A következő felszólalok diákok voltak.

Az egyik diáknak szerdán témazárót kellett volna írnia, de aznap mégsem ez volt a legnagyobb gondja, mert kiderült, hogy újabb tanárokat rúgtak és fenyegettek meg. Azóta a héten tüntetett, virrasztott, tiltakozott és most itt van. Azt ígérte, hogy nem fogják abbahagyni és mindenkinek köszöni, hogy itt vannak.

Tanár szeretne lenni, vissza szeretne menni egy napon az iskolájába a katedra másik oldalára. Ez viszont nem fog menni, mert addig „az iskola rohadtul le fog omlani”.

Nem csak magáért van itt, hanem a megfenyegetett és kirúgott tanárokért, a diáktársaikért, a szülőkért és a leendő tanárokért, hogy egyáltalán legyenek.

Ezután egy másik diákmozgalmár következett. Azt mondta, korábban a tankerületek azt ígérték, az öt kölcseys tanáron kívül nem fognak több tanárt kirúgni, a héten mégis kirúgtak újabb nyolc pedagógust.

A polgári engedetlenséget a természetjoghoz sorolta, amely olyan eszköz, amihez csak akkor szoktak  fordulni, amikor már nagyon nagy a baj.

Kritikával illette a pedagógusokat támadó nemzeti konzultációt, hangsúlyozta, hogy a diákok saját felelősségükből állnak ki az oktatási reformokért. Felolvasta a korábban ismertetett kilenc követelést és végezetül ülősztrájkra szólított fel december 8-án.

„Azért vagyok itt, mert rohadtul elegem van”, kezdte beszédét az ADOM Diákmozgalom képviselője.

December 1-én a hatalom „újabb gyomrost adott”, amikor kirúgott nyolc tanárt, akik túlságosan engedetlenek voltak.

„Tudják maguk, hogy nem nyolc követ dobtak ki az ablakon, hanem nyolc ember hivatását vették el?”

Az oktatás felelős vezetőit „droidoknak” nevezte, akik tönkreteszik az oktatási rendszert. Elítélte az egyeduralmat és a „lassan diktatúrává” váló rendszert.

„Ne nézzétek meg már minket hülyének, nagyon megalázó!”

A tankerület vezetőket kérte számon és a Nemzeti dalból szavalt részleteket, majd invitálta az embereket a december 9-i tüntetésre a köztévé előtt.