Munka és tőke viszonya kétségkívül feszült, de nem antagonisztikus. Ezt állítja Tallár Ferenc filozófus, aki Szalai Erzsébet a Mércén is megjelent írásához szól hozzá. De milyen ágensben rejlik a radikális, kritikai potenciál?
Szalai Erzsébet igazi közönsége mindenkor a fiatalok, akikről még hihető, hogy továbbviszik elődeik munkáját és kutatói kérdéseit.
A hazánk történetét az elmúlt harminc évben alakító hatalmi folyamatokat és a globális a kapitalizmus ezekkel összefüggő hatásait elemzi Szalai Erzsébet 2018-ban megjelent könyve, a Hatalom és értelmiség a globális térben.
A mai magyar baloldal elsődleges feladata, hogy minden körülmények között álljon ki a szegények, elesettek és kiszolgáltatottak mellett, elutasítva a minél rosszabb, annál jobb ideológiáját.
Recenzió Szalai Erzsébet Hatalom és értelmiség a globális térben c. kötetéről (Kalligram, Budapest, 2018).
Élnek még köztünk emberek, akik köré gyülekezni lehet, akik az újra és újra megszerveződő kisközösségek motorjai. Akik az általuk felmutatott magatartásminta révén akarnak és képesek szembe menni a tőkelogika által működtetett hatalmi struktúrával, mint az elidegenedés legdöntőbb tényezőjével.
Erzsinél a szenvedélyesség, az igazság kíméletlen keresése személyes életében, érzelmeiben éppúgy jelen van, mint a környező világról és a társadalomról való gondolkodásában. Igazságkeresése azonban sohasem társult önhittséggel, sohasem gondolta, hogy övé az egyetlen igazság, tévedéseit mindig őszintén beismerte.