(Állam)kapitalista realizmus? ǀ TGM!
TGM-et önnön következetessége és önkritikája egyszerre viszi közelebb az államszocializmus értőbb olvasatához és marad meg munkáiban a kapitalista realizmus keserű kicsengése.
TGM-et önnön következetessége és önkritikája egyszerre viszi közelebb az államszocializmus értőbb olvasatához és marad meg munkáiban a kapitalista realizmus keserű kicsengése.
Politikai nyomás és keményvaluta-igény hajtotta egy eladósodott vállalat legeladósodottabb részlegének grandiózus projektjét.
Az ipari összeomlással kapcsolatos történelemkönyvi narratíva máig a vállalatok működésképtelenségére hivatkozva írja le a szükségszerű privatizációhoz vezető lépéseket.
Talán nem is létezik írás, amely jobban értené Kádárt, mint TGM esszéje.
A hatalom élesen elválasztja egymástól a kultúrahordozó csoportokat, hiába egyértelmű, hogy a térség történetét sokkal inkább a keveredés és a migráció jellemzi.
A populáris kultúra a küzdelmek a terepe, így az olyan társadalmi mozgalmak, mint a táncház hozzájárulnak a társadalmi rend átalakulásához.
Gondolatok Antal Attila Chicago a Dimitrov téren: Neoliberalizmus és Kádár rendszer című könyvéhez
A tagországok mintegy burokban, a tőkés világpiaci hatásoktól részben elválasztva léteztek, és azt feltételezték, hogy ez mentesíti őket a válságoktól, fejlődésük gyors és egyenletes lesz. A tőkés világgazdaság azonban valójában sosem rekesztődött ki a kelet-közép-európai tervországok gazdaságából.
Az államszocializmust nem értjük, pedig értékes tapasztalatokat hordoz.
Az uralkodó elit arra törekszik, hogy a saját kollektív tudatának megfelelő társadalom- és világképet rákényszerítse az alul levő társadalmi osztályokra, amelyeket így megfoszt a különálló vagy egyenesen ellentétes irányú, kollektív- és osztálytudattól.