Herczeg Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozatának vezetője következett, aki először is rendre intett mindenkit, hogy addig sajnos nem tud beszélni, amíg mások beszélnek. Csend is lett rögvest.

„Én ma 50 ezer fő nevében állok itt, mert ennyi nőtagja van ma a magyar szakszervezeteknek” – jelentette ki.

Ki az az ember, aki többet akar dolgozni? Csak többet akarunk keresni.

Azt mondani, hogy a kormány úgy tudja ezt a problémát megoldani, hogy nem a bért emelik, hanem a túlórát, ez az igazi cinizmus – jelentette ki.

A 400 óra túlóra báránybőrbe bújt farkas – mert nem mindenki érintett benne, de ebben az országban a munkaadók abban érintettek, hogy ha látnak egy „jó gyakorlatot”, akkor azt átveszik – véli a szakszervezeti vezető.

Mindez pedig azért lehetséges, mert az érdekegyeztetés nem működik, nincs diskurzus a kormány és az érdekvédők közt, a nők és férfiak bére még mindig különbözik – többek közt ezért kell a szakszervezeteknek kiállniuk és azt mondaniuk, hogy elég volt.

Elfogadhatatlan az a módszer, hogy magukat szakértőnek kinevező politikusok a hátsó ajtón behoznak egy javaslatot, és azt némi látszategyeztetés után elfogadtatják a parlamentben. Mi az asztal másik oldalán ülünk – nem adhatjuk föl, vasárnap többen leszünk – jelentette ki Herczeg Mária.

„A béreket kell emelni és nem a túlórát” – zárta beszédét.