Hiába készült kollektív szerződés tavaly tavasszal az Operaházban, Ókovács Szilveszter, az intézmény vezetője folyamatosan megszegi azt – nyár végén például 29 főnek kellett távoznia, olyan körülmények között, amely a szakszervezet szerint elfogadhatatlan. Ráadásul sokan közülük olyan szakszervezeti tagok voltak, akik részt vettek a tavalyi, a kollektív szerződést kivívó sztrájkban. A főigazgató tagadja, hogy bosszút állt volna, pénzszűkére hivatkozik – ami a szakszervezet szerint viszont egyszerűen „hazugság”. A színfalak mögötti (és előtti) feszültségekről Bárány Balázs Péterrel, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének (ODFSZ) vezetőjével beszélgettünk. Kérdéseinket feltettük Ókovács Szilveszternek is, válaszait azonban kérése nyomán nem közölhetjük, de cikkünkben törekedünk az intézményvezetés álláspontjának bemutatására is.
„Egész egyszerűen megtorlás, bosszú és megfélemlítés, ami történt”
– így értékelte az ODFSZ elnöke az elbocsátásokat. Elmondta lapunknak, hogy a főigazgató azóta sem hajlandó találkozni a szakszervezetekkel (az operaházi dolgozókat két egymással koordináló szakszervezet képviseli), hiába kötelezné erre a tavaly megkötött kollektív szerződés. A legújabb fejlemény, hogy habár arra szintén kötelezné Ókovácsot a kollektív szerződés, hogy évadonként legalább kétszer munkavállalói fórumot tartson. Idén ebből egyet a főigazgató álláspontja szerint meg is tartott, ám a szakszervezet ezt tagadja. Most pedig dolgozói fórum helyett a főigazgató egy zárt ajtós ülést, úgynevezett Operai Konzultatív Testületet kíván létrehozni, a szakszervezetek nélkül. Az főigazgató által jegyzett, dolgozóknak írt körlevél szerint azért, mert az információk az Opera vezetéséhez „torzítva jutnak el”, és a szakszervezetek „mint tolmácsok” működése az intézetvezető szerint nem hatékony. Bárány szerint azonban a szakszervezetek nem „tolmácsok”, hanem a dolgozók tájékoztatására és a tagjainak képviseletére létrejött érdekvédelmi szervek.
A szakszervezetnek ilyen körülmények között sikerült azért kivívnia – a vezetőséggel tárgyalva, de Ókovács távollétében –, hogy a 29 emberből heten közös megegyezéssel, előnyös módon hagyják ott a munkahelyüket, egy ember pedig felmondott a hír hallatán. A hét közös megegyezéses munkavállaló közel járt már a nyugdíjhoz, végkielégítésüket a nyugdíjig havi fizetés formájában kapják meg (a különbözetet pedig egy összegben), és papíron munkavállalók maradnak addig. Bárány elmondása szerint a most elküldött kollégák között vannak családanyák, például egy súlyos beteg gyermekét egyedül nevelő anya, mind kiváló művészek, semmiképp sem érdemlik meg ezt a bánásmódot.
A többiek, 21 fő kirúgása kapcsán hivatalos indoklást nem adott sem Ókovács, sem a vezetőség – többszöri kérésre sem. Ókovács az ATV-ben és Facebook-posztban pénzszűkére hivatkozott, valamint rámutatott, hogy nincs jó viszonyban a szakszervezetekkel, mert azokat egy „militáns vasutas” vezeti – utalva ezzel arra, hogy Bárány 20 évig volt egy vasutas szakszervezet, a VDSZSZ Szolidaritás alelnöke, és jelenleg egy másik vasutas szakszervezet, a KVSZ elnöke is.
A pénzre való hivatkozást a szakszervezeti vezető szemfényvesztésnek tartja, hisz 29 fő elküldése „nagyobb anyagi teher” a végkielégítésekkel és mindennel együtt, mintha megtartották volna őket, ráadásul tisztán pénzügyi szempontból hosszú távon sem értelmezhető: az elküldöttek az Operaház saját bevallása szerint is az intézmény éves alapfluktuációjának töredékét teszik ki, pusztán 29 ember távozásától nem lesz jobb anyagi helyzetben az Operaház.
Nem mellesleg a tervek között szerepelt egy sokkal nagyobb leépítés is, amelyről a szakszervezet már csak ősszel értesült. Egy októberi érdekegyeztetési ülésen, melyen a főigazgató nem vett rész, dr. Főző Virág (a képen F. V.) főigazgató-helyettes elismerte, hogy
eredetileg Ókovács egy több száz fős leépítéssel együtt járó működési struktúra tervét is a Kulturális és Innovációs Minisztérium elé tárt januárban,
ám Főző elmondása szerint ezt a verziót Ókovács és a vezetőség sem támogatták, és aztán a minisztérium nemet mondott rá. Ám Bárány szerint az, hogy Ókovács a dolgozók és a szakszervezetek bevonása nélkül tárgyalt a minisztériummal egy ilyen jelentős létszámleépítésről, önmagában árulás, és persze a kollektív szerződés megszegése újfent. „Neki védenie kellene a munkahelyeket” – értékelte a helyzetet Bárány.
