Bár az MTI és a kormány nyomán több magyar forrás is azt írta, „egyelőre nem lehet tudni” milyen ügyben jön David Cameron brit miniszterelnök Budapestre, erősen valószínű, hogy az EU-n belüli britanniai bevándorlás szigorítását is tartalmazó brüsszeli reformcsomagját kívánja eladni Orbán Viktornak. Nagy-Britanniában idén népszavazást fognak tartani arról, hogy a szigetország továbbra is az Európai Unió tagállama maradjon-e vagy sem. A maradás fejében Cameron új kedvezményeket és nagyobb önállóságot próbál meg elérni Brüsszelben. Ennek fontos része, hogy korlátozni kívánja a főleg kelet-európai munkavállalók által elérhető szociális segélyeket. A leginkább érintett lengyel és román miniszterelnöknél már megpróbálta elfogadtatni tervét, kevés sikerrel (bár a legutóbbi hírek szerint az új lengyel kormány hajlik az egyeszségre, NATO-bázisokért cserébe!), és a gazdasági különállásra vonatkozó terveket Brüsszelben a német-francia koalíció is lesöpörte. Orbánnak azonban akár tetszhet is az ötlet.
(Fotó: AFP / Carl Court)
A Brexit árnya
A legutóbbi hivatalos közvélemény-kutatások Nagy-Britanniában azt mutatják, hogy az elmúlt év folyamán 50% fölé nőtt azoknak a szavazóknak a száma, akik támogatnák az ország kilépését az Európai Unióból (Brexit). Az erről szóló népszavazási kezdeményezést Nigel Farage pártja, a UKIP (Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) nyomására válaszul David Cameron ígérte meg 2015-ös választási kampányában, míg egy 2012-es népszavazási kezdeményezést a miniszterelnök még elutasított. Tavaly azonban azt mondta, hogy a jövőben majd kiír egy újratárgyalt tagságról vagy annak elutasításáról szóló népszavazást, ha megválasztják 15-ben.
A toryk tavaly májusban elsöprő többséggel győztek, Cameronnak pedig most be kell váltania ezt a választási ígéretét. Ám annak veszélye, hogy a brit állampolgárok döntő többsége növekvő létbizonytalanságát és a kellő gazdasági stabilitás hiányát az Unión és a bevándorlókon verné le, arra késztette David Cameron miniszterelnököt és kabinetjét, hogy a kilépést és annak katasztrofális gazdasági következményeit megpróbálja elkerülni – méghozzá úgy, hogy közben ne is tűnjön Brüsszel feltétlen hívének és ígéretszegőnek sem. (Cameron ezzel egyébként saját magának teremtett igen nehéz helyzetet.) Éppen ezért a miniszterelnök, a munkáspárti Harold Wilson 1974-es javaslatát mímelve, öt pontos javaslatcsomagot dolgozott ki, és „új megállapodást” ígért a briteknek, ha az unión belül maradnak. Azt is belengette, hogy ha reformköveteléseit az EU-tagállamok vezetői nem fogadják el, akkor ő maga és kormánya is a kilépés mellett fog kampányolni.
Javaslatcsomagjának főbb pontjai a következők:
– Garanciák az eurozónán kívüli országok egyenlő részvételére a közös piacban. Ez régi követelése az angol konzervatív elitnek. Mind többen látják úgy Cameron körül, hogy Nagy-Britannia nemzeti valutáját a font sterlinget az eurozóna miatt jelentősen nehezebb lett megvédeni a külső hatásoktól. Éppen ezért Cameron szerint a tagországok nemzeti parlamentjeinek vétójogot kellene adni a nekik nem tetsző brüsszeli monetáris döntések ellen. Így Cameron szerint azt is a választott kormányoknak kellene eldöntenie, mennyi pénzt rakna az ország a közös, EU-s kalapba.
– Szorosabb uniós együttműködés? Kösz, nem. A brit miniszterelnök elvi garanciát kérne arra, hogy bármilyen Brüsszelben megszületett föderalizációs ötletből vagy tervből kihagyják az Egyesült Királyságot, és amennyiben egy közös szabályozást ilyen irányúnak találnának, az az országra nézve nem lenne kötelező. A brit kormány emellett szeretné elérni azt is, hogy az eurokrácia bonyolult hivatali procedúrája alól is felmentést nyerjenek. Részben ugyanebből az okból szeretne,
– Nagyobb beleszólást a nemzeti parlamentek részére az EU-s törvényhozás folyamatába. Cameron javaslata általánosságban egyfajta kettős struktúrát hozna létre, amelyben elvben Brüsszelt a nemzetállami parlamentek ugyanúgy tudnák ellenőrizni, mint amennyire Brüsszel az egyes kormányokat.
