„Meg tudtunk menteni egy anyukát és a gyermekét, akit már a kórházból sem akartak együtt elengedni”
Interjú Lakatosné Jutkával – részlet a Mérce Lila hírleveléből.
Interjú Lakatosné Jutkával – részlet a Mérce Lila hírleveléből.
Az integrációjukhoz, az álláskereséshez és az egészségügyi ellátásukhoz szükséges munkát eddig is a civilek végezték, akikre most még több terhet hárít a kormány.
Tömegesen kerültek a mai napon utcára menekültek, miután a kormány július elején módosította ellátásuk rendszerét.
Mit jelent cigány aktivistának lenni az egyre dúló kultúrháború közepette, és hogyan tudjuk feldolgozni és leküzdeni a társadalomból való kirekesztést?
Nem először nyilvánul meg a szlovákiai miniszterelnök ellenségesen a romákkal szemben.
Tiszavasvári kontextusának megértése plasztikus képet rajzol a civil szervezetek működésének ellentmondásosságáról, de a sok évtizedes folyamatokról is, amelyek egész régiókat húznak egyre kilátástalanabb helyzetbe.
Hogyan nehezíti a menekültek fogadását az állami szerepvállalás szinte teljes hiánya? Meddig tartható ez így, és hogyan fogadjuk a kárpátaljai menekültek legkiszolgáltatottabb csoportját, a roma családokat? Három záhonyi önkéntessel beszélgettünk.
Nem is az a meglepő, hogy vannak családok, akik pár nap után inkább visszafordulnak a háborús Ukrajnába. Hanem az, hogy tízezrek kaptak érdemi segítséget a „migránskerítéseket” építők földjén.
Honnan ered, és milyen társadalmi és egyéni problémákat okoz a romaellenesség? Mi tartja fenn?
Számos olyan ügy van, amelyekben a romáknak saját magukat megszervezve kell kiállniuk saját magukért, a rasszizmus kérdésében, eközben „a legtöbb tennivalója a többségi társadalomnak van”.