Munkás, osztály nélkül – avagy munkások a kultúrharc korában
A jobboldal és a munkásosztály közötti szövetség nem közös gazdasági érdekekre épül, hanem egy mesterségesen létrehozott kulturális identitásra, mely az anyagi érdekek elfedését szolgálja.
A jobboldal és a munkásosztály közötti szövetség nem közös gazdasági érdekekre épül, hanem egy mesterségesen létrehozott kulturális identitásra, mely az anyagi érdekek elfedését szolgálja.
Minden nehézség ellenére is, de „továbbra is élnek olyan emberek, akik őrzik a lángot, őrzik magukban a másokért való önzetlen lemondás, az emberség parancsát”. Domokos Tamás válaszol Kapelner Zsolt írására.
Nem az ukrán vendégmunkást kell gyűlölnünk, hanem azokat, akik szolgaságba kényszerítve hozták az országba őket (is).
Ferenc pápának mindenképp tiszteletre méltó politikái is voltak, de lényegi egyházi bűnökön nem változtatott.
A Fidesz új törvénye épp csak a települések önazonosságát valóban durván sértő beruházók és nagyvállalatok ingatlanvásárlását nem akadályozná.
Eribon könyve megrendítő, egyszerre végtelenül személyes és személytelen: anyja idős éveit követi végig közelről, és külön hangsúlyt kap az idősek otthonában eltöltött szűk két hónap, majd az asszony halála.
A magyarázat egyszerű: a fő kérdésben, a fegyverbizniszben a Néppárt és Orbán máig egyetért.
Nem az ideológiák, a tőkések „kulturális hegemóniája”, az alávetettek „agymosottsága” vagy „hamis tudata” tartja fenn a tőke rendszerét.
A legkiszolgáltatottabbak kerülhetnek hátrányba a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) új protézisvárólista-protokollja miatt.
A Szerethető című norvég film remekül ábrázolja, milyen alattomosan kondicionál bennünket a patriarchális rendszer, hogy észre se vegyük, és ne tegyük szóvá a rendszerhibákat – inkább magunkban keressük a bajt és a megoldást is.