Gyurcsány bukása és a 2000-es évek vége
A személyes nosztalgia érthető lehet a 2000-es évek iránt. A politikai nosztalgia nem az. Nem kívánjuk, ne is kívánjuk azt a világot vissza.
A személyes nosztalgia érthető lehet a 2000-es évek iránt. A politikai nosztalgia nem az. Nem kívánjuk, ne is kívánjuk azt a világot vissza.
Keserédes Gyurcsány-búcsúztató és némi múltidézés. Ezt hozta, és ezt viszi el az MSZP és a DK egykori vátesze.
A nyersanyag-megállapodás Pekinget Moszkva felé tolja minden eddiginél jobban, miközben konkrét védelmi garanciákat nem kapott Kijev.
A „családbarát” kormányzati politika kizárja azokat a nőket, akik nem illeszkednek bele a „házas, gyermeket nevelő anya” képébe.
Semjén Zsolt meghirdette a keresztény-nemzeti munkásmozgalmat. Bárcsak lenne még Internacionálé, hogy erre válaszoljon!
Az egyetemek élére állított kuratóriumok immár kevésbé szakmai és tudományos megfontolás, inkább gazdasági szempontok alapján kezdték el szervezni a magyar felsőoktatást.
A jobboldal és a munkásosztály közötti szövetség nem közös gazdasági érdekekre épül, hanem egy mesterségesen létrehozott kulturális identitásra, mely az anyagi érdekek elfedését szolgálja.
Minden nehézség ellenére is, de „továbbra is élnek olyan emberek, akik őrzik a lángot, őrzik magukban a másokért való önzetlen lemondás, az emberség parancsát”. Domokos Tamás válaszol Kapelner Zsolt írására.
Nem az ukrán vendégmunkást kell gyűlölnünk, hanem azokat, akik szolgaságba kényszerítve hozták az országba őket (is).
Ferenc pápának mindenképp tiszteletre méltó politikái is voltak, de lényegi egyházi bűnökön nem változtatott.