Augusztus 28-án volt 60 éve, hogy megölték Emmett Tillt, egy 14 éves chicagói fiút, aki 1955-ben Mississippi államba ment nyaralni a rokonaihoz. Az afroamerikai Tillt meglőtték, összeverték, szögesdróttal kínozták. Teljesen deformálódott testét a Tallahatchie folyóban találták meg. Bűne az volt, hogy – a fehér szemtanúk szerint – flörtölt egy fehér nővel.
A mélyen rasszista, szegregált déli államokban gyakran előfordult, hogy fekete fiúkat és férfiakat lincseltek meg fehér férfiak amiatt, hogy szóba álltak fehér nőkkel. De a fekete férfi mint szexuális ragadozó képe ma is időről időre előkerül. Egyik legletisztultabb megjelenése a száz évvel ezelőtt készült, A nemzet születése című, hatalmas kasszasikert arató film, amelyben a fehér rendezők egy feketék által irányított államot vizionálnak. Ebben a rémálomban az összes feketékkel kapcsolatos sztereotípia megtestesül. A férfiak isznak, sült csirkét esznek, és fehér nőkkel házasodhatnak. Az egyikük, akit ostoba, az angol nyelvet törve beszélő állatias véglényként ábrázolnak, megtámad egy fehér nőt, akit feleségül akar venni. A nő menekülés közben meghal, a fekete férfit pedig kivégzi az Amerika hőseként ábrázolt – és egyébként ma is aktív – Ku Klux Klán.
A két legrégebbi és legmélyebben gyökerező rasszista képzet keveredik ebben a történetben: a félelem attól, hogy fekete és fehér emberek házasodjanak és szexuálisan érintkezzenek, illetve a fehér nőkre vadászó fekete férfi, mint a racionalitásra képtelen állat motívuma .
De mi köze a fehér nőre vadászó, fekete ösztönlény képének Magyarországhoz és Európához?
Egyre gyakrabban hangoztatják az európai jobboldali közbeszédben, hogy a migránsok és menekültek kizárása Európából azért szükséges, mert a migráns és menekült férfiak erőszakossága veszélyezteti az európai nőket. Illusztrációként általában valamilyen afrikai tudósításból ellopott képet használnak fel, amelyen dühős afrikai férfiak botokkal a kezükben masírozva néznek a kamerába. Majd beidéznek egy svéd szélsőjobboldali által fabrikált statisztikát arról, hogy a muszlimok erőszakolják meg a svéd nőket. (A „muszlimok svéd nőket erőszakolnak” mítoszról korábban itt írtunk – a szerk.)
Jellemzően összemosnak migránst menekülttel, muszlimot feketével, etnicitást vallással, vallást kultúrával. Ez az összemosás azonban nem pusztán tájékozatlanságból fakad, eszköz is arra, hogy az Európába érkező afrikai és ázsiai embereket, köztük menekülteket egyetlen hatalmas, aberrált és közveszélyes ragadozó fajjá degradálja. Ezzel nemcsak egyszerre tudja nőkre vadászó bűnözőkként bemutatni a nem fehér, nem Európában született férfiakat, de egyben az összes migránst és menekültet megfosztja emberi mivoltuktól. Aki pedig nem ember, azt meg lehet alázni. Azt ki lehet rekeszteni. Lehet hagyni tengerbe fulladni. Lehet örülni annak, ha gyermekei (akik majd nyilván ugyanolyan ragadozók lesznek mint ő) fennakadnak egy szögesdrót kerítésen.
Mert a társadalmak változnak, a szegregációs eszközök is, de úgy tűnik, a szögesdrót, amellyel Emmett Tillt kínozták, és ami most közel-keleti és afrikai embereket sebesít meg, a szögesdrót örök. Ahogy a politikai sallangok és szándékosan terjesztett tévképzetek, félelmek is, amelyek igazolják a használatát.
Emmett édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy fia koporsója nyitva legyen a gyászszertartás alatt, deformálódott arcának képe és gyilkosainak felmentése óriási felháborodást váltottak ki; halálát a polgárjogi mozgalom egyik fontos mozzanataként tartják számon.
Mert akik ezeket a tévképzeteket terjesztik, csak látszólag aggódnak a fehér nőkért, a menekült és migráns nőkért még annyira sem. De azt is elnézik, hogy mindennapos gyakorlat, hogy szexuális bűncselekmények elkövetői szabadlábon vannak; az áldozatok pedig, igen, a fehér európai nők, akiket fehér európai férfiak erőszakolnak meg, leginkább csak megaláztatásra számíthatnak. Elnézik, hogy fehér férfiak fehér nők fejét verjék szét, és utána kényelmesen hátradőljenek parlamenti bársonyszékükben. Elnézik, hogy fehér férfiak fehér nőket zaklassanak a munkahelyükön, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolában, az utcán. A fehér nők ilyenkor nem áldozatok, hanem férfiellenes, hisztérikus hazudozók, akik csak maguknak köszönhetik az erőszak legtöbb formáját.
És ott vannak a nem fehér nők, azok, akiket a felvilágosodás és keresztény európai eszme nevében gyarmatosító férfiak igen nagy lelkesedéssel erőszakoltak meg magasztos nézeteik terjesztése közben. Velük aztán végképp nem törődik senki. A nem fehér nőkkel, akiket szélsőjobboldaliak terrorizálnak az utcán. A nem fehér nőkkel, akiket 12 évesen prostitúcióra kényszerítenek, hogy a fehér férfiak „ősi, természetes” igényei ki legyenek elégítve. A nem fehér nőkkel, akiket embercsempészek erőszakolnak meg, miközben családjukkal menekülnek.
A nők elleni erőszakot férfiak követik el. Aki ez ellen akar tenni, az hozzon olyan törvényeket, amelyekkel fel lehet lépni a partnerkapcsolati és családon belüli erőszak ellen, és olyan társadalompolitikai intézkedéseket, amelyek megvédenek mindenkit attól, hogy egy erőszaktevőtől függjön az életben maradása.
Aki a migránsokat, menekülteket, muszlimokat, feketéket szexuális ragadozókként akarja dehumanizálni, annak nem az erőszak felszámolása a célja. Hanem az, hogy a migránsok és menekültek – nők és férfiak – teljesen ki legyenek szolgáltatva az erőszaknak. Illetve az, hogy az erőszakot elszenvedő nők védelmében továbbra se kelljen a döntéshozóknak olyan intézkedéseket hozni, amelyek hatékonyan visszaszorítanák az ellenük irányuló erőszakot.
Azt pedig nem nehéz belátni, hogy a szögesdrót és az ellenségkép-gyártás nem a nők elleni erőszak megfékezésének eszköze, hanem az embertelenségé.
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a rasszizmus érvei ellen, támogass minket!
