Levelet kaptak a közszolgálati dolgozók Orbán Viktortól a héten, melyben a miniszterelnök óriási segítségként harangozta be a legújabb állami „otthontámogatási” programot. A propagandalevél – és persze a teljes kormányzati kommunikáció is – egészen minimális információt ad át a közszolgálati dolgozók új, egymillió forintos támogatásáról az érintetteknek, míg a fix 3%-os hitel és a CSOK Plusz méltatásának azért jutott egy extra bekezdés. Valódi lakhatási támogatás-e a dolgozók hitelhez segítése, és mit rejtenek az apró betűk? Csóti Csabával, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnökével beszélgettünk.

A nyáron bejelentett program rendelettervezetét most hétfőn bocsátották társadalmi egyeztetésre. Ez alapján 2026 januárjától a közszolgálati dolgozók évi 1 millió forintot kaphatnak az államtól új lakáshitelük önrészéhez vagy már meglévő hitelük törlesztéséhez.

A BiztosDöntés.hu által bemutatott tervezet szerint a támogatásra „közfeladatok ellátása és közszolgáltatások nyújtása terén foglalkoztatottak” jogosultak, közülük:

• Kormányzati, rendvédelmi, honvédelmi szervek dolgozói: a hivatásos szolgálati jogviszonyban álló rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek tagjait, valamint a hivatásos vagy szerződéses katonákat.
• Közszolgáltatási intézmények dolgozói: felsőoktatási, köznevelési, szakképzési, szociális, gyermekvédelmi, gyermekjóléti vagy egészségügyi intézménynél dolgozók, függetlenül a fenntartó típusától (például állami, egyházi, közérdekű vagyonkezelő alapítvány).
• Egészségügyi szolgáltatók dolgozói: egészségügyi dolgozók, praxisjoggal rendelkező háziorvosok, házi gyermekorvosok és alapellátást végző fogorvosok.
• Egyéb kategóriák: közfoglalkoztatottak, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állók, valamint polgármesterek és a képviselő-testület, illetve közgyűlés tagjai.

Vagyis igencsak tágan értelmezi a közszolgálat fogalmát a kormány. A GKI Gazdaságkutató reprezentatív felmérése szeptemberben – amikor még nem lehetett pontosan tudni, kik vehetik majd igénybe a támogatást – még azt mérte, hogy a közszolgálati dolgozók 15 százaléka, kb. 90 ezer ember élne a lehetőséggel.

Csóti szerint viszont, amennyiben a rendelettervezetben megnevezett széles jogosulti körrel megy át a program, 90 ezernél sokkal többen vehetik majd igénybe. A kormány tehát várhatóan egy nagyon széles választói közegben biztosít majd jövőre havi szinten lebontva kb. 83 ezer forintot saját tulajdonú lakásvásárlásra vagy a meglévő hitel törlesztésére.

A tervezet szerint a támogatás 2026-ban vehető először igénybe, de hogy később lesz-e rá pénz, nem derül ki, ahogy az sem, követi-e majd a nettó egymillió forint az inflációt. A rendelet szövege szerint

„az Otthontámogatás abban az évben vehető igénybe, amely évben annak forrása az adott évi központi kötlségvetésben rendelkezésre áll.”

Vagyis semmi sem garantálja, hogy minden évben igénybe vehető lesz a támogatás – emlékeztet Csóti.

„Ez egy elég egyértelmű szavazatvásárlási kísérlet. Az nem lakástámogatási koncepció, hogy hozok egy olyan szabályt, hogy amennyiben az állam úgy látja az adott évben, hogy lehetősége van, akkor a nem versenyszférában foglalkoztatottaknak ad rá lehetőséget, hogy az adófizetők pénzéből havi 83 ezer forintot kapjon.”

Egy bármikor elvehető juttatásra minden bizonnyal sokak számára kockázatos alapozni – ha egyáltalán sikerült annyi önrészt összespórolniuk a híresen alacsony közszolgálati bérekből, hogy hitelt vettek fel, vagy most szánnák el magukat mellette, és épp az az egymillió forint hiányzott hozzá. Szűkös anyagi lehetőségeik miatt tehát sokan valószínűleg egyébként sem tudnak majd mit kezdeni a hitelezést támogató intézkedéssel – ezért is lehet fontos, hogy minél tágabb kör számára tegye elérhetővé a kormány.

