Toroczkai László, miután papírjait eláztatta az eső, hosszú rögtönzést adott elő a Mi Hazánk október 23-i megemlékezésén. A pártelnököt kicsit több mint ezer ember – köztük sok fiatal, akár még tizenéves – hallgatta. Beszédében volt minden: a cenzúrázó Meta, BlackRock, Vanguard, és a nekik „csicskuló” Fidesz és Tisza. A Mércének nyilatkozó résztvevők megélhetési problémák, sztrájktapasztalatok és „párthűség” miatt jöttek ki a szélsőjobboldal eseményére, de a Békemenetre és Orbán Viktorhoz egyikük sem kívánt elmenni, a Tisza Párt vonulására még annyira sem. Azért még a keménymagos szimpatizáns sem igen hisz abban, hogy 2026 a Mi Hazánk éve lesz. Riport.

Azt, hogy az idő nem lesz kegyes az október 23-án délután 3-ra bejelentett Mi Hazánk pártgyűléshez, már az elején sejteni lehetett. A hangulatot viszont akkor lehetett igazán érezni, amikor Dúró Dóra képviselő már zuhogó esőben hívta a Corvin mozi előtti színpadra a párt országgyűlési képviselőjelöltjeit. Toroczkai László pártelnök papírra nyomtatott beszédét is tökéletesen eláztatta a zápor, így rögtönzött előadásba kezdett.

A Mi Hazánk, a régi MIÉP és Jobbik „szellemi örököse”, nem éppen az a párt, ahol a törzsgárdát, vagy a politikusokat megzavarná egy kis eső. Míg a vidéki alapszervezetek pár tagja és néhány érdeklődő az Üllői út felőli árkádokból hallgatta végig a Corvin-közi beszédeket, az elöl felálló Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM – a feloszlatott Magyar Gárda szinte utolsó aktív utódszervezete) egyenruhás tagjai, a Mi Hazánk Ifjai előre vezényelt, ugyancsak katonás sorai, valamint az érdeklődők derékhada fegyelmezetten állta végig a több órás programot.

Novák Előd pedig házigazdaként ugyancsak gyakorlott porondmester volt. A hagyományos – vaktöltetes – ágyúlövések előtt rutinosan és az adottságokhoz alkalmazkodva választott szimbolikus „célpontokat” is. Az Erste Bank óriásmolinója a köz bejáratánál, amely büszkén hirdette, hogy „Higgy magadban! Neked is lehet még lakásod!” például pont ilyen volt, és Novák az első tüzet ez ellen vezényelte.

Radikális hevület

A több mint ezres létszám azért látványosan szerénynek mondható egy október 23-án. Talán többen jöttek el ide, mint a tavalyi, a 2024-es EP- és önkormányzati választások után a 12. Turul-szobrot védő megemlékezésre, de nem sokkal. Az összehasonlítási alap korunk két nagy néppártjának rendezvénye volt: a Fidesznél és a Tiszánál is százezres vagy akár több százezres nagyságrendben vonultak az emberek.

A „nemzeti ünnep” tehát a számok csatájává vált. A radikális jobboldal ehhez hozzá sem szólhatott idén.

A helyzetük így most először a Jobbik keletkezésének korszakához hasonlít.

Az első években, a 2008-as nagy gazdasági világválság előtt ilyesféle gyűléseket tartottak, hasonló beszédekkel. És hasonló létszámban. A sokat megélt, tapasztalt tudósító a téren már-már látta maga előtt az egykor izraeli zászlót égető, becukorkázott M. Giorgio Richárd szellemét is – igaz ő épp valami Fideszhez kötődő bulin adta elő akkoriban a magánszámát.

Rátérve Toroczkai László beszédre, annak felütésében már voltak érdekes elemek. 1956 kapcsán érdemesnek látta közölni, hogy meglátása szerint az akkor Magyarországot megszálló seregek nem oroszok voltak, hanem „elsősorban szovjetek”, nemzeti-etnikai származásukat tekintve pedig éppen ukránok. Ezért a szovjet kommunista pártvezetést és az ukrán katonákat tette felelőssé a történtekért, és nem „az orosz népet.” Ehhez hasonlót sugallt Orbán Viktor is az október 23-i Békemeneten tartott beszédében, amikor úgy fogalmazott: „amikor a második ukrán front jött, Magyarország megszállt, gyenge és kiszolgáltatott volt. Ma nem vagyunk német megszállás alatt. Brüsszel eddig nem tudta elfoglalni Budapestet.”

