Az első felszólaló Udvarhelyi Tessza, az A Város Mindenkié és a Közélet Iskolája alapító tagja volt. Udvarhelyi a beszédében hangsúlyozta, az AVM egyik legfontosabb eredménye, hogy egy nagy családdá tudott válni.

„Ez a csoport nem engedi, hogy átnézzünk azokon, akikre a világ sosem szeret ránézni” – fogalmazott. Ennél fogva az AVM szerinte egyszerre nagyon személyes, és nagyon politikai is.

Az AVM nem egy nagy tiltakozási hullám – folytatta –, hanem egy közösség hosszútávú, kitartó munkája, szerveződése. „Az AVM-ben az egyéni problémából rendszerszintű felismerés lesz. Nem [csak] az a baj, hogy nekem nincs hol laknom, hanem, hogy mennyire sok embernek nincs hol laknia” – fogalmazott.

Szerinte a szervezet több mint tíz éves munkájának eredményeit mutatja, hogy ma már ez a hang bejutott a Parlamentbe, a közgyűlésekre, és az önkormányzati ülésekre is. Ezt a szövetségeseikkel együtt érték el, „az AVM nincs egyedül”, mondta.

Az AVM-nek köszönhető például az szerinte, hogy a magyar bíróság kimondta, nem lehet a kunyhólakókat sem jogszerűtlenül kilakoltatni, vagy az, hogy a már megszüntetett Egyenlő Bánásmód hatóság kimondta, nem lehet valakit azért igazoltatni, mert hajléktalan.

Beszéde végén elmondta, hogy ő már nem az AVM tagja, de aki egyszer AVM-es volt, mindig az lesz. Ezt a szellemiséget képviseli a Józsefvárosi Önkormányzatban is, ahol jelenleg dolgozik – mondta.

„Lakhatást, demokráciát, jogállamot!” – zárta beszédét.