A párbeszédes V. Naszályi Márta, budavári önkormányzat képviselője „minálunk” köszöntötte a tüntetőket. Kifejtette,

„évet értékelni jöttünk,”

majd elmondta, az elmúlt évben a magyar állam elővásárlási jogot jegyzett be a kerület valamennyi ingatlanára, valamint elvette az önkormányzati telkeket, melyek a kormányzati épületek mellett vannak.

Emellett létrehozták a várkapitányságot, sajátos jogokkal ruházták fel a várnegyed kezelésére, majd odaadták neki az MTA egyéves költségvetését.

V. Naszályi elmondta, napokban jelentették be hogy további kormányzati épületeket szeretnének felépíteni a várban, mert 1944-ben voltak ott ilyenek, majd megkérdezte, akarnak-e a jelenlévők akkor élni – a tüntetők nem szeretnének.

Emellett kifejtette, a hatalom birtokosai budavári luxuspalotákat akarnak építeni, ahova ők akarnak beköltözni.

A későbbiekben a rabszolgatörvény hátrányairól beszélt, majd elmesélte, valaki felvetette neki, ötven éve is hat napot dolgoztak az emberek hetente – erre válaszul párbeszédnek álcázva kifejtette, habár ötven éve is ez volt, talán nem kéne ötven évvel ezelőtti körülmények között élni.

Verdiktként elmondta, egy elhazudott múlt hamis díszleteit akarja felépíteni a túldolgoztatott magyarok munkája árán, nemcsak a várnegyed ingatlanjaira jegyzett be elővásárlási jogot, hanem a rabszolgatörvénnyel minden magyar munkás szabadidejére is. Végül

„a vár a miénk, az ország a miénk, és legfőképp a jövő is a miénk!”

felkiáltással fejezte be mondandóját.