Európa most a falakkal, főleg a görög fallal (amelynek lebontása szóba került a napokban) zárja el a szárazföldi utat a menekültek előtt, rákényszerítve az embereket, hogy az embercsempészeket és a tengeri utat válasszák. Eközben pedig az Unió vezetői annak a török kormánynak adnának pénzt, amely lényegében háborút folytat azok ellen a kurdok ellen, akik Szíriában az Iszlám Állam ellen harcolnak, és amely nem kevésbé korrupt, mint bármelyik más rezsim Európában, és nem nagyon foglalkozik azzal, hogy menekülttáboraiban nyugodt életet folytathassanak a szír menekültek. Egyre több hírt hallunk arról, hogy a szírek Törökország helyett visszatérnek a polgárháborúba. A másik lehetőség pedig elindulni Európába. Valahogy így vannak most két tűz között a menekültek, elindulni sem jó, és maradni sem.

Nágó Zsuzsa erdélyi származású magyarként több évet élt Törökországban, a török-szír határnál, jelenleg ismét Törökországban van, és onnan mesél egy történet, amelyből talán jobban megérthetjük, mi történik a török partoknál:

Ma ismét 17 szíriai menekült fulladt bele az Égei-tengerbe. Bodrumból indultak, egy 8 méter hosszú, 10 személyes csónakba 37-en zsúfolva. A holttesteket visszamosta a tenger a török partra, oda, ahol a piros blúzos, sötét-kék nadrágos szíriai kisfiú holttestét találták meg. Nem hiszem már többé, hogy Európába kellene menni, nem ilyen áron. Eddig sem gondoltam úgy, hogy jobb ott az élet, csak hogy biztonságos, ennyi.

Ezt mondtam már a szíriai s iraki ismerőseimnek hónapokkal ezelőtt. Az utóbbi hetek európai politikáját figyelve, és az, amit Magyarországon tapasztaltam, és amit itt a csempészekről hallottam, ezek után most már csak azt a tanácsot adom, ha kérdezik: maradjanak Törökországban, míg a háborúnak vége.

Tegnap este megismerkedtem egy kapitánnyal, akinek Bodrumban van hajója. Vannak csempész ismerősei. Amiket mesél, annyira borzalmasak, hogy nem hagynak aludni. Azt mondja, a tenger a török s a görög part közt tele van holttestekkel, amit a görögök nem hoznak felszínre, mert minden partot érő menekült után 200 euró a büntetés, a halottak után viszont 400 euró. Így hát hagyják őket a tenger alján, hadd egyék meg a halak. A víz meg úgyis partra mossa őket, s ha szerencséjük van a görögöknek, akkor a török partra.

A csempészek háromszorosára zsúfolják a csónakot, általában ócska felfújható gumicsónakot, amit gyakran maguknak a menekülteknek kell felfújniuk. A csónak alja is gumi, egy útra alkalmas csak, ami a török s a görög part közt minimum 20 km. Általában éjjel, viharban indulnak útnak, mert ilyenkor a görög parti őrség nincs vízen. Kormányos (tengerész) vagy csempész nem megy velük, mert veszélyes az út, a görög határőrök a csónak köré, vagy néha a csónakra lőnek, csak hogy a menekültek ne tudjanak partra szállni.

Tavaly a görögök szitává lőttek egy kormányost, mert az nem akart visszafordulni. Olvastam a hírt, a férfi a kapitány ismerőse volt.

Olyan is van, mesélte, hogy a csónak jobb minőségű, megy kormányos a menekültekkel, de mielőtt görög vizekre érnének, úgy 1 km-re a parttól, a kormányos egyszerűen bejelenti, ő visszafordul, ha akarnak, ugorjanak vízbe s ússzanak ki. Nem mindenki tud úszni, de azért megpróbálják. Van olyan is, a kapitány (vagy tengerész, kormányos, stb.) elveszi a pénzt, egyet kerül s kiteszi az embereket a török partszakasz másik pontján, azzal, hogy megérkeztek Kos-ra. Ez bizonyos magyar taxisok aljasságára emlékeztet..

Mentőmellényük általában nincs, de van aki úszógumit vagy traktor belső-gumit (nem tudom, ez-e a „szakkifejezés”, de tudjátok, amivel valamikor patakokban fürödtünk) visz magával.

Az egyetlen megoldásnak most azt látom, amit mint egyszerű, politikai befolyással nem rendelkező civilként tehetek, beszélni kell ezekkel a csempészekkel, mentőmellényeket vásárolni a menekültek számára, s ha nem sötét gazember valamennyi, s maradt bennük az emberségnek egy szikrája, biztosan oda is adják az embereknek. A másik, valahogy rávenni őket, csak annyi embert ültessenek a csónakba, amennyire az tervezve volt.

Nágó Zsuzsa

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több hasonló helyszíni beszámolót olvasnál, támogass minket!