2017. augusztus 26.: Meghal Negro Matapacos
A híres santiagói kóbor kutya 2010-től számtalan chilei diáktüntetésen részt vett, és mindig csak a rohamrendőröket ugatta vagy támadta meg, a diákokat és a tüntetőket sohasem.
A híres santiagói kóbor kutya 2010-től számtalan chilei diáktüntetésen részt vett, és mindig csak a rohamrendőröket ugatta vagy támadta meg, a diákokat és a tüntetőket sohasem.
A várost visszafoglaló Szabad Francia egységen előzetesen etnikai tisztogatást hajtottak végre: eltávolították a fekete katonákat, mivel az USA és az Egyesült Királyság katonai parancsnokai csak ezzel a feltétellel voltak hajlandók engedélyezni a franciáknak a város felszabadítását.
Hatszázezer ember vonult utcára; válaszul a rendőrség 750 embert letartóztatott, sokakat megsebesített, és egy tizenhat éves fiút megölt. Néhány nappal később azonban a kormány meghátrált, és teljesítette a mozgalom egyik fő követelését.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.
Míg a közismert narratíva szerint a függetlenségi mozgalom békésen zajlott Mohandász Gandhi vezetésével, addig a valóság egészen más.
Két héttel később már 130 ezren sztrájkoltak, a dokkmunkások feleségei pedig lakbérsztrájkot szerveztek a munkabeszüntetés idejére.
A terrortámadásban életét vesztette a 32 éves antirasszista Heather Heyer, aki több ezer társával a neonácik, Ku-Klux-Klan-aktivisták és más fehér nacionalisták és antiszemiták által szervezett „Egyesítsük a jobboldalt” gyűlés ellen tiltakozott.
A tüntetők a belső útlevelek rendszere ellen tiltakoztak, amely a fekete és indiai emberek szabad mozgását korlátozta az apartheid idején. A tiltakozás az egész országra kiterjedő, két éven át tartó polgári engedetlenségi hullámot indított el.
Az USA számos magas rangú katonatisztje megerősítette, hogy a bombázás szükségtelen volt Japán legyőzéséhez. Azonban a második világháború végén az USA figyelmeztetést akart küldeni a keleti blokkbeli „szövetségeseinek”.
A májusban indult tiltakozások mindenekelőtt az oktatás állami támogatásának növelését és az iskolák fejlesztését követelték, hogy a szegényebb chileiek közül többen tanulhassanak a felsőoktatásban.