„Keresztény értékek a 21. században” címmel hangzott el a magyarországi konzervatív gondolkodás két meghatározó személyiségének, Erdő Péter bíboros és Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere előadása január 14-én a XXI. Század Intézet és a Polgári Magyarországért Alapítvány konferenciáján. A két előadás azért érdemel különös figyelmet, mert egyfajta programadó beszédként új irányvonalat rajzolt fel 2016-ban a magyar keresztény-konzervatív gondolkodás számára.

(Fotó: 444.hu / Botos Tamás)

A két előadásban és az azt követő, Gulyás Gergely vezette beszélgetésben az előadók sokféle témát érintették. Erdő Péter beszélt a teremtett világ védelmének fontosságáról, a természettudományos agnoszticizmusról, ami azt jelenti, hogy a szerteágazó természettudományos felismerések révén a világról alkotott képünk, az emberiség és önmagunk megítélése nem biztosabb, hanem bizonytalanabb lett. A mai ember nem érzi magát egy értelmes projekt részének, ezért inkább a konzumizmusba menekül és a legfőbb jónak a pillanatnyi jó közérzetet tekinti. Így viszont nem érez felelősséget sem, és ódzkodik élete egzisztenciális döntéseitől. A fogyasztói hozzáállás a vallásosságában is megjelenik, aminek jellemzője a vándormentalitás és a válogatás. A modern ember fél a kapcsolati elköteleződéstől és ezért könnyen elmagányosodik. A kommunikációs és informatikai forradalom újfajta kihívásokat állít az evangélium hirdetése elé, amire az egyháznak alkalmazkodással kell reagálni, különben az üzenet nem fog eljutni a címzettjéhez.

A továbbiakban azokat a témákat emelném ki, amelyek véleményem szerint az este kulcsfontosságú üzeneteit hordozták és amelyekre teológia nézőpontból kritikusan tekintek. Ilyen a menekültkérdés valamint az, hogyan lehet Európa keleti fele a kereszténység végvára és egy újfajta keresztény identitás szülőhelye, hogyan is kell érteni a felebarát szeretetének parancsát, mit jelent a kolduló, de adakozni kevésbé képes egyház dilemmája, lehetséges-e vallásközi párbeszéd az iszlámmal és milyen módon kellene a humanizmust újraértelmezni?

A menekültkérdés: valós vagy valótlan törésvonalak

A este legizgalmasabb kérdése kétségkívül a menekültkérdés volt, aminek megválaszolása elől Erdő Péter bíboros azonban több ízben is kitért. Ennek a hátterét nem ismerhetjük. Nem tudhatjuk, hogy mennyire játszhatott szerepet ebben az osztrák Schönborn bíboros még december közepén egy szlovák lapnak adott nyilatkozata, amelyben a visegrádi négyek országaiban zajló kormányzati törekvéseket szégyenletes propagandának minősítette. Azt pedig hogy mindez a „mi” keresztény értékeink nevében zajlik, azt egyszerűen elképesztőnek találta. Nem tudjuk, hogy lehet-e a hallgatásban szerepe Várszegi Asztrik főapát megnyilatkozásainak, aki szerint a politikusok rongybabaként játszanak az egyházakkal és csak az érdekli őket, hogy annak milyen intézményi struktúrája, befolyása van, de az nem, hogy mi a lényege: vagyis az örömhír hirdetése. Szerinte ahhoz, hogy az egyház valódi küldetését be tudja tölteni a politikával valós párbeszédre és nem függelmi viszonyra lenne szüksége. Persze a hallgatás hátterében húzódhat az is, hogy Erdő Péter álláspontja időközben megváltozott és nem tartotta helyesnek, hogy beleálljon egy olyan pozícióba, ami ütközik a pápa, a nyugat-európai püspökök és saját püspökei egy részének sokkal differenciáltabb véleményével.

Erdővel szemben Balog miniszter előadásában többször is felhozta a migránskérdést és a beszélgetést vezető Gulyás Gergely ezzel kapcsolatos nagyon direkt kérdéseit is ő válaszolta meg. Szerinte a migránskrízis kapcsán Közép-Kelet-Európa és Nyugat-Európa között létrejött egy törésvonal, aminek alapja az, hogy a keleti régió apologetikai, azaz hitvédelmi alapokra helyezkedve a migráns kérdésben teljes elzárkózással reagál. Az apologetika azt jelenti, hogy egy vallás saját hitét fenyegetve látja és azt akarja megvédeni. És e közben mintha megjelenni látszana egy új sajátos közép-kelet-európai keresztény identitás, ami még nem felejtette el, hogy mivel járt a kommunizmus alatti időszak üldözése. Ezzel szemben szerinte a nyugati, keresztény gyökereitől elszakadt humanista, szekuláris gondolkodás a toleranciát nagyobb értéknek tekinti, mint a hit, a jog és a kultúra védelmét. Így Európa nyugati felének újból szüksége lehet kelet erős keresztény identitására épülő védőbástya szerepére.

