Ha már idén csak a Zeneakadémián, kissé eldugva jelenik majd meg, érdemes felidézni, miről is értekezett egy évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök, aki akkor a terror házánál tartotta meg ünnepi beszédét.

A magyar panaszkodós nemzet – mondta tavaly -, holott a Honfoglalás és az 1000 éves nemzetalapítás után, megszállásokat túlélve, a végeláthatatlan germán és szláv nemzet közepén mégis megmaradtunk.

„Mi ez, ha nem tőről metszett sikertörténet?”

2018. október 23-án a miniszterelnök értelemszerűen még az idén tavasszal megtartott EP-választásra tüzelte hallgatóságát, egy kis sorosozással-brüsszelezéssel-migránsozással, mondván, „a választáson a magyaroknak a nemzetek Európájáért küzdőkkel kell sorompóba állnia”, hangsúlyozva, hogy ’56-hoz hasonlóan a nemzet szuverenitásáért kell harcba szállni.

És ha már itt tartunk, emlékezzünk meg arról is, hogy tavaly a majdnem összellenzéki tüntetésnek, amely Márki-Zay Péterék neve alatt futott, a Kunigunda utcában lett vége, volt rendőrsorfal, tüntetés az MTVA ellen, és az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért. Az LMP ezen a napon jelentette be, hogy beáll Puzsér Róbert mögé, a Jobbik pedig a Fidesz Lendvay utcai székházánál élőláncolt.