Kossuth tér • Kerti Anna Emese pedagógushallgató a döntéshozókhoz szólt: bátor, elkötelezett fiatalok állnak itt, akik megérdemlik, hogy meghallgattassanak. „Pedagógusnak lenni olyan, mint tüzet rakni a vízen.” Tutajon utazunk, mellettünk úsznak a diákjaink, de „a tutaj lassan elrohad, ti pedig fényes jachtokon suhantok el mellettünk” – mondta.

A tanárjelöltek még csak állnak a parton, és mindenki azt kérdezi tőlük: oda szeretnének beúszni? A tutaj omladozik, a víz hideg, nagy súlyok vannak a tanárok lábain, amelyek lehúzzák őket.

A tanárokhoz szólva azt mondta: tudjuk, hogy nehéz, tudjuk, hogy elfáradtatok, de mi itt vagyunk, és gyűjtjük nektek a fát a parton. Hogy a diákok megtanuljanak úszni, hogy ki merjenek állni gondolkodó, kritikus állampolgárként amellett, amiben hisznek, hogy lássák, minden nehézség ellenére mindig van, mindig lehet miben hinni. Egy ország érdeke, hogy azt autonóm, egymásért is dolgozó emberek irányítsák azt. Az oktatás jövője mindenki jövője.

„Ezért maradok, tanár leszek, mert hiszem, hogy nekem feladatom van ezzel a jövővel. Tanár leszek, mert ti ott fent nem akarjátok, hogy tanár legyek, mert itt vagyok ma és hiszek ezekben a fiatalokban. Tanár leszek, mert ti itt vagytok most, és titeket látva még soha nem voltam biztosabb abban, hogy tanárnak kell lennem” – mondta.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban azt mondta: „ahogy példaértékűen összefogunk most az ukrajnai menekültekért, fogjunk össze az oktatás jövőjéért is”.