Ez a tézis természetesen történetileg nonszensz, eredetileg Schmidt Mária elmésségéből származó retorikai fordulat – hiszen habár a Szovjet Hadsereg területi „frontokba” szerveződött, a II. Ukrán Front sem a második világháborúban, sem később nem jelentette azt, hogy akik ott szolgáltak, mind egy szálig ukránok lettek volna. Mint a legtöbb szovjet katonai műveletben a magyar forradalmat leverő Forgószél-hadműveletben is oroszok, ukránok, kazahok, burjátok és mások vegyesen vettek részt, a hadtestet pedig a Szovjet Hadsereg orosz marsallja, Iván Konyev irányította. Továbbá a Mamszurov alá tartozó 38. hadsereg a Dunántúl, a Babadzsanjan vezette 8. páncélos hadsereg az ország keleti felét, míg a Lascsenko parancsnoksága alá tartozó Különleges Hadtest Budapest biztosítását kapta feladatul.

Toroczkai történeti sületlenlenségek mellett azért másról is beszélt.

Míg az elmúlt másfél évtized során némi felületes antikapitalista kritika azért a nagy pártok környékén is megjelent, 2025-ben – a felső tízezer örömére – ez az egész tényleg csak a Mi Hazánk dobbantóján felszólalók között volt téma.

Itt viszont nagyon is az volt:

„Globalista pénzemberek akarják a magyar nemzeti újjászületés programját megírni”

– panaszkodott például beszédében a pártelnök, majd hosszasan megkísérelte sorolni, kikre gondol – a Tisza Párt soraiból. Ám a pártvezető hamar problémába ütközött, ugyanis Magyar Pétert természetesen mindenki ismeri, de amikor Toroczkai arra próbálta rávenni gyülekezetét, hogy háborodjanak fel Orbán Anita, Kármán András, avagy Dávid Dóra személyén, a közönség csak zavartan nézett. A mélypontnál, amikor Toroczkai éppen megkísérelt Kulja András ellen hergelni, kikeveredett a csávából: egyszerűen hozzábiggyesztette a nevéhez, hogy ő volt a „Pfizer-doktor” aki „Müller Cecíliának udvarolt” – ez már megtette a várt hatást. Úgy tűnik tehát, hogy a Tisza ellenfelei körében is őrzi egyszemélyes show-jellegét.

Toroczkai rámutatott, hogy ők az egyetlen erő a „globalista nagycégek” ellenében. A Mi Hazánk elnöke szerint a globális hálózatot, „a világbirodalmat” a Fidesz és a Tisza is kiszolgálja, egymással vetélkednek azért, ahogy azt Toroczkai Schiffer András cikke nyomán felidézte: a „BlackRock és a Vanguard”, óriás befektetési alapok cégeinél ki fekszik jobban.

Tehát egyik tábort sem kímélte. Orbán Viktorékról elmondta, „már ott voltak az elsikkasztott rendszerváltozás ellenzéki kerekasztalánál. Ők voltak azok annál a kerekasztalnál, akik engedték átmenteni a hatalmat a korábbi megszállóknak, ezzel asszisztálva ahhoz, hogy Szovjetunióból brüsszeli unió legyen.” Míg ellenben a másik tábor, „a Tisza Párt virtigli liberál-globalista, nemzetellenes politikát folytat. Ők abban a pillanatban, ahogy bejutottak az Európai Parlamentbe, Magyar Péter vezetésével azonnal beültek a brüsszeli uniót vezető frakcióba. Beültek, odaültek Ursula von der Leyen szoknyája alá…”

Toroczkai röviden kitért még arra is, hogy azt, egy tőkefrakció két pártjáról van szó, szerinte bizonyítja, hogy a Fidesz „560 millió forint állami támogatást adott” a német Rheinmetall-nak (erről mi is írtunk), amely a „Blackrock tulajdona, és a politikai irányítása alatt fegyverkezik”, de a hasonló cégekből érkeznek szerinte a Tisza legfontosabb tanácsadói is.