Csóti szerint a kockázatok fényében leginkább azok a dolgozók fogják igénybe venni a támogatást, akik kicsit jobban állnak anyagilag, és ez valamelyest könnyít a helyzetükön. De ebben a széles körben lesznek olyan, magasabb keresetű dolgozók is – például orvosok, polgármesterek, képviselők –, akik egyértelmű nyertesei az intézkedésnek: ők nem rászorultságuk miatt, hanem befektetési céllal vásárolhatnak lakást az állami hiteltámogatással, ami csak tovább növeli az egyenlőtlenségeket.

Bár a Fidesztől megszokhattuk már, hogy a lakhatáshoz való hozzáférést hiteltámogatással „segíti”, de ez egyáltalán nem evidens, ugyanis – mint Csóti is hangsúlyozza – ez nem megoldás a lakhatási gondokra. „Az albérletben élőket nem támogatja, a bérlakásban gondolkodókat nem támogatja, nem tesz semmit ezzel a koncepcióval. Ez tudatos politikai döntés a kormány részéről, hiszen a 3%-os lakáshitellel kapcsolatban is az a politikai nyilatkozat, hogy a kormányzat a lakhatási problémákat saját tulajdonhoz juttatással akarja kezelni. De nem lehet vele kezelni.”

„A meglévő lakhatási válság problémái kapitalista keretek között csak egy olyan modellel kezelhető – valószínűleg megoldani nem lehet –, ami kialakít egy nonprofit lakásépítési és bérbeadási szektort. Ehhez viszont állami döntésre, és jogszabályban megjelenő állami szerepvállalásra van szükség, majd az ehhez szükséges nonprofit szektor kialakításához forrásokat kell biztosítani. A szövetkezeti vagy lakásügynökségi modellek segítenek a munkavállalóknak, de magát a rendszerszintű problémát, amit újratermel az ingatlanárak növekedése, nem tudják kezelni. Fel kellene építeni egy nonprofit lakásszektort, de erre semmiféle együttműködést nem látunk a kormány részéről” – mondja a szakszervezeti vezető.

Egy külföldi példákat elemző 2020-as kutatás szerint egyébként maguk a szakszervezetek is részesei lehetnének ennek, ha „türelmes befektetőként” jelennének meg a minél magasabb profitra hajtó befektetőkkel szemben. Ez egyszerre jelenthetné a szakszervezetek vagyonának stabil, kiszámítható hozamot biztosító befektetését, illetve a lakáspiacon a nonprofit, a spekulációt visszaszorító befektetési gyakorlat megerősödését. Tehát a tagság érdekeit figyelembe véve a szakszervezet úgy fektetné be a vagyonát, hogy azért a piaci szereplőknél alacsonyabb megtérülést vár el – mindeközben megfizethető lakásokat hoz létre. A kutatás szerint „a szakszervezeti mozgalom lakhatás területén való szerepvállalása nemcsak a lakhatási válság megoldásában lehet kulcsfontosságú lépés, de a szakszervezeti mozgalom láthatóságát, elismertségét és erejét is növelheti.” Ettől még persze továbbra is igaz, hogy leginkább politikai akarat kellene a válság csillapításához, ami azonban nincs meg.

Csóti hozzáteszi, a közszolgáknak juttatott lakhatási támogatás létezett már a Horthy-korszakban is, annak a célja az volt, hogy a bizonyos állásba került, nem megfelelő bérezésű személyek társadalmi presztízsét növeljék: „mondjuk egy számvevő tiszt ne egy egyszobás lukban lakjon, hanem legalább egy szoba-konyhát tudjon bérelni. Az ráadásul rendszeres támogatás volt, nem évről-évre tervezték újra, ha megvolt a költségvetés, de az sem oldotta meg a lakhatás kérdését. Én most egy kicsit ennek a rosszabbik kiadását látom” – fogalmaz.

Az elmúlt egy évben mintha észrevette volna a kormány, hogy lakhatási válság van, de az elvileg ezt orvosló, tavaly ősszel belengetett akcióterve mára feledésbe merült. Majd jött a fix 3%-os hitel, ami elsőre ugyan jól hangzik, de egyre világosabb, hogy a kormány ismét azon tehetősebb családokat támogatja meg, amelyeknek eleve megvan a tőkéjük, hogy nagyobb összegű hitelt vegyenek fel a lakásvásárlásra, vagy adott esetben komolyabb anyagi nehézségek nélkül ki tudják egészíteni piaci alapú hitellel, netalántán befektetési céllal vásároljanak lakást kedvezményes feltételekkel. A 3%-os hitel ráadásul a keresleti oldal élénkítésével látványosan felnyomta az ingatlanárakat, így azok járnak a legrosszabbul, akiknek egyébként sem voltak jó lehetőségeik megfizethető lakhatáshoz jutni. Ez a hatás várható az állami „otthonteremtési” program nyomán is.