Ezzel a törésvonallal az a baj szerintem, hogy leegyszerűsítően van megrajzolva és nem veszi figyelembe, hogy a kép annál sokkal árnyaltabb, minthogy egy ilyen éles közép-kelet-európai keresztény alapú védekezés és passzivitás ill. nyugat-európai szekularizált-humanista alapú befogadás és aktivitás között meghúzott tengely megfelelne a valóságnak. Hiszen ahogy pl. Pannonhalma és több magyar keresztény plébánia nyújtott átmeneti szállást és segítséget a bajbajutottaknak, ugyanígy segít mind a mai napig mintegy 15 ezer osztrák önkéntes, Ausztriában a menekültek integrálásban, nyelvet tanítanak ügyeket intéznek, bevezetik a menekülteket az osztrák kultúrába stb. Ugyanakkor pedig a nyugati országokban sem minden szekuláris gondolkodó támogatja a befogadást. A kép tehát sokkal komplexebb.

A felebarát szeretetének parancsa

Balog azt hangsúlyozta, hogy a keresztény szeretet univerzális parancsát nem lehet kijátszani az önvédelemmel és a ránk bízottak védelmével szemben. És ezután kifejtette, hogy a főparancs, vagyis, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat!„ (Leviták 19,18) kikre is vonatkozik. Szerinte a felebarát kifejezés azt jelöli, aki a legközelebb van hozzánk, aki a kapunknál, az ajtónknál ül. A fele-barát olyan közeli mint a fele-ség. És a keresztény szeretetparancs rájuk vonatkozik. Szerinte annak a kérdésnek a helyes megválaszolása, hogy ki a felebarátunk egy teszt kérdés, amire ha jól válaszolunk akkor úton vagyunk az igaz keresztény értékrend felé.

A héber Biblia kutatójaként kicsit kiegészíteném a „felebarát„ szó értelmezését. Valóban jelenti a szó a legközelebb állót, a barátot, bizalmast, házastársat, szomszédot, de tágabb értelemben jelenti az egész zsidó népet is. Mégis itt a „szeresd felebarátodat” főparancsban ennél is tágabb a jelentése, ugyanis az idegen testvérre is vonatkozik, aki jövevényként él Izrael földjén: Lev 19,33k.: „Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén.”

A kolduló és adakozni nem tudó egyház dilemmája

Ez a téma nem volt része a konkrét előadásoknak, de a reflexió szintjén mégsem lehet megkerülni. A kelet-nyugati tengely kapcsán véleményem szerint az is gyenge lábakon álló kifogás, hogy a nyugati egyházak gazdagok, nekik van miből adni, de a szegény keleti egyházak erre képtelenek. Itt fontos hangsúlyozni, hogy Ferenc pápa sem lehetetlent kért az egyházaitól, hanem csupán az irgalmasság szimbolikus cselekedetét, egyetlen család befogadását. Az ő víziójában az egyház legfontosabb küldetése az, hogy az irgalom jelévé váljon ebben a megsebzett világban. Nem inkább arról lenne szó, hogy a közép-kelet-európai egyházaknak szemléletváltásra van szükségük? A rendszerváltás óta hozzászoktak ahhoz, hogy a nyugatról kolduló egyház szerepét játsszák, amit kisemmiztek, aminek a nulláról kell újraépítenie mindent és ehhez bizony pénz kell. És jött is a lelkes segítség a nyugati hívek adományaiból. 25 év óta először most kerültek olyan helyzetbe a magyar egyházak, hogy nekik kelljen adniuk, nekik kelljen a rászoruló jövevényeken segíteniük. És ezen a teszten bizony nem mentek át, tisztelet a kivételnek. Azon a törekvésen túl, hogy újabb és újabb érveket kerestek arra, hogy miért ne kelljen tenniük semmit, másra már nem igazán futotta. Pedig ha a fundamentumokhoz akarunk visszatérni – ahogy Balog miniszter oly sokszor hangsúlyozta az este folyamán –  akkor nem felejthetjük el a szegény asszony két fillérjének történetét sem, akit Jézus többre értékelt minden gazdag adakozónál pedig csak két fillért dobott a perselybe. Aminek oka, hogy a gazdagok a feleslegükből adtak, ő meg annyit adott amennyi a szegénységéből telt és ez bizony nagyobb érték az Isten szemében.