Persze az antikapitalizmus mellett voltak kevésbé baloldali gondolatai is a pártelnöknek: ha a Fidesz elfogadja a „kémiai kasztrálást” a kiskorúak bántalmazásának büntetéseként, akkor „beszéljünk a sebészről is” – mondta például. Ezentúl közölte, a Fidesszel ellentétben ők tényleg feloszlatják majd a Pride-ot is, illetve súlyosan megbüntetik az „antifa bűnözőket.”

De a beszéd legmarkánsabb eleme mégis az volt, hogy Toroczkai a „kishitűeknek” üzent, és úgy fogalmazott: mindent el lehet érni, de akarni kell. Az általában magabiztosabb szónoktól ez a hozzáállás furcsa volt,

mintha 2025 végére a Fidesz és Tisza kettős szorítása ismét egyfajta „utópista” radikális kispártot csinált volna a pár éve még váltópárti babérokra törő Mi Hazánkból – és most kezdhetnék elölről az egészet.

Szerény remények

És úgy tűnik, a négy éve újra parlamentbe került radikális jobboldalba valahogy tényleg életet kell verni. Mert például amikor a beszéd „tiszás” részében elhangzott a szónoki kérdés – „ugyan ki hisz még ezeknek?” –, egy mi hazánkos be is kiabálta: „például a nagynéném!”

A közönség Mércének nyilatkozó tagjai is kritikus szemlélődőként jöttek ki a Mi Hazánk rendezvényére. Egy fiatal fővárosi tanár például így összegezte nekünk, miért nem a Békemenetre, vagy Magyar Péter menetére látogatott ki csütörtökön:

„A regnáló kormány már nem azt képviseli mint 10-15 éve – hatalmas csalódás, hogy a fiatalok ellen dolgoznak, miközben azt mondják, minket támogatnak.”

A válaszoló szerint ugyanis az oktatást és a kultúrát is ellehetetlenítik, „a munkakörülményeink rettenetesen nehezek, nem támogatják a művészetet. A bürokrácia rendszerén belül próbálják úgy megoldani az oktatást, hogy azzal a pedagógusokat és diákokat is ellehetetlenítik.” Hozzátette, másfél állásban kell dolgoznia azért, hogy meg tudjon élni, lakásra is takarékoskodjon, és a diákhitelét is tudja fizetni. Azért lett a Mi Hazánk támogatója, mert a párt szerinte nemzeti értékeket képvisel és „olyan oktatási rendszert akar, amely a diákokról és a gyerekekről szól.”

A párt fiatalokat megszólító új arcéle meglepő elem volt. És a tömegben úgy tűnt, megsokasodott a középkorú résztvevők mellett a fiatalok száma is. Válaszadóm logikáját követve ők azok, akiken az infláció, a lakhatási válság és a kultúra és oktatás lerombolása a leginkább csattan. Így sokan értelemszerűen radikális erőt keresnek maguknak.

Amikor a Tiszáról kérdezem, azt is elmondta, hogy ott meg éppen az a baj, hogy az egész mozgalom „Magyar Péter egója köré épül” és „erőszakos retorikát” folytatnak. „Egyáltalán nem tartom kizártnak hogy ő a Fidesz beépített embere,” tette hozzá. A tanár, aki korábban tartalékos önkéntesként is szolgált, de otthagyta az egészet, elmondta Ruszin-Szendi Romulusz számára például „hiteltelen ember”, főként agresszív nyelvezete miatt.

„Erkölcstelen ahogyan eddig tolták valakinek a szekerét, most pedig teljesen szembemennek vele.”

