A napokban publikált az ombudsmani hivatal egy jelentést, amely súlyos állításokat fogalmazott meg arról, hogy az egyházi iskolák terjedése sok településen felerősíti a roma gyerekek szegregációját. Mint a Civil Közoktatási Platform friss közleményben felhívta a figyelmet, „a valóságot őszintén és tisztességesen leíró jelentést” a leköszönő ombudsmanhelyettes, Szalayné Sándor Erzsébet hozta nyilvánosságra november 3-án, eredetileg az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának a weboldalán, ám néhány nap után hirtelen eltűnt onnan – a civilek szerint nem véletlenül.

Pontosabban: először csak eldugták. Egy ideig még bizonyos keresési kulcsszavakkal ráakadhatott, aki nagyon akart – persze csak ha már tudott a jelentés létezéséről, november 16-ra azonban teljes egészében eltűnt az oldalról, azóta semmilyen keresőkifejezésre nincs találat.

A jelentést korábban szemléző Népszava arról ír, az újonnan megjelenő egyházi fenntartású iskolák következtében a nem roma gyermekek fokozatosan elhagyják az állami fenntartású intézményeket. Így az állami iskolák tanulói közössége néhány éven belül már zömében, nem egy esetben teljes egészében csak roma és hátrányos helyzetű gyermekekből áll.

A legtöbbször ezzel párhuzamosan a mobilisabb, képzettebb pedagógusok átvándorolnak az egyházi intézményekbe, ami a tanulói összetétel megváltozásával együtt az állami iskolák nevelési-oktatási színvonalának jelentős csökkenéséhez vezet. A legtöbb panaszos ügyében mindez a tanulói lemorzsolódás növekedésével és a továbbtanulási mutatók romlásával járt.

Az érintett egyházi intézmények általában nem alkalmaznak nyíltan kirekesztésre alkalmas kritériumokat, ugyanakkor oktatásszervezési gyakorlatuk és az intézménybe való felvétel körülményeit, feltételeit úgy alakítják ki, hogy azok közvetett módon sikeresen távol tartják a roma családokat és gyermekeiket az iskolától.

Szalayné Sándor Erzsébet „párhuzamos jelenlétnek” nevezi azt a jelenséget, amikor egy településen vagy iskolai körzetben az amúgy is csökkenő létszámú állami iskola mellett megjelenik egy egyházi intézmény, amely elszívja a tankerületi iskolából a nem roma gyermekeket és a jobban képzett pedagógusokat.

A nyilvánosság elől mára elrejtett jelentés megállapította, hogy az egyházi iskolákban a roma gyerekek szegregációjához járulnak hozzá:

– A felvételi eljárások rejtett szelekciós elemei: beiratkozás feltételeként rendszeres részvétel az iskola által szervezett előzetes programokon (játszóházi, illetve előkészítő foglalkozások, nyílt tanítási napok), amelyek a hátrányos helyzetű családok számára sokszor elérhetetlenek.

− Az előzetes szülői kör kialakítása: a beiratkozás hivatalos időpontja előtt már összeáll az első osztály közössége, a később jelentkezőket – köztük a roma családokat – gyakran elutasítják.

− A finom eltanácsolási módszerek: az iskolavezetés a felvételi beszélgetéseken, vagy már azt megelőzően lebeszéli a szülőket, ha a gyermekek megítélésük szerint „nem oda valók”.

− A túlzott értékrendbeli elvárások: az iskolaválasztás értékválasztásként való értelmezése, amikor az iskola a szülők középosztálybeli normákhoz való igazodását tekinti kívánatosnak.

− A tanítási időn túli, a szabadidőt, családi együttlétek idejét is érintő elvárások teljesítésének nehézségei: így többek között egyházi eseményeken, istentiszteleteken való kötelező jelenlét.

− A vallási, világnézeti formális és informális elvárások teljesítésének nehézségei: a gyermek megkeresztelése, egyházi hozzájárulás befizetése, lelkészi ajánlás, mint szimbolikus belépési feltétel.

− Az osztályszintű szelekció a nagyvárosi iskolákban: két tannyelvű, kiemelt erőforrással működő osztályok mellett „sima” osztályok, ahová a roma és hátrányos helyzetű gyermekeket irányítják.

− A színvak és asszimilációpárti pedagógiai szemlélet: a tanulók kisebbségi identitását, kulturális tapasztalatait figyelmen kívül hagyó, a befogadást a többségi normákhoz való alkalmazkodásban mérő szemlélet.

− A bújtatott költségek: drága iskolafelszerelés, tankönyvek, különböző címeken – kötelező úszás, színházbérlet, furulyaoktatás, egyházi támogatás, jótékonysági vásár – gyűjtött összegek.

− A szigorú, magas követelmények teljesíthetetlenségével kapcsolatos félelmek: a roma családokban él egy kép, hogy gyermeküket úgysem veszik fel az egyházi iskolába, de ha fel is vennék, nem tudna megfelelni az ottani tanulmányi és magatartási elvárásoknak.

− A gyenge kapcsolódás a helyi roma közösségekhez, a „hívogató” szemlélet, a megfelelő tájékoztatás és kommunikáció teljes hiánya: a helyi roma családok gyakran más felekezetekhez tartoznak, a református egyházhoz kevésbé kötődnek, így a szülők és gyermekek bevonása nehezebb. A fenntartó legtöbbször nem is törekszik rá, hogy kommunikációjában valóban megszólítsa a közösség tagjait. A roma közösség tagjaiban mélyen él egy félelem attól, hogy az egyházi iskolában kirekesztettnek, megbélyegzettnek érzi majd magát a gyermekük.

A civilek emlékeztetnek: az Orbán-kormány oktatási rendszere kiemelkedően szelektív és szegregatív. A gyermekeket elkülöníti családi hátterük, társadalmi csoporthoz tartozásuk alapján, különösen sújtva ezzel a roma gyermekeket. Az amúgy is nehezebb sorsú, hátrányosabb helyzetűek hozzáférése a minőségi oktatáshoz – melyen az életben való boldogulásuk múlik – súlyosan korlátozott. A kormány 2012-ben megkönnyítette az egyházak számára az iskolák fenntartásának átvételét, azóta számos vizsgálat, elemzés, tanulmány igazolja, hogy ez a szelekció, szegregáció kiugró növekedését okozta.

Úgy vélik, az eset rávilágít, hogy „a kormányzat és lojális kiszolgálói milyen nemtelen módon titkolják el a szégyenletes igazságot: állami asszisztencia segíti a nagyegyházak által fenntartott iskolákat a gyermekek közötti esélykülönbségek növelésében.”

A jelentést megmentette az utókor számára a Civil Közoktatási Platform, a weboldalukon elolvasható.

A szegregáció természetesen nem csak az egyházi iskolákra korlátozódik, ez csak egy része a problémakörnek. A Mércén az év elején több cikkben is foglalkoztunk a roma gyerekek helyzetén segíteni igyekvő civil összefogással, erről itt, itt és itt olvashatsz.