Véres háborúk után jött létre, túlélte a hidegháborút és a Szovjetunió megszűnését, idén mégis megszűnik a nyugati világ egyetlen Lenin Múzeuma. Miért? Mért pont most? Mi lesz vele? Kalle Kalliót, a múzeum igazgatóját kérdeztük.
Ha élne, Lenin a saját „projektjének” újragondolásával kezdené – az új történelmi feltételeknek megfelelően. Tudná, hogy a szocializmus nem mögöttünk van, hanem előttünk.
Milyen mezőgazdasági programmal előlegezte meg a szocialistákkal, kommunistákkal dolgozó Nyers Rezső a ’89-es átmenetet?
Az igazi demokrácia nem engedi meg a képviseletet. Nem képvisel.
Sürgősen újra kell építenünk a baloldali politikát, hisz ahogy a kizsákmányolással szemben, úgy a háborúval szemben sem tudunk hatásosan fellépni erős, szocialista vízió nélkül.
Lehet-e úgy bírálni az inváziót, a háborúba átcsapó beállítottság aspektusait, hogy közben ne zuhanjunk bele a ruszofóbia vermébe?
A tény, hogy az orbáni politikai képzelet túlmegy az államhatárokon, hogy van valamifajta imperialista képzelőereje, azért elgondolkodtató.
„Mindenekelőtt éjjel-nappal dolgoznom kellett azért, hogy őszintén munkásnak nevezhessem magam. Csak ezután formálhattam jogot arra, hogy munkám osztályom érdekeit szolgálja, mégpedig olyan örömmel és lelkesedéssel, ami csak akkor érhető el, ha az ember nem csak saját magáért, hanem valamennyi elvtársával együtt, a munkások tömegével megsokszorozódva küzd.” 125 éve született Diego Rivera.
Előbb a kapitalista fejlődést figyeltük meg, majd a munkások küzdelmét. Ez hiba. Arra van szükségünk, hogy visszatérjünk az alapokhoz, az alapot pedig a munkásosztály küzdelmei jelentik.
A baloldali recepció mostohán bánt Rosa Luxemburg életművével. Pedig ha valakiről elmondható, hogy egész személyét elkötelezte a forradalom mellett, akkor az ő.