Az USA bekeményít Dél-Amerikában, ezzel pedig az évtizedekkel ezelőtti, kemény CIA-beavatkozások politikája térhet vissza az amerikai kontinensre. A baj csupán az, hogy Venezuela Moszkvát hívhatja segítségül.
Kelet-Európa és Észak-Eurázsia tőkés-félperifériás társadalmai az államszocialista intézmények felszámolása után azt hitték, fenntartható szociális intézményhálóval tudják követni a náluk többszörösen gazdagabb centrumtársadalmakat. Képtelenség.
Nem csak a sofőrök és futárok, de a gyári dolgozók is hakniappokon keresztül kapják a munkát.
Az olyan déli országok, mint Brazília vagy India, nem meghajolnak az USA akarata előtt, hanem ellenállnak, erősítik együttműködéseiket, és alternatívákat keresnek.
Az évszázad egyik legdurvább kizsákmányoló megállapodása születhetett meg pénteken.
Nem biztos, hogy ezt a kormány saját szándékából nagyon akarná, ám könnyen lehet, elfogytak az egyéb opciói.
A nyersanyag-megállapodás Pekinget Moszkva felé tolja minden eddiginél jobban, miközben konkrét védelmi garanciákat nem kapott Kijev.
Hiába állítják sokan, nem visszavonható, átmeneti üzemzavar az a vámháború, amit Donald Trump április 2-án meghirdetett. Hogy mivel jár, azt egy közgazdász-szociológus és egy munkaszociológus segítségével tekintjük át.
Míg Kissinger Kínával igyekezett barátkozni, hogy elszigetelje Oroszországot, Trump ennek az ellenkezőjével próbálkozik: Oroszországgal összefogni Kínával szemben.
Berobbant a tech-hidegháború, és egyelőre a kínaiak nyernek. Miért? Mert remekül használták ki az amerikai tech-oligarchák és a kapitalizmus perverz logikáját.