Balog Zoltán felkonferálása után lépett pódiumra a kormányfő. Orbán Viktor humorizálva kezdte beszédét, miután meglepettségét fejezte ki az évértékelő utáni nagy érdeklődés miatt, majd hozzátette, őt magát is az a kíváncsiság hajtja, vajon mi újat mondhat még a miniszterelnök.

Soha rosszabb évet, mint a 2018-as volt, amikor harmadszor is kétharmaddal nyert a Fidesz, amikor a magyar gazdaság 5 százalékkal növekedett- mondta Orbán.  „Nem tévednek, ha az előbbi és az utóbbiak között összefüggést sejtenek” –tette hozzá.

Az eredmények Orbán szerint sohasem a vakszerencsének köszönhetőnek.

„Bár vak tyúk is talál szemet egyszer, de nem háromszor.”

Sem a harmadik kétharmad, sem a kiemelkedő gazdasági növekedést nem adták ajándékba, mondta Orbán, úgy fogalmazva, hogy mindkettőért Magyarország dolgozott meg.

A miniszterelnök hálát adott a Jóistennek, némileg a dolgozóknak hízelegve köszönetet mondott azoknak, akik „tekerik a magyar gazdaság biciklijét”. Köszönet mondott Orbán azoknak is azoknak, akik tudták, hogy csak „együtt találjuk meg a számításainkat”.

Orbán szerint mindennél fontosabb kérdés: az ország állapotát értelmezhetjük-e felemelkedéstörténetként? Majd egy évtizedes visszatekintésként 2009-re emlékezett vissza,  amikor a szerinte baloldali „rémkormányzás” utolsó előtti éve volt, azt mondta akkori évértéeklőjében: Magyarországnak új irányra van szüksége. Ma azt mondja: ma egy magyar gyermek úgy születhet, hogy valószínűleg meg fogja érni a 22. századot.

Itt sikerlajstrom felsorolásába kezdett, említve a munkanélküliség, államadósság csökkentését, mindeközben pedig a jövedelmek növekedését.