Október 23-án a „civilek” tüntetésén a főszervező, Vajda Zoltán beszédében elmondta, azért vannak csak kétszázan a nagy ellenzéki tüntetésen, mert mindenki más hibás, Orbán, a civilek, a pártok, mindenki. Az nem jutott eszébe, hogy kétszáz embert utcára vinni talán a szervezők felelőssége is.

(Fotó: Balogh Zoltán / MTI)

De online is volt tiltakozás. Bokros Lajos pártjának nevetséges, online „Maradj otthon” tüntetésén közel 60 ezer ember vett részt. Persze ez nem igaz. A párt aktivistái és szimpatizánsai 60 ezerszer kattintottak rá az oldalra egy óra alatt. Persze ez is kemény munka. Ugyanis a 60 ezer ember elérése egy óra alatt túlszárnyalná azt, ahogy egy éve a Százezren az internetadó ellen Facebook-oldal nőtt. Ott a legjobb órában is maximum 20 ezren lájkolták be az oldalt. De ennyi ember még az Indexre se kattint egy óra alatt. De hát valójában ilyen teljesítmény nem történt, nem osztották meg több ezren az oldalt, ami egy ekkora terjedéshez kellett volna, Bokros Lajos és az esemény Facebook-oldaláról valójában összesen százan sem.

Gyurcsány Ferenc pedig bejelentette, hogy a kormányzásra készül, és erre kell készülnie az ellenzéknek. Orbán legyőzésére és elkergetésére, meg hát, valamit kell kezdeni az országgal is, ha már itt van. Hit, erő és lendület, gondolat és terv pedig pont annyi volt ebben a bejelentésben, amennyi arra kell, hogy magával, táborával és értelmiségével elhitesse, nem hazudik.

Pedig végre itt lehetett volna az alkalom, hogy kimondjuk: nincsen semmi!

Nem volt idén október 23-án Bajnai Gordon, nem volt százezres Milla-tüntetés, nem várhattuk az internetadó elleni tiltakozásokat, pontosan szembenézhettünk volna magunkkal. Végre kimondhattuk volna, ami a valóság: hiába a pártok jóindulatú igyekezete, hiába pár civil szervezet állásfoglalása, néhány aktivista munkája, és helyenkénti apró sikereik, hiába egy több milliós potencionális szavazóbázis, lényegében nincsen semmi Orbántól balra.

Jó lett volna ezzel szembenézni, emlékezve az elmúlt évek önámítására, és végiggondolni, hogy azok a nagy kísérletek, amelyek rendre októberben indultak az elmúlt években, miért buktak meg.

Ugyanis szembenézi a valósággal, bármennyire rémületesnek is hat, valójában elengedhetetlen. Elengedhetetlen a helyes építkezéshez, a valódi remény megtalálásához és a későbbi sikerhez.

Nincs gondolat, nincsenek intézmények, nincs megfelelő szakmai tudás a politizáláshoz, ma az ország baloldalán (beleértve ebbe jómagunkat is), nincsenek tervek és stratégiák, csupán néha a pillanat után kapkodunk, hátha abból kisül valami. Pedig nem fog. Hiába Bajnai, hiába internetadó, hiába Milla, ha nincs elegendő politikai tudás, mersz és gondolat, akkor a legnagyobb lehetőség is mellé lesz rúgva, és nyilvánvalóan a legkisebbet se tudjuk kihasználni.

Ha az ellenzék a patetikus mondatok, illetve a Bokros- és Vajda-féle hazugságok, no meg a Gyurcsány-féle „kormányra kerülünk” önámítás helyett, a valóságát nézné, akkor lenne realitása, hogy eljöjjön egyszer a mi országunk. De ma ezt nem kívánja képviselni se a baloldali ellenzék többsége, se az értelmisége.

Pedig ha arról beszélnénk mi kell ahhoz, hogy a semmiből elinduljunk, akkor lenne jövő a baloldali és liberális gondolatoknak Magyarországon. De az önámításra épített légvárak össze fognak zuhanni, újra és újra, mindaddig, ameddig nem nézünk szembe saját gondolattalanságunkkal, saját képességeinkkel, saját tehetetlenségünkkel.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni az ellenzék állapotáról, támogass minket!