– Az európai bevándorlók négy évig ne kaphassanak semmilyen brit szociális juttatást (pl. adó-visszatérítést sem) Nagy Britanniában. Ez a követelés az, amelyről igazából a teljes EU-reform, egyesek szerint pedig a népszavazás is szól. Az elvben hagyományosan bevándorlás-ellenes angol konzervatívok ezzel a követeléssel tulajdonképpen a szélsőjobboldali UKIP szavazóinak udvarolnak, akik saját jóléti vívmányaikat féltik az egyre növekvő bevándorlástól. A dolog pikantériája, hogy szinte az összes független szakértő szerint ez az intézkedés lenne a legrosszabb a brit gazdaság számára, amely alapvetően függ a külföldi munkavállalóktól.
Az utolsó pont kétségkívül a legproblémásabb. Angela Merkel német kancellár már idejekorán jelezte Cameron felé, hogy ez egyértelműen sérti az EU-n belüli szabad munkavállalás elvét, amelyet senki sem adhat föl. Amikor 2015 őszén Cameron elindult, hogy a legtöbb vendégmunkást kibocsátó európai tagállamokkal is megtárgyalja javaslatát, mind a lengyel, mind a román, mind pedig a cseh kormányfő egyértelműen a munkavállalási szigorítás miatt nem fogadta el azt. A legutóbbi, decemberi EU-csúcson, amelyet Cameron az EU-s intézmények vezetői, Donald Tusk és Jean-Claude Juncker, valamint a többi 26 tagállam vezetői részvételével tartott, egyértelműen irreálisnak minősítették a brit követeléseket, és azok enyhítését kérték. Cameron egyetlen eddigi támogatója így Olaszország papíron baloldali miniszterelnöke, Matteo Renzi maradt.
Az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn Cameron teljes reformakcióját irreálisnak és károsnak minősítette, felhívva a figyelmet arra, hogy a brüsszeli csúcson maga Cameron is csupán „észérveket vadászott” saját ötleteihez. Ugyanakkor azt is jelezte, hogy az EU-nak szociálisan érzékenyebbé kell válnia ahhoz, hogy újra népszerűbb legyen. A UKIP vezetője, Nigel Farage ugyanakkor másik oldalról kritizálta a miniszterelnök tárgyalásait, mondván, hogy azok úgyis teljes kudarccal végződnek. Őt láthatólag nem zavarná, ha az EU-ból való kilépéssel az ország megnehezítené az Európával való kereskedelmét, amely az ország kereskedelmi összértékének körülbelül ötven százalékát teszi ki. Farage szerint ezt a volt brit gyarmatokból alakult Brit Nemzetközösséggel való kereskedelem növelésével remekül ki lehetne váltani. Különösen ellenséges a tervvel szemben Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt elnöke, aki szerint Cameron és az angol elit „túszul ejtette” a döntően EU-párti skótokat a kilépés, illetve a reformok politikájával.
Az angolokkal focizunk, vagy ellenük?
Amint arra a kormány.hu összefoglalója szerint Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök is utalt, Cameron és Orbán csütörtöki találkozóját épp a brit EU-reformot középpontba helyező decemberi csúcson egyeztette le a két kormány. Ebből erősen valószínűsíthető, hogy Cameron, európai házalókörútja egyik utolsó állomásaként, a magyar miniszterelnököt igyekszik majd rávenni terve támogatására Brüsszelben.
Az eset nem lenne példa nélküli, hiszen Cameron előző ciklusában, például 2011 folyamán is elnyerte a Fidesz-kormány elvi támogatását EU-kritikus javaslataihoz, és az is könnyen belátható, hogy Orbánnak miért lehet szimpatikus egy olyan jövőbeli EU képe, ahol neki mint nemzetállami vezetőnek sokkal komolyabb autonómiája lehetne. A fő kérdés azonban itt is az, hajlandó-e Orbán segíteni Cameronnak abban, hogy jól kiszúrjon az Egyesült Királyságban élő és dolgozó, (legszűkebb becslések szerint is) legalább 200.000 magyarral?
Ez azért is nehéz eldönteni, mert egyrészről Orbán retorikájának egyik alapeleme a bevándorlás megfékezése, másfelől azonban sokszor hangsúlyozta az EU-n belüli szabad munkavállalást is, mint közös vívmányt. Ezért tehát az is könnyen lehet, hogy a magyar miniszterelnök ezúttal nem megy szembe újdonsült közép-európai barátaival és velük közösen el fogja utasítani a brit miniszterelnök csomagját. De az sem lepne meg, hogy a magyar munkavállalók százezreinek érdekeit beáldozza saját EU-ellenes hadjárata miatt. Szerdán Orbán villámlátogatást tesz lengyel kollégáinál, és amennyiben az új lengyel kormány tényleg beáll Cameron mögé pár NATO-bázisért cserébe, úgy nem kizárható, hogy Orbán is hasonló módon jár el.
A csütörtöki sajtótájékoztatón ez a kérdés is tisztázódik. Mindenesetre, csak reménykedni tudunk – mind a magyar polgárok, mind az EU jövője szempontjából -, hogy a magyar kormány nem tenyerel bele abba a kalamajkába, amit Cameron saját magának kreált rövid távú belpolitikai győzelme biztosítása érdekében.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