Egy nekünk nyilatkozó immár középkorú támogató a tömeg másik részét reprezentálta, hiszen Csurka István aktív kora és a MIÉP kampányok óta megszakítás nélkül a radikális jobboldal törzsszavazója. Elmondta, a Fidesz számára „sohasem volt opció”, „a Mi Hazánk a minimum, más párt rendezvényére én el sem mennék.” Elmondta továbbá, hogy Toroczkai „szép célokat” jelölt ki, de „ez egy hosszútávú program” csupán. Ez szerinte jövő tavaszra nem lesz elég.

„Nem vagyok elégedett a szavazati arányunkkal, ez kevés.” Mindez azért van – mondta el – mert „a két nagy párt elviheti a szavazókat, akik még nem értik a programunkat.” Ő is úgy látja, „a tiszásoknak van esélye nyerni, szerintem most ők a nagyok.” Elmondta azt is, tapasztalata szerint mindig ugyanaz történik: ők egy ideológiai alapon szerveződő párt, de „a fiatalok és nyugdíjasok könnyedén elvihetők” más pártok ígéretei által. „Mi, középkorúak, már kitartunk” – szögezte azért le a villamosmérnökként dolgozó férfi.

A párt népszerűsége kapcsán a pártelnököt is faggattuk: a rendezvény végén az igazán kitartó támogatókkal szelfiző Toroczkait megkérdeztük arról, miért állítja ő és a párthoz közel álló Magyar Jelen is azt, hogy „alulmérik” őket a közvélemény kutatók.

„20 százalékot értünk el Gyömrőn és más önkormányzati választásokon is. Ezek a kutatások önbeteljesítő jóslatok. Ez pedig mindig működött Magyarországon. De valójában mindig az aktivistákon múlik minden.”

– mondta el válaszul. Hozzátette, úgy véli, amennyiben „a Meta cenzúrája” fennmarad, akkor valóban valósággá válhatnak a felmérések. Elmondta továbbá, hogy „a BlacRock és a Vanguard ott áll a Tisza és a Fidesz mögött is.” Ha a Tisza tiszta választásokat akar, akkor a Mi Hazánk elnöke szerint a Meta-s kapcsolatain keresztül „hasson oda” a Tisza, hogy a Facebook feloldja az ő személyes oldalának tiltását.

A Rheinmetall-ügyben pedig még hozzátette: a Mi Hazánk megszüntetné a német fegyvermulti állami támogatását, a fegyverkezést azonban nem állítaná le, csupán „magyar hadiipart” építene.

Itt tart most a Mi Hazánk tehát.

Lényegében elmondható, hogy a radikális, erőszaktól és fenyegetéstől kísért felívelési hullám, a néppártosodás, majd a „Simicska-korszak” és az „összefogásvita” után a gyorsan stabilizálódó Toroczkai párt most a 2002-2006 közötti helyzetre kísértetiesen hasonlító „holt térben” találta magát.

A változást akarók főként a Tisza köré gyülekeznek, a másik oldalon pedig még szilárd blokk a Fidesz.

Nagyon úgy látszott, hogy azon kevés – és megdöbbentően fiatal – szimpatizáns, aki ezen az október 23-án a Pongrátz Gergely Corvin-közi felkelő és később szélsőjobbos politikus arcképe alatt Toroczkai köré gyűlt, elsősorban a jobboldali antikapitalizmus és radikalizmus miatt volt jelen.

Első beszélgetőtársam mesélt például arról, kultúrában és oktatásban dolgozóként is felháborította, hogy az Állami Operaház sztrájkoló dolgozóit végül mind elbocsátották. Majd, amikor arról érdeklődött, én és a Mérce miért éppen „baloldali”, már interjún kívül úgy feleltem neki: „azért, mert én azt akarom, hogy egy nap a sztrájkolók maradjanak és a vezetőséget bocsássák el egy ilyen helyzetben.” Elgondolkodott, majd azt felelte: „jó, de ehhez miért kell baloldal? Ez lehetne akár centrista álláspont is.”

Több órás vita helyett inkább sok szerencsét kívántam neki, de úgy éreztem, valójában csak azért hallgatja még Toroczkait és Novák Elődöt a zuhogó esőben, mert a létező, magyarországi radikális baloldalt a történelem már megette ebédre. Ebből él még meg a Mi Hazánk, úgy, ahogy megél.