A vallásközi párbeszéd lehetőségei az iszlámmal

Ez a téma csak az előadás utáni beszélgetésben Gulyás Gergely kérdése kapcsán került elő. Erdő Péter elmondta, hogy egyházában szép hagyománya van az iszlámmal való párbeszédnek és hogy vannak olyan törekvések, amik szembe akarják állítani egymással a két vallás híveit. Holott sok a hasonlóság, a megértésnek sok alapja van, ilyen pl. napi többszöri ima mind az iszlámban, mind pedig a katolikus zsolozsmában. Azt is örömmel mesélte, hogy nemzetközi találkozókon sok muszlim vallási vezető emeli fel a szavát a keresztények üldözése ellen és pl. a francia vagy közel-keleti püspökök, akiknek évezredes tapasztalat van a normális, békés együttélésről gyakran tiltakoznak az elvadult iszlámellenes kirohanásokkal szemben.

Erdő válaszát Balog kiegészítette azzal, hogy az iszlám országok sok kérdésben a keresztényekhez közelebb álló álláspontot képviselnek, mint a szekularizált országok, legyen szó pl. a család kérdéséről, az élet tiszteletéről vagy a terhesség megszakítás tilalmáról stb. Ez a megállapítás azonban – legalábbis számomra – ellentmond Balog miniszter korábbi hit, jog és kultúra védelmi alapokra helyezett érvelésének, melynek lényege, hogy azért kell megvédeni az országot a más kultúrájú és vallású migránsoktól, mert azok az alapvető értékekről másképpen gondolkodnak. Ezt hallhattuk sokszor a kormányzati propagandában is. A migránsok azért veszélyesek, mert másképpen gondolkodnak a családról stb.

Egyfajta új humanizmus létrejöttének szükségessége Európában

Balog miniszter szerint a keresztény gyökereiről leszakadt humanizmust újból össze kellene kapcsolni a kereszténységgel és ezt kellene a politikai gondolkodás alapjává tenni, mert ez hozhatna megújulást Európában. A nyugat-európai keresztény teológia is beszél egy „újfajta humanizmus” kialakulásának szükségességéről, de ennek tartalma éppen fordított. A kereszténység úgy tud ennek az új humanizmusnak a hordozójává válni, ha a másokkal való dialógus lehetőségét keresi. Legyen szó akár a vallásközi párbeszédről, mind zsidó-keresztény mind pedig muszlim-keresztény vonalon, vagy legyen szó a vallásos ill. szekuláris humanista alapú párbeszéd lehetőségéről.

Magyarországon sajnos még nem igazán alakult ki a vallásos-keresztény és szekuláris humanista alapú párbeszéd kultúrája. Holott ennek a dialógusnak szükségességét már a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes c. (Az Egyház a mai világban, 1965) konstitúciója megfogalmazza:

E dialógus vágya, melyet egyedül az igazság iránti szeretet s a kellő okosság vezérel, a magunk részéről senkit sem rekeszt ki: azokat sem, akik az emberi szellem csodálatos értékeit megbecsülik ugyan, de Szerzőjüket még nem ismerik el, s azokat sem, akik ellenfelei az Egyháznak, és különféle módokon üldözik. Mivel az Atyaisten mindenkinek kezdete és célja, valamennyien a testvériségre vagyunk hivatva. Így tehát ugyanazon emberi és isteni meghívás birtokában erőszak és hamisság nélkül, igaz békében működhetünk együtt, és kell együttműködnünk a világ építésében. (GS 92)

Úgy gondolom jelenleg és a jövőben igen komoly átalakulásokon fog átmenni az egész európai gondolkodás valamint társadalmi- és politikai élet. Ebben az átalakuló, szorongással és bizonytalansággal teli korszakban az egyházak legfőbb feladata a remény szavainak megtalálása, az oly könnyen elharapózó, kontrollját könnyen elveszíteni képes gyűlöletspirál fékezése, csitítása. Nem hiszem, hogy megoldás lehetne egy újabb, elszigetelődő, önmagát egyfajta keresztény ellenpólusként definiáló szemlélet, amely az iszlámot az fundamentalista iszlamizmussal és a terrorizmussal azonosítja és semmilyen értéket nem lát a nem-keresztény alapú humanista gondolkodásban. Az igazán kritikus történelmi korszakokban a teológiai etika szemszögéből nézve az egyetlen járható út a párbeszéd lehetőségének keresése, a közös pontok megtalálása és közösen kigondolt stratégiák létrehozása, hiszen mindannyiunk közös felelőssége „együttműködni a világ építésében” és véleményem szerint Európa csak úgy maradhat a jólét és biztonság otthona, ha megpróbálunk közösen tenni érte.

Dr. Perintfalvi Rita
A szerző katolikus hittudós, a Bécsi Egyetem Katolikus Teológia Fakultásának óraadó tanára, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!