzet nem egyszerű. A különböző követeléseket egymástól függetlenül hirdető iskolákat, oktatási mozgalmakat és szakszervezeteket könnyen ki tudja játszani a kormány egymással szemben, ha nem alakítanak minél előbb egységes frontot, szervezetet, és nem együtt folytatják tovább a küzdelmet.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valójában az oktatás ügyében most kialakuló felháborodás nem független az egészségügyben uralkodó állapotok lehetetlenségétől, az állami alkalmazottak bérhelyzetétől sem. Viszont a növekvő feszültségek most az oktatásban törtek megállíthatatlanul a felszínre, a kormány pedig magát az oktatás témáját is kijátszhatja a többi áldatlan állapotban lévő szektorral szemben. Egy esetleges félmegoldással vagy rossz kompromisszumos megoldással nem csupán az oktatási tüntetőket, hanem ideiglenesen az országban tapasztalható „forradalmi” hangulatot is lecsillapíthatja. Tehát nagyon fontos kérdés lesz, kit enged oda a tárgyalóasztalhoz a kormány, és az olyan valaki lesz-e, aki valóban a tanárokat, a diákokat és a szülőket fogja-e képviselni.
Persze a kormány ezt nem akarja, az iparkamara, a Nemzeti Pedagógus Kar, de még Fekete György MMA-ja is egyelőre fontosabb tárgyalópartner számára, mint azok a tanárok, akiknek a tiltakozását majdnem 30 ezer magányszemély és majd 600 iskola támogatja (demokratikus szavazással döntve). Persze jelenleg nehéz is lenne eldönteni, hogy ki is az valójában, aki legitim képviselő egy ilyen folyamatban a tanárok oldaláról.
13-án újabb tüntetés jön Budapesten, és bár a délelőtti időpont katasztrofálisan rossz választás, ha Gallóné és a PSZ nem mondja le a demonstrációt, több ezren, akár tízezren is tüntethetnek majd az oktatási rendszer átalakításáért. A kérdés az, mi jön ezután, és addig alakul-e valamiféle egységfront, és túllép-e az oktatás keretein a tiltakozás, a többi közágazat felé is. Másik oldalról pedig az a kérdés, a kormány fenyegetés, zsarolás, kényszerítés és trükkök százai helyett valóban akar-e változtatni, és a tüntető tanárok, diákok és szülők képesek lesznek-e valódi nyomást gyakorolni a kormányzatra.
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 135 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
