EMMI • Rálik Alexandra, kezdő tanár beszéde következett. „Ha még nem vagy tanár, az a baj, ha már tanár vagy, az a baj” – kezdte beszédét. 2018 óta tanít egy technikumban, korábban tanártüntetéseken vett részt. Kezdő tanárként nagy terhek szakadtak rá, majd diplomájának megszerzése után egy multihoz szegődött, próbaidősként. „Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a baj, ha nem azt csinálod, amit szeretsz, az a baj”.

Végül úgy döntött, követi az álmát és kipróbálta magát tanárként. „Megengedte magának azt a luxust”, ahogy fogalmazott.

Két évig „gyakornoknak” csúfolt valamiként kellett elkezdenie a szakmát, kevés fizetésért. Rövidesen jött a szakképzési törvénymódosítás, hivatalosan nem pedagógussá vált a gyakornoksága után, hanem „oktatóvá”, amit sértőnek érzett. Szakképési „oktatóként” ugyanazok a törvények vonatkoznak a munkájára, de hivatalosan nem az EMMI, hanem az IT (Innovációs és Technológiai Minisztérium) a munkáltatója.

Felidézte, hogy a polgári engedetlenség alatt csak egy kollégája viselt kockás inget, akivel nem beszélt erről. Végül mégis feltette a kérdést kollégáinak, miért nem tesznek semmit. Ő úgy érezte, tenni kéne valamit. Minden kollégának „más és más oka volt arra”, miért nem használja polgári engedetlenség eszközét.

„Az oktatás, amibe beléptünk, a kezdetektől fogva szar” – jelentette ki.

Sorolta a tantestület problémáit, például a rendezetlen bérkérdést, és az elbizonytalanodás, hogy egyáltalán megéri-e a tanárnak lenni, a félelmet és megfélemlítést. Kollégája figyelmeztette, hogy „ezzel azért vigyázzon”, mutatva a kockás ingére, a pedagógusok tiltakozásának jelképére.

Nem hős vagy mártír akar lenni, hanem ki akar állni magáért és hivatásáért. A tanárok szeretnék méltósággal végezni a munkájukat, tanítani.