Az elbocsátott dolgozók közül többen nem csak szakszervezeti tagok voltak, hanem hangadók is, részt vettek a tavalyi sztrájkban, és tartották a lelket a többiekben.
Az ő eltávolításuk ezért megfélemlítés a szakszervezeti vezető szerint, hisz akiket most nem rúgtak ki, azok félnek, hogy mi lesz a sorsuk, ha ők is felemelik a hangjuk. Sőt, a szakszervezet két alelnökét is ki akarták rúgni Bárány elmondása szerint – nem tudni, hogy direkt őket kiválasztva-e. Azonban mindkettejüket védi a munkajog szakszervezeti tisztségviselőként, eltávolításukhoz bíróságra kellett volna menni, ettől elállt az Operaház vezetősége. A két szakszervezet megtámadta a bíróságon a történteket, és Ókovács lemondását követelik – jelenleg 8-10 ember jogi képviseletét viszik, az egyenlőtlen bánásmódot kérik számon.
Mindezek után novemberben még két szakszervezeti tagnak mondta fel a munkaviszonyát az Operaház. Kirúgásuk előtt Ókovács „Nem lehetne kicsit szerényebben” kezdetű Facebook-posztban kritizálta a nem operaházi Diótörő-előadások minőségét. Ám aztán kiderült, ezekben két, az operaházban dolgozó, orosz állampolgárságú, különösen kiemelt státuszú, ügynevezett principal táncos is részt vett. Őket a párhuzamosságra hivatkozva kirúgták. A táncosok szerint azonban a feletteseik engedélyt adtak rá, hogy az Orosz Kulturális Központ előadásain is dolgozzanak az operaházi munkájuk mellett, a szakszervezet pedig erre hivatkozva megkérdőjelezte az elbocsátás indoklását.
Bárány álláspontja szerint az Operaházban tapasztalható viszonyok nem fognak megváltozni, amíg Ókovács a főigazgató. A szakszervezeti vezető személyesen is sajnálja a történteket, őszintén hitt benne, hogy a kivívott 24-es kollektív szerződés után hosszú távon béke és nyugalom lesz az Operaházban.
„A főigazgató egója nem bírta elviselni, hogy kompromisszumra kényszerítettük”
Bárány szerint a vezetőség többi tagjával együtt tudna dolgozni a szakszervezet, a főigazgató azonban el akarja lehetetleníteni a szakszervezeti munkát az Operaházban, mert nem tetszik neki, hogy nem hozhat kénye-kedve szerint döntéseket.
A helyzet sztrájkra is feljogosítja a szakszervezetet a szakszervezet álláspontja szerint.
Ennek oka, hogy az ez év júliusában benyújtott kollektív munkaügyi vitában, amely a munkahelyek megőrzése, és a főigazgató távozásának elérése érdekében történt, a munkáltató még csak egyeztetni sem volt hajlandó. Innentől kezdve bármikor sztrájkba is léphet a társulat a szakszervezet értelmezése szerint. Ez azonban a dolgozóktól is függ – hisz a megfélemlítés lehet, hogy hatásos volt.
Nem volt mindig ennyire feszült a viszony a főigazgató és a szakszervezetek között. Ókovács Szilveszter eredetileg 2011-től kezdve kormánybiztosként intézte az Operaház ügyeit, majd 2012-től főigazgatóként folytatta, eleinte a 2009-ben megalapított, akkor még csak a szárnyait bontogató ODFSZ-el is együttműködve. 2014-ben még kollektív szerződést is létrejött. Ezt azonban 2017-ben Ókovács váratlanul és egyoldalúan felmondta, ekkor érdekvédelmi küzdelem kezdődött, amelynek a betetőzése volt a 2024-es sztrájk és az új kollektív szerződés. Amit, úgy tűnik, alig egy év után semmibe vesz a főigazgató.
„Van annak előnye, ha valaki sokáig főigazgató, akkor kiismerhető, dűlőre lehet vele jutni. Ókováccsal nem lehet.”
– kommentálta a történteket a szakszervezeti vezető. Hisz abban, hogy szükség esetén ismét sikerül a szakszervezeti tagoknak olyan eréllyel fellépni, amely a döntéshozókat belátásra bírja, hogy célszerűbb tisztességes és emberséges munkáltatást folytatni, az állandó konfrontáció és a megfélemlítés légkörének fenntartása helyett.
A történtek és fejlemények kapcsán kérdésekkel fordultunk az Operaház vezetősége felé. Ókovács Szilveszter pénteken Facebook-posztban reagált a kérdéseinkre, kérdőre vonva és sértegetve lapunkat, valamint jelen sorok szerzőjét. A posztban ígért válaszok csak hétfőn érkeztek meg hozzánk. Ám azokat – a főigazgató emailjénék zárlata szerint – csak akkor közölhetjük, ha elmegyünk az Opera egyik előadására, és annak szünetében személyesen is feltesszük kérdéseinket a „főigazgató úrnak”. Elutasítjuk, hogy egy állami intézmény vezetője feltételeket szab a sajtónak a nyilatkozata közlése kapcsán, így amíg erre feltétel nélküli engedélyt nem kapunk, válaszait nem idézzük.
