A múlt héten megfojtottak egy 24 éves nőt. A csévharaszti Sch. László elhívta magához a nőt, megfojtotta, majd a nő holttestét kidobta az M0-s mellett. Máskor a bulvármédia tele van a gyilkosság részleteivel és információkkal az áldozatról, ezúttal azonban kicsit másképp történt.

A Bors és a Velvet nem csak semmi érdemlegeset nem közölt sem a gyilkosságról, sem az áldozatról, hanem mintha dicshimnuszt próbálnának zengeni az elkövetőről. Mintacsaládból jött, és még barátnője is volt! Cégvezető volt! Szerették a faluban! Még egy kedves kis képet is láthatunk róla a Bors oldalán, ahol büszkén mutatja a halat, amit kifogott. Egy derék, kedves horgász ember.

De nem csak a bulvármédia próbálja áldozatszerepbe hozni az elkövetőt. Bár az Index.hu legalább nevén nevezi az áldozatot, már az írásuk címe arról szól, hogy a férfi – saját állítása szerint – újra akarta éleszteni az áldozatot. Na igen, mielőtt kidobta az út szélére, majd elhúzott. Az elkövető szadomazó hajlamait – amelyek egy nő életébe kerültek – ártatlan hobbiként festik le, amelyet a férfi régóta folytatott nőkkel, akiknek fizetett érte.

Szomorú látni, hogy az Index.hu egyszerre jelentet meg egy ilyen cikket egy másik, informatív és érzékeny írással a prostituáltak szexuális kizsákmányolásáról. És főleg azt, hogy ennyire egyszerűen belemegy a média az elkövető mentegetésébe, aki nem brutális gyilkos, hanem egy átlagos, szexuális vágyait kiélő férfi, aki csak véletlenül kicsit erőszakosabb volt az áldozatával, mint kellett volna.

Ennek az elkövetőmentegetésnek komoly következményei is lehetnek: épp tegnap mentett fel a bíróság első fokon egy férfit, aki két nőt kényszerített szadomazó szexre egy pornófilmforgatáson úgy, hogy azt állította nekik korábban, a bántalmazást csak el kell játszaniuk, és bármikor abbahagyják, ha kimondanak egy menekülőszót. A nőket ehelyett beleegyezésük nélkül szexuálisan bántalmazták kamerák előtt, és személyes szabadságukat is korlátozták. A bíróság a nőkkel szemben a bántalmazónak adott igazat arra hivatkozva, hogy a nők – állításuk ellenére – mégis beleegyeztek a forgatásba, és „csak” könnyű sérüléseket szenvedtek.

Ez pedig már nem csak azoknak a nőknek a biztonságáról szól, akik szexuális szolgáltatásokat kényszerülnek nyújtani, hanem mindenkiéről. Mert ennek a gondolkodásmódnak az alapja az, hogy ha egy nő egyszer beleegyezik a szexbe valamilyen formában, akkor utána azt tehetnek vele, amit akarnak. Például megverhetik, megfojthatják, és kidobhatják őket az út szélére, akkor is a férfit fogják az igazi áldozatnak tekinteni, akit meghurcolnak jogilag csak azért, mert szegényke meg akarta kapni, ami szerinte járt neki.

Ezzel szemben az áldozatára „a prostituáltként” vagy „prostiként” hivatkoznak. Ami épp elég ízléstelen lenne más kontextusban is, hiszen semmi más célja nincs ennek a címkének, mint hogy egy megbélyegzett tevékenységre szűkítsen le egy embert, és így megalázza, kevésbé értékessé tegye az olvasók előtt. Ha azonban egy kegyetlen gyilkosság áldozatát minősítik le „prostira” egy cikkben, az nemcsak ízléstelen, hanem kegyeletsértő.

De a gusztustalanság akkor lesz teljes, ha e mellé még hozzátesszük azt a képet, amin a rendőrök épp egy felfújt gumibabát cipelnek be az elkövető házába, hogy azon mutassa be, mit tett az áldozattal. Igen, az áldozatot egy felfújt, műanyag szexjáték „helyettesíti”.

A nők elleni erőszakról mindig is botrányosan áldozathibáztató és elkövetőmentegető stílusban írt a bulvármédia. Nők fojtogatása, feldarabolása, összeverése, megerőszakolása mit sem számít, ha olyan kellemes férfiak követik el ezeket a tetteket, mint Sch. László, akinek még barátnője is volt, igaz, elköltözött tőle néhány hónapja. Mindez csak így érdekességként, mintha egy embert, akinek belefér egy nő megfojtása, megakadályozott volna az erőszakban, a hatalma gyakorlásában az, ha épp jár valakivel.

A nők elleni erőszak manipulatív megjelenítése, ha még brutális gyilkosságok esetén is úgy mutatják be a férfi elkövetőt, mintha maga is ugyanolyan áldozat lenne, a prostituált áldozatok esetében még a megbélyegzéssel is súlyosbodik. Ezen a téren különösen álságos a média: miközben „örömlányokként”, „éjjeli pillangókként” és hasonló, émelyítően romanticizáló, vicceskedő szavakkal írják le a prostituáltakat, minden egyes szavuk azt sugallja, mennyire értéktelen embereknek tartják őket.

Olyan embereknek, akikről nem is érdemes tudni semmit azon kívül, hogy prostituáltak voltak. Olyan embereknek, akiket, ha megfojtanak 24 évesen, akkor el lehet őket egy-két mondattal intézni, és nem áldozatokként, hanem „prostikként” hivatkozni rájuk. Hirtelen „csak egy prostiról” lesz szó egy jóralavó fiatalemberrel szemben. És hirtelen mintha mellékes lenne, hogy valaki brutálisan meggyilkolta egy embertársát – gondoljunk már bele, milyen ember az, aki képes megfojtani egy másikat, végignézni, ahogy meghal, és utána, mint egy zsák szemetet, kidobni a holttestet az autópálya szélén.

Márpedig egy gyilkosság relativizálása olyan erkölcsi mélypont, ahova talán nem kellene leereszkedni. Mindannyiunk érdekében.