Nagyon súlyos tanulságokkal jár az a drón-incidens ami kedden éjjel történt Lengyelország felett. A Nyugatra nézve és az orosz vezetésre nézve egyaránt.
Az a múlt heti orosz támadás előtt is elfogadhatatlan volt, hogy a kormány szerint biztonságban lehet élni Ukrajna területén ott, ahol nincsenek fegyveres összecsapások. Most, hogy vannak, végképp az.
S. József tragédiájából Magyarországon azonnal, mindenki belpolitikát csinált. Pedig annak hátterében Ukrajna katasztrófája áll, amit komolyabban kell vennünk ennél.
Netanjahu Irán elleni, Nyugat által támogatott katonai csapásai ellentétesek a nemzetközi joggal. Egy szuverén ország bombázása még csak a háborús céljait sem tudja elérni, bármennyire is megveti az iráni nép a rajta uralkodó rezsimet.
Az évszázad egyik legdurvább kizsákmányoló megállapodása születhetett meg pénteken.
Miért kell Irak után 22 évvel ismét bedőlnünk a trükköknek? Miért várja bárki, hogy egy szélesebb háború megoldja Izrael és Irán politikai problémáit?
Mindannyiunk, így a kormánypártok és szimpatizánsaik nevében is remélnünk kell, hogy ez az ügy nem jut el a hadbíróságig. Ugyanis ilyesmi utoljára a Rákosi-korban fordult elő.
Orbán Viktor nem blöfföl. Tényleg fél a háborútól.
A magyarázat egyszerű: a fő kérdésben, a fegyverbizniszben a Néppárt és Orbán máig egyetért.
Hiába állítják sokan, nem visszavonható, átmeneti üzemzavar az a vámháború, amit Donald Trump április 2-án meghirdetett. Hogy mivel jár, azt egy közgazdász-szociológus és egy munkaszociológus segítségével tekintjük át.
Trump ezirányú kijelentései után úgy tűnik, az izraeli hadsereg tényleg a Gázai övezet durva letarolására, és etnikai tisztogatására tesz előkészületeket.
Ha három év után végül mégis odadobjuk Ukrajnát az oroszoknak, az az egész nyugati világ szégyene lesz.
