A Budapesti Választási Bizottság pár hete átengedte a Városliget beépítéséről és a budapesti olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezést, ha minden jól megy, heteken belül elkezdődhet az aláírásgyűjtés. Ezzel nem egy, hanem két kampánynak adott egyszerre szabad utat a testület. Így tehát az aláírásgyűjtéssel és a népszavazás kiírásával először visszaszerezhetjük a döntés jogát, megmutathatjuk, hogy igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy ne a fejünk felett, ne rajtunk átnyomva szülessenek a politikai döntések, majd a népszavazás napján dönthetünk arról, hogy óriási, száz- vagy akár ezermilliárdos presztízsberuházásokat akarunk-e a pénzünkből, vagy azt, hogy a mindennapi életünket befolyásoló dolgokra, mondjuk az oktatásra, az egészségügyre vagy az állami dolgozók bérére menjen-e el inkább ez a pénz.

(Fotó: Molnár Ádám / Népszava)

Nyilvánvalóan a procedúra ezzel a döntéssel még nem ért véget, lehetőség van bíróságon megtámadni a népszavazási kérdést, de valószínűtlen, hogy a bíróság másként döntene. Ha pedig jogerőre emelkedik a Budapesti Választási Bizottság döntése, jöhet a 30 nap, ami alatt össze kell gyűjteni a 150 ezer -150 ezer aláírást Budapesten.

És ez nem csupán azért lesz nehéz, mert kevés idő van rá, és mert csak budapestiektől gyűjthetnek, hanem azért is, mert míg az olimpia kérdése a civilek, vagyis a Vastagbőr blog alapítóinak kezében van, addig a városligeti kérdés a Párbeszéd Magyarországért és Karácsony Gergely kezében, akinek álláspontja viszont nem egyértelmű az olimpia ügyében. A kérdés az, hogy először a NER óta együtt tud-e működni egy párt a civilekkel egy valóban fontos ügyben.

A legfőbb kérdés pedig, hogy mi emberek beleszólhatunk-e a Fidesz politikai döntéseibe, kikényszeríthetjük-e a kormánypárttól, hogy politikai vitát kelljen folytatnia az állampolgárokkal, hogy érveket, számokat kelljen mondania, és meg kelljen győznie az embereket. Kikényszeríthetjük, hogy legalább ebben a témában, Lázár János szavaival élve a kutya csóválja a farkát, vagyis a választópolgár diktálja a politikai ütemet, a politikusoknak.

Ha pedig ezt kikényszerítettük, és jön a választás napja, akkor mindenki belátása szerint dönthet. Nyilván nem meglepő, én mindkét beruházásra nemet mondok. A Városliget beépítésével az egyetlen használható közpark veszne el Budapest szívéből, és átvennék ennek helyét a turisták: ebben a ligetben már nem a kocogók, a kutyasétáltatók, a piknikezők, hanem a Múzeum-negyed fogyasztói lennének a célpontok. És bár az is igaz, hogy lerohadt állapota miatt a jelenlegi célt sem teljesíti be tökéletesen a liget, de inkább arra kéne fejlesztési forrásokat, pénzt költeni, hogy újra elfogadható legyen az állapota – nem pedig szétbombázni azt, ami még megmaradt belőle… És míg az olimpia egy olyan beruházás, ami bár számos fejlesztést jelentene a fővárosnak, de azok a fejlesztések nem a városlakók, hanem az olimpiai projekt igényei szerint alakulnának, nem a Budapest élhetősége szempontjából, hanem az olimpia szempontjából fontos beruházások valósulnának meg, miközben ezermilliárdokat költenénk el, nem az egészségügyre, nem az oktatásra, nem a szociális fejlesztésekre, hanem csupán a felső-középoszály számára használható beruházásokra, hiszen az olimpia jegyárai, illetve a szállodaipari, vagy turisztikai fejlesztések nem nagyon lesznek elérhetőek mindenki számára. Magyarország jövője szempontjából pedig nem erre van szükség. És akkor még a két projekt korrupciós kockázatáról nem is beszéltünk.

A következő hónapok nagyon kemény munkát igényelnek azoktól, akik már unják a fejünk felett erőből átvitt döntéseket, és olyan országot képzelnek el, ahol nem a politikusfarok csóválja a választópolgár kutyát. De ezek a feladatok azért vannak, hogy megugorjuk őket, úgyhogy nosza: rajta!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!