Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A kormány igyekszik hülyének beállítani az iváncsai dolgozókat, mintha azok mindenféle munkáltatói nyomásgyakorlás és manipuláció nélkül mondanának fel önként.
Az írás, mely a nácik 1920 és 1933 közti felemelkedése, illetve az AfD jelenlegi sikerei közti megdöbbentő történeti párhuzamokat mutatja fel, a szélsőjobboldali párt februári sikerét követően nagy port vert fel Németországban.
Március 15. után is maradt pár fogas kérdés, amit a jelenlegi európai helyzetben Magyar Péternek egyértelműen meg kellene válaszolnia, ha tényleg az ország vezetésére készül.
Habár Magyar Péter már a javarészt eldöntött kormányprogramját szavaztatja meg, ha mindez legalább a saját életünkről és a saját problémáinkról szól, már beljebb vagyunk.
A USAID az amerikai soft power része volt, és ekként is fejtette ki hatását.
A megkereséseinkre választ sem kapunk, miközben többször említettek minket. Lenne mit kérdeznünk.
Recenzió Cristina Rivera Garza Liliana legyőzhetetlen nyara című riportregényéről.
A folyamatos nők elleni erőszak hétköznapi, szinte banális, az érdek mögötte, hogy „maradjunk ott, ahol vagyunk”.
Ha a cél az egyetemes felszabadulás, milyen eszközök és az eszközök milyen alkalmazása vihet közelebb ehhez? Mi legyen a stratégiánk?
A gondoskodáspolitika a költségek és lehetőségek radikális csökkentéséről szól a képzett szakemberek szervezett segítségnyújtása helyett.